Élet és Irodalom, 2002. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
2002-08-23 / 34. szám - Lévai Ádám: Képek • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 5., 6., 9., 10., 13., 15., 16., 17., 19., 20., 21., 23., 24., 25., 26., 27., 28. oldal) - Váncsa István: Egész úton hazafelé • vezércikk (1. oldal)
Eörsi István: A szabad demokraták és az értelmiség * Rónay László: A közép elvesztése * Szegedy-Maszák Mihály: Nemzeti irodalom az egységesülő világban * Az ÉS könyve augusztusban Thomas Mann: Naplók 1940-1955 (Király Edit) * ÉS Irodalom: Báthori Csaba, Csiki László, Gerevich András, Grendel Lajos, Győre Balázs, Gyukics Gábor, Mecseki Rita Eszter [ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XLVI. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM ÁRA: 192 FT 2002. AUGUSZTUS 23. Lévai Ádám rajza VÁNCSA ISTVÁN: Egész úton hazafelé Visszaszereztük a poggyászunkat, áthaladtunk a zöldfolyosón, géperejű bérjárműre tettünk szert, majd ennek vezetője révén arról értesültünk, hogy hosszú távollétünk alatt Pintér Sándor a nyílt színen felpofozta Franka Tibor újságírót, aki ettől kétségbeesett, és behívta az izraeli csapatokat. Arról is értesültünk továbbá, hogy a Zalaegerszeg legyőzte a Manchester Unitedet, ám ezt nem hittük el, a sofőr alulfejlett humorérzékének tudtuk be inkább. A Pintér-Franka-Izrael-képlet összeállni látszott, míg viszont a Manchester-Zalaegerszeg-afférban nem találtunk semmi valószerűt. Ma már persze tudjuk, hogy a hónap derekán ez a hír volt a világsajtó egyik szenzációja, ámde mi nem olvastuk a világsajtót. Ott, az istennek háta mögött, ahol a szabadságunkat töltöttük, másodrendű frissességű (állott) napilapokat lehetett kapni, azokat is felárral, mármost mi nem adunk három eurót egy olyan újságért, ami egyrészt többnapos, másrészt egy árva szót se ír arról, hogy titkos ügynök volt-e Boros Imre. Egyszer mégis kiadtunk ennyi pénzt, megbántuk, a lapban Boros Imre neve elő se fordult, Magyarországról nem volt szó benne egyáltalán, Dél-Ausztráliáról viszont igen, ugyanis a dél-ausztrál kormány e napokban hivatalosan is lezárta a második világháborút. Ez nagyon fontos dolog, minthogy Dél-Ausztráliában egészen e hónap derekáig érvényben volt az 1941-ben meghirdetett hadiállapot, aminek megfelelően a kormány bármelyik percben indoklás nélkül bevezethette volna a jegyrendszert. Mármost Magyarországon anélkül szokott beállni a hadiállapot, hogy azt előzőleg hivatalosan meghirdetnék, másfelől bizonyos magyar kormányok minden gátlás nélkül vezetnék be a jegyrendszert vagy a kijárási tilalmat, amennyiben úgy látnák jónak, ha van hadiállapot, ha nincs. Vagyis minket nem érdekel Dél-Ausztrália, pláne nem három euróért. Továbbá tévét se nézünk a nyaralásunk alatt, egyszer ugyan bekapcsoltuk, és azt láttuk benne, hogy a szudáni kormányzat megváltoztatja a jelmondatát, eddig az volt, hogy „dzsihád, győzelem, mártíromság”, most viszont az lesz, hogy „béke, egység, fejlődés”, nyilván észre tért a wermerandrásuk, aki van nekik, vagy egyszerűen csak megváltoztak a fogyasztói igények az ideológiai piacon. Persze mi nem azt akartuk megtudni, hanem csak azt, hogy milyen lehet itthon az időjárás. Megmondták, de azt éppúgy nem hittük el, mint a sofőrnek a Manchester-Zalaegerszeget, úgy döntöttünk, hogy ezek hülyék, a tévé maradjon kikapcsolva továbbra is. Kocsma persze van az isten háta mögött, a kocsmában pedig van tévé, és az állandóan meccseket közvetít, a Sky Sports megy rajta vagy valami hasonló. Utólag visszagondolva majdnem biztos, hogy ott ültünk, háttal a tévének, amikor Koplárovics azt a bizonyos gólt berúgta, de nekünk fogalmunk se volt, mi folyik körülöttünk. Mi nem a képernyőt néztük, hanem a whiskyspoharunkat és a söröskorsónkat, a hangot hallottuk, de nem hatolt be a tudatunkba. Egy szigeten voltunk, több ezer kilométerre Magyarországtól. Mért mondaná itt bárki is azt, hogy Koplárovics? Egyáltalán, hogy mondja ki az angol sportújságíró a Koplárovics nevet? Sohase fogjuk megtudni. Géperejű bérjárművünk tehát békésen araszolt a reptérről a városközpont felé, közben a vezető hátrafordulva mesélte, mi is volt Pintérrel meg Frankóval, ám ez - mármint a menet közbeni hátrafordulás - nem zavart. Ahonnan mi jövünk, ott a reptéri taxi százhatvannal megy a szakadék szélén, miközben a sofőr sms-t olvas, sőt válaszol is, mi ehhez vagyunk szokva, így hát nem a piroson történő áthaladásokkal foglalkoztunk, hanem keresztkérdéseket tettünk fel a sofőrnek, aki idővel kissé megroppant, és elismerte, hogy a Pintér név nem teljesen biztos. Valami maffiózó, de nem okvetlenül Pintér. Aki előzetesben volt három évig, de nem tudni, miért. Tasnádi?, kérdeztük, a sofőr pedig felcsillanó szemmel mondta, hogy igen. Tasnádi, Pintér, olyan mindegy, de ez speciel a Tasnádi volt, aki olyan szép, nagydarab ember, bár az újságíró is nagy, baromi állat, akit felpofozott. Újabb keresztkérdéseink nyomán kiderült, hogy ez az egyén nem feltétlenül Franka, hanem valaki más hasonló. Bayer? Nem, mondta a sofőr, a Bayer nevű zsidó ritkaság, ez pedig az, a Tasnádi mondta, eredetileg Lichnernek vagy Lichternek hívták. Lovas, mondtuk segítőkészen, sofőrünk pedig újfent örülni látszott. Jó napja volt neki. Innen már semmiség volt kiderítenünk, hogy a Tasnádi nevű Pintér igazából nem is pofozta fel a Lovas nevű Frankót, hanem csak megfenyegette, bár ez se igaz. Viszont le fogja vadászni őt meg a Bayert, aki nem zsidó. Ugyanakkor a Tasnádi meg a Lovas a Szövetség Fiai nevű titkos világ-összeesküvés tagjai, mutatott rá a sofőrünk, a helyzet ugyanis az, hogy a világpolitikát a Szövetség Fiai irányítja, ami egy hatalmas zsidó szervezet, és Tel-Avivban lakik. Tel-Aviv utasítja Washingtont, Washington Brüsszelt, Brüsszel Medgyessyt, akinek ily módon Tasnádi Péter és Lovas István egyaránt a fölöttese, így mondta ezt Orbán Viktor a Vasárnapi Újság valamelyik adásában, amit a sofőrünk sógora hallgatni szokott. Könnyű volt kiderítenünk, hogy sofőrünk sógora nemcsak Vasárnapi Újságot hallgat, hanem Magyar Fórumot is olvas, miáltal elképzelhető, hogy a Szövetség Fiairól nem annyira Orbán Viktor beszélt, hanem Csurka István írt, ha már annyira szőrözni akarunk a részletekkel. Egyébként az is lehet, ismerte el a sofőr, hogy Lovas nem az izraelieket hívta be, hanem az amerikaiakat, bár ez is egykutya. Egyébként a helyzet az, hogy holnap - augusztus huszadikán - nem lesz tűzijáték, hanem az árát odaadják a károsultaknak. Bár mért ne lehetne tűzijáték november hetedikén, merengett el a sofőrünk, addigra a víz is lemegy, a meleg is elmúlik, meg egyáltalán. Jutalmul elmondtuk neki, hogy Lovas István valójában egy nemzetközi hírű magfizikus, Tasnádi Péter pedig egy másik fizikus az ELTE általános fizikai tanszékén, amit persze a sofőrünk nem hitt el, hanem teljes tisztelettel akként vélekedett, hogy hülyéskedni tetszik az úrnak. Pedig amit mondtunk, igaz. A vallás, a művészet és a család fájdalmasan szép regénye az Év Kiadójától. Chaim Potok: Asher Lev örökségen (az Asher Lev folytatása, de önállóan is olvasható) Ulpius-ház 2002. 9 770424 884005 977042488400502034