Élet és Irodalom, 2004. janár-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-16 / 3. szám - Pléh Csaba: Neumann János: Válogatott írásai | Douw Draisma: Miért futnak egyre gyorsabban az évek? | Steve Jones: Darwin szelleme. A fajok eredete - mai változatban | Edward O. Wilson: Minden egybecseng • könyvkritika | Ex libris • Neumann János: Válogatott írásai (Typotex Kiadó, 2003.) | Douw Draisma: Miért futnak egyre gyorsabban az évek? (Typotex Kiadó, 2003.) | Steve Jones: Darwin szelleme. A fajok eredete - mai változatban (Typotex Kiadó, 2003.) | Edward O. Wilson: Minden egybecseng (Typotex Kiadó, 2003.) (23. oldal)
Nekünk, pszichológusoknak különösen fontos kérdés az, hogy az ifjúkorunkban oly sokat emlegetett C. P. Snow-féle két kultúra megléte szakadékot jelent-e vagy a mai világban éppenséggel közeledik-e egymáshoz az ember kutatásában a kétféle emberkép. Nincsenek illúzióim, s imperialista sem szeretnék lenni. Tudom, hogy még a pszichológián belül is létezik s maradni fog az értelmező s a magyarázó felfogások kettőssége. Ugyanakkor a magyarázó felfogások világában közeledés van a természeti és a társadalmi emberkép között. Ebben a közeledésben kulcsszerepet játszik a modern neurobiológia, a megismerés-tudomány s a kiterjesztett evolúciós gondolat. Konkrét kérdésekben mutatnak rá ugyanis arra, hogy az emberi jelentésteli világ kérdései megközelíthetőek természettudományos eszközökkel. Ismertetésem egyetlen kiadó fordításaira összpontosít. A Typotex ugyanis hivatásának tartja ezt a közelítést, s sorozatokat indított ennek képviseletére. A bemutatott első kötet, Ropolyi László és Szegedi Péter szerkesztésében a Principia Philosophiae Naturalis sorozatában jelent meg, mely sorozat a természeti világkép alapkérdéseinek történeti dokumentumait mutatja be. Kovács Ilona sorozata, a Test és lélek a biológiai pszichológia törekvéseit képviseli, míg a Kampis György szerkesztette Az evolúciós gondolat sorozat azt a törekvést, mely Darwin üzenetéből építené fel az emberi világot. Ez utóbbi sorozatban jelent meg az itt tárgyalt harmadik és negyedik könyv, vagy érdekes emlékezeti jelenségekről. Nem sorolom elő mindet, hiszen tudományos krimiről is szó van itt. Mi az emlékezőművészek titka? Esetek elemzésén keresztül megtudjuk, s itt egy újabb „két-kultúra kapcsolat”, hogy a laboratórium úgy leplezi le ezeket a mestereket, hogy kimutatja, a klasszikus retorika bizonyos eszközeit (képalkotás, történet-szerkezet a képek köré) emelik tökélyre. Miért vannak olyan emberek - a híres savant-ok -, akik valamilyen területen kiváló emlékezetűek, másutt meg fogyatékosak? Itt a válasz sokkal biológiaibb: a két agyfélteke nem szokványos kapcsolati és érési tempója magyarázza ezeket a szétválásokat. Hasonló módon kiderül, hogy a déjá vu érzést is a féltekék, illetve bizonyos érzelmi és emlékezeti agyi rendszerek disszociációja okozza. Egyszerűen fogalmazva: az egyik rendszer később észlel valamit, mint a másik, ezért a korábbi folyamatot már a múltnak tartja. Draisma élvezetes bemutatásában ilyen jelenségeknél a használt szöveganyag Prousttól halad egészen a mai idegsebészeti műtőasztalokig, s az olvasó sehol nem érez erőltetett ugrásokat. Éppen azért nem, mert az emlékezeti folyamatok köznapunk részei, innen kerülnek az irodalomba is, a tudományba is. Mármint a jó vagy releváns emlékezetkutatásban. Draisma mint alapos történész bemutatja a szárazabb dolgokat is - még Ebbinghaus is van a könyvben -, de sokkal meggyőzőbb, amikor a napi hírekbe, akár a politikai oldalakra is feljutó emlékezeti kérdésekről szól. A mai közélet telve van emlékezetpolitikai kérdésekkel. Draisma nem tér ki a szociális vagy helyi azonosság „rázós kérdéseire”. Bemutat viszont egy nagy port felvert esetet a téves azonosítások emlékezetkutatási kezelésére, a nevezetes Demjanjuk-affért. Az évtizedek után felfedezett koncentrációs táborbeli hóhér esete igen tanulságos a traumák, a jog és az emlékezeti működés összefüggései szempontjából. Az érvelést nem mondom el, bár abban rejlik a szakmaiság, a konklúziót azonban igen: Demjanjuk gonosz volt, de nem ott, ahol látni vélték. Draisma többször visszatér a könyvben a hosszú távú reminiszcenciák kérdésére. A mai emlékezetkutatás nem triviális eljárásokkal azt igazolja, hogy különösen hatvan éves korból visszatekintve 20-25 év közötti életeseményeinkre emlékszünk különösen jól. Olyan évek ezek - ismét egy „két kultúra téma” -, amelyek Mannheim Károly szerint a nemzedékek alakulásának kitüntetett évei. A magyarázati kísérletek - melyek, valljuk be, néhol még vérteknek - azzal operálnak, hogy ilyenkor történnek velünk a személyiség értékrendjét formáló „első események”. Van még mit kutatni e téren a valódi magyarázathoz, de az kiderült, hogy a hozzám hasonló örök egyetemhez kötött embereknek valóban döntő években van dolguk az ifjúsággal, s az is kiderül belőle, hogy az élethosszig tartó tanulás jelszavai közepette az életen át befolyásoló szemléletek ekkor alakulnak ki. Draisma hozzáállása a népszerűsítő esszéíróé. Akkor sem ijed meg, ha a magyarázatok még csupán újrafogalmazzák az eredeti kérdést. Számára a cél annak megmutatása, hogy a tudomány nem idegen az élettől. Még ha nem is magyaráz valóban, akkor is tisztázni tudja, mi is jellemzi emlékezetünket a sok vélelem közepette. A magát olvastató könyv gazdag ábraanyagát jól mutatja be a szellős tördelés, s Balogh Tamás fordítása is élvezetes. Az ő megtisztelése - meg az olvasóké - is lett volna azonban, ha szakember is elolvassa a korrektúrát, így nem maradtak volna olyan dolgok a könyvben, mint Vigockij (66. o) vagy a Uram című* évszázados folyóirat könyvként aposztrofálása (176. o.). (Fordította Balogh Tamás. Typotex Kiadó, 2003. 249 oldal, 2600 Ft) A tudósként kiváló s szerzőként is jól ismert angol genetikus, Jones könyve új elemet próbál bevinni az igen kiterjedt angol nyelvű evolúciós népszerűsítő irodalomba. (Olyan riválisokkal kell megküzdeni a piacon, mint Dawkins, Gould vagy Dennett.) Újraírja a fajok eredetét, ugyanazokat a toposzokat felvéve, mint Darwin, sőt, a könyv szerkezetét is megtartva, de mindenütt a mai tudásra építve. Bátor próbálkozás, de valóban próbálkozás csak. Jonesnak nem sikerült olyan jó könyvet írnia, mint Darwinnak, bár Gyárfás Vera és Orosz István, akik valóban profi fordítók, sokat tettek ezért. Ennek oka talán éppen az, hogy 150 év alatt megváltozott a műfaj. A Darwinra emlékeztető anekdotizmus ma az olvasó számára inkább zavaró. Néhol keresettséget látni, törekvést arra, hogy a szerző ne mondja el mindazt, amit tud, hanem inkább csak egy meggyőző példát mutasson be. Miközben mint olvasmány nem darwini élmény a könyv, tényanyaga s Jones szemlélete igen izgalmas. Történetileg sok tényt a helyére tesz. Darwin híres Malthus-analógiájánál például megmutatja, hogy a Malthust elsődlegesen mozgató kérdés az amerikai népesség növekedési mintája feletti aggodalom volt, s igazi tanácsa az önmegtartóztatás volt. Mindkettő felett eljárt az idő, Darwin mégis velünk van. Jones történeti tisztánlátásának másik fontos eleme, mikor rámutat, hogy a maga korában Darwin egyszerre volt konzervatív-kapitalista s szocialista ideológusok támpontja. Fontos ezt ma is tudnunk, mikor fennáll a veszély, hogy a szelekciós üzenetet populárisan konzervatív gondolatnak tartsák. A HIV-vírus, az antibiotikumok, a háziasítás, a lepkék színeváltozása Jones számára a világos példák arra, az evolúció nem állt le, s a Darwin azonosította mechanizmusokat minden korban működésben kell látnunk. Ehhez kapcsolódó fontos üzenet az is, hogy a „természetes szelekciót” és a „szexuális szelekciót” egyszerre kell tekintenünk akkor is, amikor emberi dolgokra alkalmazzuk a darwinizmust. (Fordította Gyárfás Vera és Orosz István. Typotex Kiadó, 2003. 431 oldal, 4200 Ft) EX LIBRIS PLÉH CSABA feLugossy László rajza Neumann János: Válogatott írásai A Neumann-centenáriumra kiadott kötet már megjelent magyar szövegekből válogat, igen gondosan összevetve a szövegváltozatokat, s bemutatja a fizikust, a matematikust és a társadalmi esszéistát. A „két kultúra” téma szempontjából azonban Neumann-nak az automataelmélettel s a számítógépek és biológiai rendszerek összehasonlításával foglalkozó írásai a relevánsak. A számológép és az agy Szalai Sándor fordításában a hazai kibernetika első nagy fellendülésekor jelent meg, s már negyven (!) évvel ezelőtt az igényes pszichológusdiákoknál kötelező volt ismerete. Azóta sok minden született, hazai közegben is, kognitív tudomány, modern idegtudomány s hasonlók, ezzel együtt Neumann továbbra sem történeti olvasmány. Ma is fogalmi kötelezvény annak végiggondolása, hogy gépeket és biológiai rendszereket összevetve milyen szempontjaink merülhetnek fel: a sebesség, a méret, a kapcsolat természete, a statisztikus versus determinisztikus számítás, az architektúrák összehasonlításának szempontjai. Ezeket abban a keretben látjuk ma már, ahol a gépet komolyan s részleteiben véve már a kezdetekkor megkérdőjeleződik az a gépi funkcionalizmus, mely semlegesnek tartja a megismerés-kutatásban a közeget, amelyben a megismerés történik. Éppen a matematikus Neumann az, kinek számára a rendszerek összevetése a biológiai rendszerek különleges „korlátait”, lehetséges megjelenítő módjait állítja előtérbe. Egy további, azóta újra és újra előtérbe kerülő szempont analóg és digitális megjelenítés kettőssége, és a vegyes rendszerek lehetősége mind az élettani, mind a gépi, mind a mentális rendszerépítésben. A digitális forradalom atyja a különböző mai kettős rendszereket is elővételezi: számára a két kultúra áthidalásának egyik kulcsa az a felismerés, hogy a központi idegrendszer működését „kisebb logikai és aritmetikai mélység jellemzi”, mint a természetes nyelveket, de ez létrehoz egy másodlagos nyelvet, mely „ráépül a központi idegrendszer által használt elsődleges nyelvre” (344. o.). Az idegrendszer, hangzik a mai kettős modellek értelmezése, párhuzamos működéseivel utánozza egy szekvenciális és kulturális rendet követő - ma azt mondjuk - Neumann-gépezet működését. Azért is érdemes újraolvasni a forrást, hogy emlékezzünk rá, ezt már Neumann is látta. (Typotex Kiadó, 2003. 387 oldal, 1850 Ft) Douw Draisma: Miért futnak egyre gyorsabban az évek? Neumann könyve is sokat foglalkozik az emlékezeti szerveződés lehetséges technikai és biológiai modelljeivel. A tavalyelőtt megjelent metafora-könyve révén nálunk is ismert holland pszichológiatörténész új könyve azt mutatja meg, hogyan is gondolkozik erről a laboratóriumi pszichológia és az idegrendszeri zavarokat kutató neuropszichológia. Erőfeszítései révén új értelmezést kapunk-e köznapi emlékezeti problémáinkról, arról, hogy miért bizonyos korokra emlékezünk, miért felejtünk el neveket s így tovább. Draisma könyve ugyanis életeseményekből s egyéni példákból indul ki, mintha Alexandr Lurija és Oliver Sachs példáját akarná követni, sajnos azonban nem olyan mély, mint példaképei. Kárpótol azonban ezért a panoráma tágassága. Nem rendszeres emlékezetpszichológiát kap az olvasó, hanem esszékötetet a meglepő 2004. JANUÁR 16. Steve Jones: Darwin szelleme A fajok eredete - mai változatban A két kultúra közti háborúságnak, de a békéltetésnek is különleges terepe az evolúciós gondolat. Olyan terület ez, ahol állandóan kínálkozik a kultúra biológiai magyarázatának esélye, vagy esély éppen arra, hogy az emberi biologikum hajlékonyságát emeljük ki mint a kultúra egyáltalán való lehetőségének biztosítékát. A Kampis György szerkesztette evolúciós sorozat Darwin új fordításával indult, s azóta is sokat tesz ezért a közelítésért. A Pont Könyvesbolt (Budapest, V. Nádor u. 8.) sikerlistája az elmúlt hetek könyveiből 1. Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy 6. Petri György munkáin elmeséljem az életemet (Magvető) 2. Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen (Magvető) 3. J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje (Vince) 4. Ingmar Bergman: Sarabande (Európa) 5. Schiff András: A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról (Vince) Összegyűjtött versek (Magvető) 7. Karinthy Márton: Ördöggörcs (Ulpius-ház) 8. Steven Saylor: Római vér (Agave) 9. Szép Ernő: 4 regény (Nórán) 10. Tatár György: A nagyon távoli város (Atlantisz) Edward O. Wilson: Minden egybecseng Wilson az igazán nehézsúlyú szerző a „két kultúra” kérdésében. Az egykori szociobiológus provokátor - a provokátorok néha bogarasak, Wilson mellett eredendően a szexológus Kinsey is rovartanász volt - ma sem adja fel a reményt, hogy egységes tudományt hoz léte. Attitűdjében olyan, mint a harmincas évek pozitivistái, csak érvrendszere más, nem a tudomány belső szervezetének egységéből, hanem a tények koherenciájából indul ki, annak a keretnek megfelelően, hogy „Az emberi elme legnagyobb szabású vállalkozása mindig is a természet- és társadalomtudományok közötti kapcsolat keresése volt” (7. o.). Wilson vállaltan ideologikus, s hadd újam le a szitokszót, redukcionista könyve szerint az igazi vízválasztó tudomány s nem tudomány között van, ennek megfelelően ostorozza és védi a posztmodern szemléletet, mint tudományt leszólja, mint romantikus emberi reakciómódot becsüli. Wilson redukciós kerete természetesen az evolúciós biológia. E tekintetben egyszerre szkeptikus, ahogy tudóshoz illik, és lelkes. Világosan látja például, hogy a komplexitás-elméletek és elvileg általa is preferált emergensfelfogások mögött még hiányzik a valódi áttörés az evolúciós alapú agyelméletben. A lelkesedés keretét az adja meg - s emlékezzünk itt Neumann kettős logika fogalmára -, hogy maga az evolúciós rendszer olyan aggyal ruház fel minket, ahol a kultúra kedvenc témái maguk adaptív értékű eszmék lesznek. Miután arról értekezik, hogy tudományos értelemben a szabad akarat illúzió, ezt kiegészíti azzal, hogy :A szabad akaratba vetett hitnek adaptív biológiai értéke van. E nélkül a sorszerűség bilincsébe vett elme lelassulna, tönkremenne. (...) a megismerő énre vonatkozó minden gyakorlati értelemben, létezik szabad akarat” (142. o.). Ezzel összhangban fejti ki Wilson kedvenc témáit a kultúra és gének együttes evolúciójáról, s mutatja ki a sokak számára mára elfelejtett affinitást a strukturális embertan és az evolúciós szemlélet között. Legjobb példája ennek a könyvben a Westermarck-hatás részletes elemzése. Mára kiderült, hogy Freud kortársának és riválisának volt igaza: az incesztus-tilalmak nem kulturális tabuk következményei, hanem erős tendenciák arra, hogy az első kritikus három évben velünk együtt élt társakat kerüljük, mint szexuális partnereket. Wilson műve igazán provokatív könyv. Redukcionizmusa, konkrét társadalmi példái sok vitát érdemelnek idehaza is. Ezt a kiadás nem mindenben támogatja. A könyvet kis csapat fordította, négy fordító. Biztos jobb lett volna egy autentikus műfordító, aki viszszaadta volna Wilson Amerikában népszerűséget hozó stílusát. (Fordította Csaba Ferenc, Farkas György, Kurkó Noémi, Ortmanné Ajkai Adrienne. Typotex Kiadó, 2003. 392 oldal, 4200 Ft) ÉLET ÉS 14 IRODALOM