Élet és Irodalom, 2005. janár-június (49. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-07 / 1. szám - Arnulf Rainer: munkája • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 4., 5., 7., 9., 12., 15., 17., 18., 19., 21., 23., 25. oldal) - Megyesi Gusztáv: Nomádok • vezércikk (1. oldal)
Spiró György: Könyvkritika a Luzsnyánszky-dossziéról * Tamás Gáspár Miklós: Susan Sontag halálára * Bodor Ádám, Csuhas István és Esterházy Péter írása * Hanák András: O tempora, o mores! (Visszaélés kábítószerrel) * Ketten egy új könyvről - Földényi F. László: A festészet éjszakai oldala (Orosz Magdolna, Rácz Péter) * ÉS Irodalom: Demény Péter, Fenyvesi Ottó, Győri Lászó, Keszthelyi Rezső, Podmaniczky Szilárd, Szakács Eszter Tárcatár: Méhes Károly ÉLET ÉS IRODALOM XLIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 288 FT 2005. JANUÁR 7. Arnulf Rainer munkája MEGYESI GUSZTÁV: Nomádok Jelentik a hírügynökségek, hogy tudósok kívánják tanulmányozni az Andaman és Nicobar szigeteken nomád körülmények között élő őslakókat, mert azt hitték róluk, hogy a cunami teljesen elpusztította őket. Nem így történt, a nomádok mind egy szálig megmenekültek, s ennek, hogy úgy mondjam, tudományosan is igazolható jelét adták, amikor az indiai parti őrség helikopterekről élelmiszert akart nekik adni, dárdákkal támadtak a személyzetre, majd a pánikszerűen menekülő gépeket nyílzáporral búcsúztatták. Ez volt a legörvendetesebb hír az elmúlt napokban a katasztrófa helyszíneiről, s ezt szó szerint kell érteni: az indiai hatóságok kitörő örömmel fogadták a nyílzápor hírét, mert ez azt jelenti, hogy megmenekültek az őslakók, ami viszont számomra, innét, Magyarországról nézve annyit is tesz, hogy lám, egy hatóság, kormány is tud normális lenni, sőt, időnként a lényeget ragadja meg. Nálunk ilyen cunami után feltehetően belügyminiszteri rendelettel azonnali hatállyal betiltanák a nyílvesszők használatát, s magát a cunamit csak azért nem, mert ahhoz nyilvánvalóan kétharmados törvény szükségeltetne, azt meg nincs olyan égi és tengerfenéki erő, ami az ismert körülmények okán átpasszírozná a parlamenten.Illetve, nem egészen így van. Miután a lakosság a tiltás dacára ezután is nyilazna a helikopterekre, az egész kérdést liberalizálnák, azaz engedélyeznék a nyilazást, kikötve persze, hogy nyilazni csak meghatározott időben lehet, annak lejárta után viszont a fel nem használt vesszőket ingyen és bérmentve vissza kell szolgáltatni a kínai árusnak. Hogy aztán, midőn már Magyarország teljes légiereje és helikopterállománya lenyilazva heverne a mezőkön, belügyminiszteri utasításra finomítsák a rendeletet, melynek értelmében ezután csak olyan tegezből lehet a nyílvesszőket előhúzni, amelyeken van magyar nyelvű felirat, továbbá fel van tüntetve a szavatossági idő, valamint a tulajdonos megígéri, hogy a készletet gyerek kezébe nem adja. Persze, hogy a szilveszteri petárdázásról van szó, speciel most a petárda a mi cunamink, a petárdával nem tud megbirkózni a társadalom, s annak egyetlen hatósága, szervezete sem; csodálkozom is, hogy nem kezdeményezett még senki népszavazást a petárda használatáról. A magyar lakosság ugyanis bunkó. A magyar lakosság minden egyes tagja hangot is ad ennek, csak azt nem tudni elvi alapon, hogy ebből a bunkóságból következik-e, hogy akkor mindent, ami a keze ügyébe kerül és kárt okozhat a környezetében, be kell tiltani. A hatvanas években - érdemes megnézni a korabeli újságokat -, amikor a mosógépek mindennapi eszközzé váltak a háztartásokban, a lakosság egy része, kihasználva a technika adta lehetőségeket, benzinnel töltötte fel a mosógépet, és abban mosta ki a munkaruhát, mert a benzin minden olajos foltot eltüntet egy örök életre, ez cigarettára gyújtás után be is bizonyosodott, még ott helyben, a fürdőszobában. Ma már ilyen hír nincs. Ha úgy veszem tehát, a magyar társadalom fejlődik. Ugyanakkor köztudott, hogy ez az ország évtizedeken át képtelen volt olyan, a társadalmi életre és a mentálhigiénés viszonyokra erősen kiható kérdéseket megoldani, mint az üvegvisszaváltás vagy a zacskós tej szivárgásának mérséklése, különös tekintettel a tejmaradék közértes kosarakból való eltüntetése. Ám mindezt a Kádár-rendszer természetének tudta be mindenki. Most viszont szabadság van, ám minden elemében teli hazugsággal. Hazugság volt az is, amikor két évvel ezelőtt engedélyezték a petárda használatát. Hivatalosan úgy szólt akkor az indoklás, hogy Európában mindenütt durrogtatnak, ne lógjunk már ki a sorból. Holott a petárdát azért engedélyezték, mert a lakosság engedély nélkül is lövöldözött, a feketepiac pedig virágzott. Az engedélyezés mindig népszerű, másrészt a feketepiac soha nem fizet adót, viszont ha legális a petárdázás, kimutatható bevételhez jut az állam, ráadásul az árak is csökkennek, ami hangulatjavító hatással van az emberekre. Most viszont a közvélemény-kutatások szerint az emberek nyolcvan százaléka betiltaná a petárdázást. A belügyminiszter asszony nyomban reagált, és szigorítani akarja saját, korábbi rendeletét, s mindezt a szilveszteri statisztikai adatokkal indokolja. A gond csak az, hogy nincs hiteles adat. Az információs társadalom kellős közepében ülve egészen más adatavan a tűzoltóságnak, a mentőknek, az ORFK-nak és a minisztériumnak, sőt, a belügyi szóvivő szerint, aki amúgy a belügyminiszter asszony beosztottja, „a tiltás éveiben tízszer annyi személyi sérüléses petárdabaleset történt, mint ...a rendelet hatályba lépése óta”. Na most, ehhez a statisztikai káoszhoz nyilván passzol majd a várható szigorítás is, a petárdára rá lesz írva, hogy gondoljunk embertársainkra, sőt, háziállatainkra, közlekedési eszközön, tömegben ne használjuk, amire azt fogja mondani a köz egy része, hogy ez igen, ez talpraesett válasz a felelőtlen durrogtatásra, holott eddig is tekintettel kellett lennie a petárdatulajdonosnak a fentiekre. Lárifári. Se veszélyérzet, se társadalomismeret, se problémakezelési képesség, és mindez rendszerváltástól, kurzusoktól függetlenül. Holott itt a magam részéről csak arról van szó, hogy szilveszter délután egy induló HÉV-szerelvény ajtajából dobtak ki rám egy petárdát, ami nem robbant fel, de mire visszadobhattam volna, elment a HÉV. Ha tehát most népszavazás lenne, nemmel szavaznék, mégpedig azért, mert egy szemét állat fel akart robbantani, mindezt azonban a tévében vagy egy szép publicisztikában természetesen józan érvekkel, az emberiség iránt érzett felelősségtudattal átitatva adnám elő. Ha viszont nem megy el az a rohadt HÉV, és a visszadobott petárda a szemét állat lába előtt robban, de úgy, hogy a taknya nyála egybefolyik, akkor az engedélyezés mellett érvelek el ellentmondást nem tűrőn, elvégre tényleg szabadság van, és tiltás helyett az emberekbe vetett mélységes bizalomból fakadó szép szóval történő meggyőzés az egyedül járható út. A nomádok szigetén egyébiránt nincs belügyminisztérium, katasztrófavédelmi bizottság, mi több, az iskolás gyerekek teljesítményét félév végén se numerikusan, se szövegesen nem értékelik ellenben azt a tudást, hogy ha lemegy hirtelen a tenger szintje, akkor menekülni kell, mert „rövidesen visszatér az eltűnt vízmennyiség”, az öregapjától tanulta minden nemzedék, igaz, nem is petárdáznak szilveszter éjjelén. Viszont nyiluk az van, de ezt csak a hamarosan partra szálló tudósoknak mondom. Ismét egy jó H-Bar! Szemüveggel jobban hall! Szemüvegszárba épített hallókészülékek csont és légvezetéses kivitelben. Üzleteinkben ingyenes hallásvizsgálat mellett az amerikai Magnatone® hallókészülékek teljes típusválasztéka várja. It-EAP- KFT. Telefon: 250-4718. Üzletek: Budapest, XI., Bocskay u. 17.; II., Bécsi út 81.; Vác, Március 15. tér 6., Fonyód, Szent István út 13. 9770424884005