Élet és Irodalom, 2004. janár-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
2004-03-05 / 10. szám - Csizmadia Ervin: A lírikus monológja. Az Orbán-beszéd és a profetikus politika (6. oldal)
Orbán Viktor és Medgyessy Péter évértékelő beszédei után vagyunk. A magyar belpolitika nem olyan, mint akár két hete is volt. Orbán beszédét az elemzők nagy része üresnek, konkrétumokat nélkülözőnek nevezte. Medgyessy - nyilván jól meg akarván kontrázni elődje teljesítményét - beszédének utolsó öt percében konkrét volt a javából. Az utóbbi beszéd óta mindenki csak erről az utolsó percről beszél. Akárki is tanácsolta neki ezt a koreográfiát, elérte a célját. Orbán beszéde szinte eltörpül Medgyessy „nagy ívű” elképzelései mellett. Azt hiszem, megérne egy külön misét, ha alaposan kielemeznénk a Medgyessy-csapat teljesítményét, a miniszterelnöki beszéd tartalmát és felépítését. Most mégsem erre vállalkozom, hanem az „élőbeszéd”, az orbáni szöveg, illetve az Orbán-jelenség értelmezésére. Medgyessyről talán majd máskor. Különösen izgalmas kérdés, hogy Orbán jól mérte-e fel a mostani évértékelőjével szemben támasztandó követelményeket. Könnyű lenne azt mondanunk, hogy nem. Hiszen az Orbán-stáb nyilvánvalóan abból indult ki, hogy évek óta február elején egy érdemi országértékelés hangzik el: az Orbáné. Amíg Orbán miniszterelnök volt, azért, amióta Medgyessy a miniszterelnök, azért (mert Medgyessynek eddig nem volt mondanivalója) nincs vele szemben alternatív beszéd. Lehet tehát, hogy tévedett az orbáni stáb. Egyetlen kérdés érdekel: miért ilyen masszívan lírikus attitűdöt öltött az ellenzék vezetője? Nyugodtan kizárhatjuk (különösen elmúlt évekbeli szerepléseit figyelve) a véletlen szerepét. Ha pedig nem véletlen, akkor a legteljesebb tudatosságról lehet csak szó. A lírikus, konkrétum nélküli beszédnek tehát nagyon is komoly funkciója van. De micsoda? Orbán Viktor küldetéses politikus. Az volt már 1989 júniusában, híres Hősök terei beszédében, s azóta folyamatosan egyre küldetésesebb. Egy álmot akar megvalósítani. Ez az álom (amelyről sokszor és bőségesen beszél) többrétegű. Mondjunk legalább négy réteget. Először is meg akarja valósítani 1956 álmát. Másodszor meg akarja valósítani a Trianon utáni Magyarország európai reintegrációjának álmát (ezért a sok hivatkozás a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra). Harmadszor meg akarja valósítani Bibó István álmát, aki (mint Orbán egy interjújában elmondta): „a magyar történelmi tradíciókból irányzattól függetlenül kiemelte és felhasználta mindazt, ami a modern korra alkalmazható”. Negyedszer pedig meg akarja valósítani egy fiatalember álmát. Egy fiatalemberét, aki idősebb korában visszatéved mindarra, amit élete során tett, és nem elégedett. Nem akarja engedni veszendőbe menni az ifjúkori álmokat. A rendszerváltás álmait. Az álomrétegek különféle minőségekre utalnak. Bethlen Istvánban például nyilvánvalóan a konok reálpolitika, a nyomasztó nemzetközi körülmények közötti helytállás, sőt siker tetszik Orbán Viktornak. Valóban, ha valamiért, hát azért érdemes tisztelni Bethlen Istvánt, mert egy Magyarország számára meglehetősen, sőt nagyon ellenséges nemzetközi közegben képes volt visszavezetni Magyarországot Európába. Pragmatikus volt. A lehetségest nézte és nem a vágyakat. Sőt: leszerelte és visszaszorította a túlságosan nagyokat álmodókat, az Európával dacolókat, a bezárkózáspártiakat. Bethlen kölcsönöket és hiteleket szerzett. Elfogadta a korabeli „globalizáció” játékszabályait. A korabeli politikai élet profeszszionális szabályai szerint járt el. De Orbán Viktornak van egy profetikus attitűdje is. Ezt az atttűdöt is jól ismerjük történelmünkből. Az esetek nagy részében politikán kívül álló írók, költők, irodalmárok képviselték, de azért tudnánk olyan példákat is mondani, amikor az irodalmias-profetikus attitűd betüremkedett a professzionális politikába is. Nem is kell nagyon messzire mennünk Bethlen Istvántól, hogy ez utóbbira is találjunk példát. Éppen az 1930-as évek fiatal nemzedéke volt az, amely nem tartotta elegendőnek és főként gyümölcsözőnek a bethleni reálpolitikát. Bethlent elsöprik a 30-as évek, a helyébe lépő miniszterelnökök már inkább ennek a fiatalabb nemzedéknek a lázas, mindent megoldani kívánó, habzsoló és profetikus attitűdjét képviselik. Beviszik a lázas, minden problémát megoldani kívánó, a népet a politika első vonalába emelő eszmét az intézmények világába. Professzió és prófécia a két háború között még nem feltétlen járt kéz a kézben. A „próféták” éppenhogy azzal vádolták a politika hagyományos („feudális”, „klerikális” és egyéb) művelőit, hogy elreteszelik az utat a politikába beáramló friss levegő elől. Orbán egyszerre professzionális, profetikus és lírikus. Egy személyben kíván megtestesíteni mindent: a magyar történelem összes szereplőjéből kivonatolt, a maga helyén és idején pozitív tulajdonságokat. Bethlenből az européer politikust, Bethlen utódaiból a viszonyok radikális átalakítására irányuló hevületet, az irodalmárokból, költőkből a lázas szavakat, metaforákat és tobzódó allegóriákat. 56- ból a „másik Magyarország”, a nem diktatórikus, hanem szabad, otthonos Magyarország álmodóit. Bibó Istvánból a nagy kiegyenlítőt, az eszmék és magatartások közötti közvetítőt, aki mindig tudta, hogy a politikát csak erkölcsi alapon lehet művelni. Lehet-e ennél nagyobb összebékítést elképzelni? Azt gondolom, Orbán Viktor sikerének, népszerűségének (másik oldalon persze elutasításának) legkomolyabb indoka, hogy valamilyen szinten ismeri a magyar történelmet. Tudja vagy tudni vélni, miért utálta a hazai közönség mindig is a politikusokat. Azért utálta, mert a politikusok Magyarországon mindig is egydimenziósak voltak. Liberálisok vagy konzervatívok, baloldaliak vagy jobboldaliak, magyarellenesek vagy antiszemiták. Orbán és nemzedéktársai büszkék arra (az exminiszterelnök ezt is többször elmondta), hogy volt idejük, alkalmuk tanulmányozni a magyar történelmet. A tanulmányozás legfontosabb eredménye, hogy túl kell lépni a „régi kocsmán”, elég volt az egymásnak szembefeszülő politikai táborokból, az elitek csatájára épülő politizálásból, sőt elég volt az egyoldalúan intézményes politizálásból is. Bethlen István ugyan apró bibi - egyoldalúan, mondhatni: konzervatív módon intézményes politikus volt, de az utána következők már annál kevésbé, ők már éppen azért bírálták az egész Bethlen-korszakot, mert nem engedett kellőképpen teret a társadalmi mozgásoknak és mozgalmaknak. De ez az apró bibi elnézetik egy olyan közegben, amely viszont - Orbánnal ellentétben - szinte semmit sem tud a korabeli állapotokról. Ha a mai magyar társadalomnak van valamilyen történelmi tudata - valami azért van -, az valami olyasmi, hogy itt a progresszív baloldal hadakozott az ízig-vérig reakciós jobboldallal. Ehhez a rendkívül leegyszerűsítő, sőt hamis képhez képest még a professzionista, a próféta és a lírikus furcsa elegye is valamiféle fogyasztható elemózsia. De ez a „történetfilozófia” azért csak az utóbbi években szökkent szárba. Pár éve talán még Orbán maga sem tudta, hogy - megteremtettnek vélvén a politika konzervatív pólusát - 2004-ben integrátorként, kiegyenlítőként, sőt a haza új bölcseként kíván fellépni. Márpedig - bármilyen fura - ma ez a helyzet. Nem véletlen, hogy Medgyessy olyan válaszbeszédet mondott, amilyet Orbán ma, kihasználva, hogy a jelenlegi kormányba alig-alig szorult politikai bölcsesség és a társadalmi konszenzus megteremtésére láthatólag nem képes, nem pusztán, sőt nem elsősorban ellenzéki vezér. Sőt legutóbbi beszéde ékes bizonyítéka annak, hogy tudatosan kívánja elmosni voltaképpeni státusát. Ebben persze partnere a kormánykoalíció. Azt hiszem, teljesen jogos a kérdés: ha a kormány egyáltalában nem kormányoz, miért várta el a Fidesz vezetőjétől, hogy hagyományos értelemben vett ellenzéki beszédet mondjon? Orbán iiritáló beszéde tehát - mondhatjuk - logikus következménye volt annak a helyzetnek, amelyben lényegében a kormánynak és a kormányfőnek eléggé összezsugorodott a tekintélye. A „tekintélyes” ellenzéki vezető, aki „alkalmas” - ez volt a beszéd legfontosabb szólama. Alkalmas a ködképekben gondolkodó, a szavak erdejében eltévedő kormányzattal szemben. A magyar áfium és „ellenszerei” Fentebb azt mondtam, hogy a magyar társadalom túlságosan hosszú ideig szocializálódott ama kódban, hogy két tábor néz farkasszemet egymással. Az embereknek előbb-utóbb elegük lehet abból, hogy magukat pusztán a bal jobb kód mentén helyezzék el. Orbánnak ebben a baljobb szembenálláson legújabban felülemelkedő hozzáállásban nagy segítséget jelent a Medgyessy-kormány kudarca. Sok egyéb mellett a mai kormány nyakába varrható az az impotencia is, amelyet az általa árokbetemetésnek elkeresztelt össznépi játék elmaszatolásában tanúsított. Orbán beszéde tehát azért is tartalmazhatott annyi új elemet (legfőképpen a kádárizmus kisemberéhez való odafordulást), mert a jelenlegi kormány tevékenysége sok „alapanyagot” kínált ehhez az újabb fordulathoz. Orbán legerősebb fegyvere jött itt megint elő: az ellenfél mozgásának megfigyelése, pontos elemzése és az ellenfél stratégiájának saját érdekei szerint történő felhasználása. Ugyanakkor az is erőssége Orbánnak, hogy bármit mond is, az esetek jelentős részében nem említi meg ellenfelei kontextusát, sőt még a sajátját sem. Orbán a politikai események gondos elemzéséből nagyon tudatosan nem politikai vagy nem a megszokott módon politikai következtetéseket von le. Profetikus és lírikus attitűdöt alakíthatott ki magának, mert azt a célt tűzte maga elé, hogy ő lesz az évszázados magyar áfium elleni orvosság. Profetikus és lírikus attitűdöt alakít ki a maga számára azért is, mert vélelmezése szerint a mai globalizálódó világban nem vihető tovább a „hagyományos” (értsd: társadalomtól elszakított) politika. Ilyen összefüggésben Orbánnak nem pusztán a Medgyessy-kormány működése „segít be”, hanem a világban, körülöttünk zajló folyamatok is. Ezekből a legtöbb ember vajmi keveset ért. Orbán sem azt mondja híveinek, hogy ő mindent megmagyaráz számukra. Csupán azt mondja, hogy a társadalomnak, az eliten kívüli világnak joga van részesülnie a politika formálásában. A politika formálása nem lehet pusztán az elit privilégiuma. Egy beszédében egyenesen arról beszélt, hogy „az a közélet, amelyben csak a politikusok vesznek részt, olyan, mint egy estély, amelyen csak a pincérek jelennek meg”. Mit akart ezzel mondani? Nem azt, hogy ő tudja a pontos válaszokat. Azt azonban igen, hogy a küldetése nem csekély: ő akarja beemelni a politika alakításába azokat, akik eddig kimaradtak belőle. A professzionális-intézményes politikust (aki tisztában van azzal, hogy a világot mindig is az intézményesített elitek kormányozzák) felváltja a próféta és a lírikus, aki - ráadásul - nem pusztán felemelni kívánja a rendszerváltás veszteseit, de ő akar csatlakozni a társadalom mélyében zajló mozgásokhoz. Orbán úgy véli (számos beszéde tanúskodik erről), hogy a társadalom az elittől és személy szerint tőle teljesen függetlenül is szerveződik, azaz - ellenfelei állításával szemben - nem ő generálja a parlamenten kívüli politikát, hanem az - válaszul a globalizáció új kihívásaira - magától is „megterem”. Az a vita, ami Orbánnak (és a Fidesznek) a „társadalomhoz” (konkrétabban a polgári körökhöz) való viszonyát illeti, úgy gondolom, megfeneklett. Az az álláspont, miszerint a politika a parlamentbe való, ami az utcán történik, eleve fenyegeti a demokráciát, tarthatatlan. Mégpedig azért, mert noha igaz az, hogy végső soron a döntések a parlamentben születnek meg, de nagyon is új társadalmi részvételi formák körvonalazódnak szerte a világon. Ma már nem elégséges megközelítési keret, hogy egyfelől vannak a hagyományos intézmények, másfelől van az ezeket végső soron fenyegető nép. Bár a nép - mint ahogy a klasszikusok is írták - maga is lehet zsarnok, de jó lenne kibújnunk abból a dichotómiából, ami az intézményes versus populista politika szembenállását tudja csak regisztrálni. Orbán ebben a megközelítésben színtiszta populista politikus, én meg azt mondanám: ez egy archaikus értelmezési keret és nem magyaráz meg egy csomó dolgot. Például figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy a népesség különféle rétegei és csoportjai fejlett demokratikus országokban is igen nagy aktivitást tanúsítanak s olykor rivalizálnak a politikai elittel. Orbán prófétája kiván lenni a párt- és politikai küzdelmekből kiábrándult tömegeknek (vannak ilyen tömegek, ez nem kétséges, s - mondom - ebben a felfogásában nem pusztán rossz történelmi előképek és elődök útját ismétli, de a globális kihívások bizonytalanságaira, zavaraira, olykori kilátástalanságaira is feleletet kíván adni. A profetikus és lírikus politika mindezekből következően nem logikátlan, sőt továbbmegyek: elkerülhetetlen alternatíva. Nem ellenzéki, hanem társadalmi alternatíva kíván lenni. E társadalmi alternatíva markáns jelenléte arra figyelmeztet, hogy Magyarországon a váltógazdálkodás nem a nyugati sémát követi. Amíg Magyarországon a baloldal (és a liberális oldal) nem fogalmaz meg világos érzelmi azonosulási pontokat is, addig a jobboldal mindig hajlamos lesz a próféciára, a lírára és az allegóriára. A nagy kérdés, hogy a Medgyessybeszédben megfogalmazott konkrét javaslatok alkalmas kiindulópontoké az érzelmi azonosulásra. Ezt egyelőre nem tudhatjuk. A Medgyessy - beszéd feladata azonban - úgy vélem - nem is elsősorban a vele való érzelmi azonosulás megteremtése volt. Az most még nem lehetséges. Ahhoz még nagyon sok mindent kell tennie. A beszéd - nem épp szerény - igénye a rendkívül megtépázott, szinte nem is létező tekintély helyreállítása volt. Orbán lírai tekintély akar lenni, Medgyessy politikai tekintély. De legalább már ketten akarnak valamit. Ez is valami. Hátha a kisebb pártok is kedvet kapnak s megmozdul ez a lomha, áporodott, dagonyás magyar közélet. Mintha ezért szóltak volna ezek a beszédek, ha még nem is harangok. Professzió, prófécia és líra CSIZMADIA ERVIN: A lírikus monológja az Orbán-beszéd és a profetikus politika EL-est Gyöngyösön A gyöngyösi Liberális klub vendégei lesznek az ÉS munkatársai, március 10-én. Színhely: Inn Side Hotel Mátra, 18 óra. Tarnói Gizella, Vásárhelyi Mária, Kovács Zoltán és Váncsa István ÉLET ÉL. marc. 6., szombat 18h D Kiállítócsarnok· - Előadóterem il., Fény utca 20-22. 438-533S, 438-5312 μ . mlltenarls.hu inarls@mittenarls.hu márc.io„ Szamizdat Szerdák szerda 17h « ...... d Kiállítócs. Szamizdat kísérőprogram - Előadóterem) Felolvasással egybekötött kerekasztalbeszélgetés a NAPLÓ-ról. A beszélgetést Kemény György szobafreskóiról készült képek Vetítése egészíti ki. · A belépés díjtalan! márc.i6., Varga Filmklub, Fogadó2011 ) Animáció és a burleszk -------—-----S a belépés díjtalan! már. 28-ig G. I. egy napja “ r°k Bahor Imre kiállítása · A belépés díjtalan! máj. 2-ig Szamizdati Kiainitocsarnok Alternatív kultúrák Közép- és jegyár: 600 Ft, Kelet-Európában 1956-1989 kedvezményes* Brémai Egyetem Kutatóintézete, jegyár: 300 Ft, az Európai Kulturális Alapítvány csoportos és a Millenáris Kht. koprodukciója jegyár (10 főtől): 200 Ft/fő. Előzetes bejelentkezés tárlatvezetésre csoportoknak, iskoláknak: 438-5328. Szombatonként 15 órakor tárlatvezetés egyéni érdeklődők számára is. március a szerelem témája Fogadó 3 gyermekkönyvekben -CsigaGaléria - kiállítás az illusztrátorok munkáiból 10-18h Megnyitó: március 7., vasárnap 17h Megnyitja Cs. Tóth János (Móra Könyvkiadó) · A belépés díjtalan! márc. 11 a valóság utazása - április 4. _ Gajdov Géza grafikus kiállítása Teátrum Megnyitó: március 11., csütörtök 18hElőcsarnok a belépés díjtalan! márc. 5., péntek 20h Fogadó márc. 7., vasárnap 20h Teátrum márc. 7., vasárnap 17.30 Fogadó Alfama Társulat Zsigerek - négykezes extasy -Jean Genet Cselédek című drámája nyomán rendezte: Gerzsenyi Bea Szereplők: Láng Annamária, Gergelyi Júlia · Jegyár: Spo Ft Filmes Szombatok Szamizdat kísérőprogram I Jan Nemec: Az ünnepségről és a vendégekről (1966) A belépés díjtalan! A szerelem témája t a gyermekkönyvekben Fenyő D. György és Rigó Béla előadása 18.30 Berecz András mesemondó felolvasása 19.30 Felolvasás gyerekkönyvírók műveiből Jegyár: 300 Ft (családi jegy: 600 Ft) Pannon Várszínház iF. Schubert: Téli utazás játék a szerző dalciklusára Az előadás létrehozói: Ladányi Andrea, Krámer György, Szakály György, Vándorfi László · Jegyár: 1000 Ft Hétfői Repülőegyetemek Szamizdat kísérőprogram Dalos György előadása: A szamizdat mint szabad száj A belépés díjtalan! márc. 8., hétfő 17h D Kiállítócsarnok, Előadóterem IRODALOM 2004. MÁRCIUS 5.