Élet és Irodalom, 2003. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)

2003-12-19 / 51-52. szám - Fehér László: munkája • kép | illusztráció | grafika | rajz (VI. oldal)

BOKROS LAJOS 83. Az állami alkalmazottak körében végrehajtott látványos béremelések révén tovább fokozódó állami túlfoglalkoztatás a munkaerőpiac tetején, a magas képzettséget igénylő szakmákban mesterséges munkaerőhiányt teremt, a munkaerőpiac alján, a betanított és segédmunkások körében pedig növeli az úgynevezett „ragadós”, nehezen csökkenthető munkanélküliséget. Farkas báránybőrben: gazdaságunk versenyképességét rontó és a dolgozók egymásközti szolidaritását súlyosan romboló felelőtlen kormányzati politika. 84. Vannak a munkavállalók társadalmának egységét és szolidaritását megbontó állami intézkedéseknek még kirívóbb példái. Az egyik a diplomás minimálbér intézménye, a másik pedig a kiemelt főtisztviselői kar létrehozása. 85. Pusztán közgazdaságilag a minimálbér intézménye általában is megkérdőjelezhető, de az átmeneti gazdaságokban, ahol az adócsalás nemzeti sport, van értelme a piac által visszaigazolt mértéktől nem elrugaszkodó minimálbérnek. A diplomások minimálbére viszont senkinek sem jó, még a diplomásoknak sem. Egyrészt azért, mert a diploma önmagában nem emeli a munkaerő minőségi színvonalát. Másrészt azért, mert a diplomás minimálbér azt az illúziót kelti, hogy az egyetemet, főiskolát végzetteknek feltétlenül joguk van diplomás álláshoz. Harmadrészt azért, mert a diplomás minimálbér az előző két ok miatt fokozza a munkanélküliséget a diplomások körében, ami nem jó sem a társadalom egészének, sem pedig a félrevezetett diplomásoknak. 86. A kiemelt főtisztviselői kar létrehozása a legrosszabb nyugat-európai hagyomány, egy elsősorban francia ihletésű arisztokratikus intézmény átvétele volt az ezredforduló kormánya részéről. Ez aztán tovább torzult a magyar ugaron, amennyiben a kar kezdeti feltöltése formálisan sem érdemek szerint történt, hanem elsősorban politikai hűséget tükröző személyválogatáson. A jelenlegi kormány az újabb kinevezésekben már igyekezett nagyobb teret adni a teljesítményt és tapasztalatot jobban tükröző, formálisan objektív tényezőknek, de ezzel a kar létszámát csak tovább duzzasztotta ahelyett, hogy megszüntette volna azt. Pedig ennek a látványosan túlprivilegizált hivatalnoki kasztnak a léte egyrészt keményen versenykorlátozó, mert tovább gyengíti az állami alkalmazottak munkaerőpiacának rugalmasságát, másrészt kifejezetten solidartásellenes, hiszen durván szétveri a köztisztviselői kar egységét, az összetartozás érzését. Több versenyt, több szolidaritást! 87. Mi tehát a teendő? Nem az állami alkalmazottak névleges bérének csökkentése. Erre nyilvánvalóan nincs lehetőség, de talán szükség sincs rá. Mélyebb, érdemibb, hosszú távon is jótékonyan ható szerkezeti reformokkal helyre lehet állítani a magyarországi munkaerőpiac súlyosan megbomlott egységét, stabilitását, fokozni annak rugalmasságát, versenyképességét, hatalmasan megnövelve egyszersmind a munkavállalók (és az éppen munkanélküliek) közötti mindenkori szolidaritást. A legfontosabb lépés mindenféle szakmai bértáblázat eltörlése. A magánszféra mintájára az állami szolgálatban is célszerű áttérni a tényleges teljesítmények szerinti egyéni javadalmazásra. Ez nem kevés állami alkalmazottnál nyugodtan jelenthet akár a mainál még magasabb fizetést is, feltéve, ha az őt foglalkoztató költségvetési intézmény ki tudja azt gazdálkodni. 89. A költségvetési szféra átfogó reformja keretében szigorúan át kell tekinteni a közfeladatok indokoltságát, és az egyes intézmények béralapját ennek függvényében kell megállapítani. A közfeladatok pontos és takarékos azonosítása ezek komoly mértékű csökkenését fogja eredményezni, mód lesz intézmények megszüntetésére, összevonására. A mainál jóval nagyobb arányú létszámleépítés költségvetési megtakarítás mellett is lehetőséget adhat a jelenlegi bérszínvonal megőrzésére. Ha a köztisztviselői-közalkalmazotti bértáblázatok rendre megszűnnek, az állami alkalmazotti léthez ragasztott kedvezményeket pedig a radikális adóreform eltörli, akkor az érintett dolgozók már nem fognak ragaszkodni lényegében kiüresedő jogállásuk megőrzéséhez. Ha az orvosokat, ápolókat, pedagógusokat és hivatalnokokat, korszerű nyugati példáknak megfelelően, döntően egyéni teljesítményük szerint fogja fizetni az őket alkalmazó intézmény, akkor várhatóan jótékonyan megszelídül az állammal mint munkaadóval szembeni tömbösített ellenállás, ami teljesítménykényszer híján erősen versenykorlátozó, a merev bértáblák nyomán pedig csak hamis szolidaritást fejez ki. Természetesen megszüntetendő mind a diplomás minimálbér, mind pedig a kiemelt főtisztviselői kar dzsentri ihletésű intézménye. Érdemes továbbá azonnal visszavonni a munkaidő csökkentésére vonatkozó, teljesen megalapozatlan és felelőtlen ígéreteket. Ezek megvalósítása a nálunk jóval fejlettebb Németországban és Franciaországban a közvélemény által is elismerten eme két erős gazdaság nemzetközi versenyképességének drámai romlásához vezettek. ΗΝΙ=ΜΠ VII Iirodalom 11 93: Hely és idő hiányában nem tárgyalhatom részleteiben a nagy lélegzetű és hallatlan horderejű önkormányzati reformot. Ez feltétlenül megérne egy külön misét. A munkaerő nemzetközi versenyképességét annak minősége jelentős javításával helyreállító reformok közül a továbbiakban csak a két legfontosabbat, részletesen az oktatást, érintőlegesen a gyógyítást tárgyalom. Annak tudatában teszem ezt, hogy ezt a két kiemelt közjószágot hazánkban jórészt helyi önkormányzatok tulajdonában lévő intézmények állítják elő, így minden minőség- és hatékonyságjavulás az önkormányzati reformoktól is függ. Világszínvonalú feldolgozóipar, gyenge minőségű közjavak 94. Az oktatás és a gyógyítás intézményeivel két fő ok miatt foglalkozom kiemelten. Egyrészt azért, mert ez a két legfontosabb közjószág, amely a munkaerő minőségé re valóban világszínvonalúvá vált, az állam által előállított közjavak minősége oly mértékben leromlott, hogy ez ma már közvetlenül veszélyezteti gazdaságunk versenyképességét, gátolja növekedését, felzárkózását. Az oktatás és a gyógyítás azért kerülte el a versenyelvű rendszerváltást, mert hazai politikai osztályunk, pártállásra tekintet nélkül, szinte teljesen egységesen úgy vélte, hogy ez a két közjószág túl fontos ahhoz, hogy előállításukat és elosztásukat a lelketlen piacra bízzuk, ami a szegényeket állítólag kizárná eme fontos közjavak fogyasztásából. A valódi helyzet ennek éppen fordítottja. Egyfelől mindennapi tapasztalat, hogy verseny híján nincs elegendő teljesítmény- és hatékonysági kényszer, ami a minden időben véges költségvetési erőforrások mellett a minőség általános, de korántsem egyenletes romlását eredményezi. Másfelől bizonyítható, hogy a minőség éppen hogy a pénzzel és/vagy befolyással, megfelelő összeköttetésekkel nem rendelkező, képzetlenebb és szegényebb rétegek számára romlik leginkább. Jó minőségben szűkös közjavakért mindig folyik verseny, nem piaci versenyben azonban a szolidaritás eleve vesztes. Fehér László munkája Végül, de nem utolsósorban szükséges végre meghirdetni a kis létszámú, karcsú, minden szintjén takarékos és egyúttal tisztakezű és hatékony, szolgáltató és szolgáló államot. Ez magában foglalná egyebek között az országgyűlési képviselők számának közel megfelezését, a központi kormányzati közigazgatás áramvonalasítását, néhány minisztérium összevonását, a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó államtitkárságok többségének megszüntetését. Az Európai Bizottsággal el kell fogadtatni hazánk egyetlen régiókénti kezelését (jó példa erre Dánia), és ennek nyomán véglegesen elvetendő a közjogi funkciókkal is felruházott regionális önkormányzatiság terve. Távlatos nagyreformként célszerű előkészíteni a sok ezer hazai helyi önkormányzat összevonását és a régi járásoknak megfelelő méretű önkormányzati alapegységek létrehozását (jó példa erre Svédország).re, így nemzetközi versenyképességére is hosszabb távon leginkább hat. Másrészt azért, mert a fejnehéz államon alapuló közép-európai hagyomány, illetve a piactagadó gazdálkodás örökségeképpen e két valóban kitüntetett jelentőségű közjószág olyannyira szent tehénné vált, hogy előállításukba a piacot, a versenyt, a fogyasztók részleges, de közvetlen anyagi hozzájárulását bevonni szinte ma is szentségtörésnek számít. 95. Pedig éppen a piaci verseny hiánya és az állami bürokratikus elosztás tralma az, ami elsősorban hozzájárult a hazai oktatás és gyógyítás színvonalának folyamatos és drámai mérték süllyedéséhez. Míg a szerkezetátalakítás, a magánosítás és a külföldi tőke masszív bevonása nyomán a magyar feldolgozóipar, a bankrendszer, a kereskedelem és a szolgáltatások jelentős ré 130 pont 2003. DECEMBER 19.