Élet és Irodalom, 2003. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)

2003-12-19 / 51-52. szám - Bokros Lajos: 130 pont. Vázlat a Magyarország európai felzárkózásához nélkülözhetetlen gazdaságpolitikai fordulatról és szerkezeti reformokról (I. oldal) - T. Horváth Éva: munkája • kép | illusztráció | grafika | rajz (I. oldal)

ÉLET ÉS ID]IRODALOM] Egyensúly és növekedés Az egyensúlyromboló gazdaságpolitika feltétlenül növekedésellenes Versenyképesség és növekedés Versenyképesség és szolidaritás A költségvetés mérete és szerkezete Versenykorlátozó és szolidaritásellenes adórendszer A szlovák példa Az adórendszer egészének összhangja A jómódúakat kedvezményező támogatások visszavonása Antireformok az állami foglalkoztatásban A munkaerőpiac egészének eltorzulása Több versenyt, több szolidaritást! Világszínvonalú feldolgozóipar, gyenge minőségű közjavak • Búcsú a néhai világszínvonalú oktatástól • Egy valódi oktatási reform alapelemei A gyógyítás reformja Utószó helyett Verseny és szolidaritás ! Noha Magyarország közvéleményét a nagy nemzeti sorskérdéseket illetően érdemi véleménykülönbségek feszítik, feltétlen közmegegyezés van abban, hogy várjuk, óhajtjuk hazánk mielőbbi felzárkózását a nyugat-európai életszínvonalhoz. Az emberek túlnyomó többsége nyilván azt is belátja, hogy ehhez mindenekelőtt gyors gazdasági növekedésre van szükség, és minél nagyobb a növekedés, annál rövidebb idő alatt érhető el legalább a mai átlagos nyugati életszínvonal. A magyar gazdaság növekedésének tehát hosszú időn keresztül, vagyis tartósan jóval magasabbnak kellene lennie, mint a nyugat-európainak. Kisméretű, nyitott gazdaságban, ahol a belföldön megtermelt jövedelem nagyobbik hányada a külfölddel folytatott kereskedelemben válik valóra, tartósan magas gazdasági növekedés csak a kivitel folyamatosan gyors bővülése nyomán érhető el. Ennek fő oka a belső piac mennyiségi szűkössége és minőségi sokrétűsége. Egyrészt bármilyen gyorsan nő is a hazai kereslet, sohasem nőhet olyan gyorsan, hogy a hazai nagyvállalatok bővülő kínálatával lépést tartson. Másrészt a belföldi termelés választéka sohasem fedheti le teljes egészében a világtermelés választékát igénylő hazai piac keresletét, sőt, a vállalati hatékonyság növekedésével együtt járó szakosodás nyomán egyre kevésbé fedi le azt. Kisméretű, nyitott gazdaságban importkényszer és haté■konysági kényszer van. Importkényszer egyfelől a mindennapi fogyasztói piacon, ahol nem tekintenénk valódi életszínvonal-felzárkózásnak azt, ha a maihoz képest akár tízszer nagyobb fizetésünkből kizárólag Suzuki gépkocsit vásárolhatnánk. (Ráadásul a „mi au tónk” értékének legalább harmada is közvetlenül import.) Másfelől importkényszer uralkodik a vállalatok közötti szállítások piacán, mert a világverseny hatékonysági kényszert szül. Ha a mindennapi fogyasztás piaca már nyitott a világra, akkor a fogyasztók kegyeiért folytatott versenyben való helytállás ugyanezt a nyitást minden piacon kikényszeríti. A Piacgazdaságban a hatékonysági kényszer folyama■ tosan ösztönöz a termelékenység növelésére, a minőség javítására és a költségek csökkentésére. Mindhárom mutató rövid távon javítható jobb munkaszervezéssel, gondosabb munkával, pontosabb könyveléssel, de hosszú távon végső soron csakis a tőkebefektetések növelésével. A beruházási javak világpiacáról kell a leghatékonyabb felszereléseket beszerezni ahhoz, hogy akárcsak a korlátlan világversenynek alávetett hazai fogyasztási piacon érdemben helytálljunk. A hatékonysági kényszer tehát folyamatos importigényeket szül. A hatékonyság kényszerével oda-vissza szorosan ösz■szefüggő importkényszert nem illik és nem lehet büntetlenül elfelejtenie a felzárkózást célul kitűző gazdaságpolitikának. Ha romló világgazdasági feltételek közepette a lassuló export miatt gyengülő növekedést a belső kereslet mesterséges felpörgetésével - költségvetési túlköltekezéssel és/vagy a termelékenység emelkedését rendre meghaladó bérnöveléssel kívánjuk ösztönözni, ez rövid távon lehetséges, sőt, néha még eredményes is. Mivel azonban a belföldi kereslet importtartalma magas, a belföldi kereslet mesterséges fokozása gyorsan elrontja a külkereskedelem mérlegét, ami hosszabb távon nem tartható fenn. A növekedést a belföldi kereslet mesterséges élénkítésével ösztönözni igyekvő gazdaságpolitika kicsi és nyitott gazdaságban hamar beleütközik a külső pénzügyi egyensúly kemény korlátjába. Ez az összefüggés általánosan nem mindig áll fenn ■ ilyen közvetlenül, a felzárkózó, átmeneti országok gazdaságában azonban feltétlenül és erősen érvényesül. Vannak olyan fejlett nyugati gazdaságok, ahol némi ■ belföldi olaj a hazai kereslet alig pislákoló tüzére hosszabb távon is jótékony fellobbanást okozhat, ha és amennyiben a külkereskedelem mérlege tartósan és nagymértékben pozitív, vagyis az ország kivitele tartósan meghaladja behozatalát, és a külforgalom eme világos többletéből érdemes és lehet engedni anélkül, hogy ez veszélyes eladósodási folyamatot indítana el. Németország példája jól jelzi, hogy a belső kereslet élénkítése adócsökkentések révén ésszerű lehet, feltéve, ha a költségvetési egyenleget csak ideiglenesen rontja. Németország hatalmas exporttöbblete révén saját megtakarításait exportálja a világba, nem feltétlenül baj, ha ennek most nagyobb hányadát kívánja otthon felhasználni a növekedés gyorsítása végett. Magyarország és a többi felzárkózó kis közép- és ke■let-európai ország mindegyike azonban eleve negatív külkereskedelmi mérleggel bír, ami nagyon jó, ha importtöbbletük zömét külföldi működőtőke-befektetések fedezik. Ezek ugyanis egyrészt nem növelik az országok külső adósságát, másrészt a leghatékonyabb motorját képezik a termelékenység ugrásszerű emelkedésén alapuló, exportot bővítő, tehát hosszú távon is fenntartható és gyors gazdasági növekedésnek. A belső kereslet mesterséges növelése azonban nem a beruházásokat, hanem mindenekelőtt a fogyasztást táplálja, ami egyrészt tovább növeli az amúgy is jelentős mértékű importtöbbletet, másrészt a fogyasztási cikkek növekvő behozatalát tipikusan hitelek fedezik, ami pedig növeli a külföldi adósságot. ÉLET ÉS Í IRODALOM 2003. DECEMBER 19. BOKROS LAJOS: 130 PONT Vázlat a Magyarország európai felzárkózásához nélkülözhetetlen gazdaságpolitikai fordulatról és szerkezeti reformokról T. Horváth Éva munkája Π