Élet és Irodalom, 2005. janár-június (49. évfolyam, 1-25. szám)
2005-02-04 / 5. szám - Pelle János: Szennyvíz a palackban? • reflexió | Agora (14. oldal) - Péter László: Frajczimer • reflexió | Agora • Borbély Szilárd: Gyilkosság Nagyváradon? (ÉS, 2005/4.) (14. oldal) - Majtényi László: Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet közleménye (14. oldal)
Tócsa (Folytatás a 13. oldalról) Érthető a nemes szándék, de mégis. 2,2 milliárd 54-ért... 40 740 740 forint egy-egy fáért. Mi is tudjuk, többről van szó, de ha mindent összevetünk, ha a fákkal szemben csak a sportlehetőség áll, valamiről akkor is le kell mondanunk valamiért. Nem is olyan régen a Palatínusstrandon hatalmas csúszda épült. Medencével. A közel százméteres kacskaringós út után az érkezők nem a földre, hanem a vízbe esnek. Hatalmas mennyiségű vashengert kellett a Palatínusra szállítani. A kutya nem törődött vele. Nyilván a medence helyén is lehetett fű, fa, virág. Erre sem figyeltünk. A földet aligha hajón szállították el, a kotrógépek, vasszerkezetek sem tutajokon érkeztek. Kit érdekelt? A szavazás előtt még megfogalmazódott: ugye, a tulajdonosi hozzájárulás a Hajós Alfréd Sportuszoda bővítéséhez nem politikai ügy. Tagadó választ kaptunk. Ezek után nyomták meg a képviselők a gombokat. 34 igen kellett a minősített többséghez. 34-20 lett az eredmény. Ma már tagadhatatlan? Aki a világot szereti MSZP-s vagy SZDSZ-s nem lehet? Ők, de csak ők a bővítést támogatták. A Magyar Úszószövetség elnöke valamennyi pártnak megköszönte a pozitív döntést. Náluk is sok vita van a szövetségben, ott is rendszeresen szavaznak. A testületi határozatot már egységesen tiszteletben tartják. Az egyik párt képviselői már meghirdették, a Margitszigeten, ha kell, élőlánccal akadályozzák meg a rombolást. Gyárfás Tamás a Magyar Úszószövetség elnöke Szennyvíz, palackban? A fővárosi közgyűlés január 27-én elkapkodott, kényszer alatt született határozatot hozott a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda „improvizált” bővítéséről. A témáról szólva arról is beszélni kell, hogy az uszoda területének északi irányú kiterjesztésével szemben már évtizedek óta létezik egy másik, elfogadható alternatíva is: az ásványvíz-palackozó üzemének áttelepítése, és területének felhasználása az új, nemzetközi versenyek építésére is alkalmas medencék építésére. Nagyobb területről van szó, mint az a jelenlegi 0,6 hektár, melyet a pénzügyminisztériumi üdülő felszámolásával és ötvennégy fa kivágásával terveznek „bekebelezni”, és a keleti irányú bővítés lehetővé tenné, hogy az üzem felé eső tribün lebontásával és áthelyezésével bővítsék az eredeti ötvenméteres, nyolcsávos versenymedencét. A jelenleg a Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Rt. (FÁÜ Rt.) birtokában lévő területen nemcsak az uszoda korszerűsítését és új, ma már elkerülhetetlenül szükséges funkciókkal való ellátását lehetne megoldani. Amennyiben az építő a föld alatt terjeszkedik, meg lehet tartani a palackozóüzemet is, melynek a Margitszigetről való kitelepítése és az ásványvíz csövön való elvezetése valóban nehezen megoldható feladat. 1991-ben, amikor eladták a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalatot a Pepsi-Colának, mely a FÁV Rt. többségi tulajdonosa, a privatizáció során kötelezhették volna az amerikai multinacionális vállalatot a margitszigeti palackozóüzem átépítésére. Erre azonban nem került sor, ezért a PepsiCo Int. 1999-ben a már meglévő, 1938-ban átadott, a Hajós Alfréd Uszoda stílusához alkalmazkodó s egyébként hozzá hasonlóan műemléki védelem alatt álló felszíni üzemépületet korszerűsítette és fejlesztette. „A nemzetközi verseny rendezési joga kellett ahhoz, hogy bölcs hatóságaink felfedezzék: a Sziget legbarátságtalanabb létesítménye az ásványvizet palackozó üzem az uszodával szomszédos telken. Ott, ahol emberkíméletből nincs helye az autóknak, csak a bringázók, futók, teniszezők, úszók és sétálók tanyázhatnak, tonna- és hektoliterszám fuvarozzák a palackokat - szaknyelven: göngyöleget - és az ásványvizet. Az uszodabővítés kedvéért szerencsére végre víztelenítik a Margitszigetet - de vajon mi lesz az ott felszínre hozott értékes nedűvel?”, írja a Piac és Profit című hetilap 2005. január 28-i száma. „Bölcs hatóságaink” nem most jöttek rá arra, hogy a palackozóüzemmel kell valamit kezdeni Budapest legféltettebb, környezetvédelmi, kulturális és sportérdekeket tekintve is pótolhatatlan kincsén, a Margitszigeten. A rendezési tervek az ötvenes évek óta kerülgetik a problémát, de erre a célra soha nem volt pénz, és a probléma halogatása a mostani kapkodás következtében belobbant, mint egy elhanyagolt kelés. A szocialista és szabad demokrata képviselők megszavazták a Hajós Alfréd Uszoda északi bővítését, annak ellenére, hogy ott ivóvízkút és a föld alatt kolostorromok találhatók. Erre Gyárfás Tamás, az Magyar Úszószövetség (MÚSZ) elnöke szerint csak azért kerül sor, mert Lágymányoson „az egyetemi vezetés összhangjának hiánya miatt” nem kezdődhetett meg az építkezés, „pedig már rendelkezésre állt a kormánygarancia 7,8 milliárd forintról”. Petőcz György riportjából megtudtuk (Úszik a város, ÉS, 2005/4.), amit már eddig is sejteni lehetett: a költségvetés pénze fogyott el, s ahelyett, hogy ezt beismerték volna, ürügyet kerestek a visszavonulásra. Az a tény, hogy most politikai nyomással keresztülhajtották a fővárosi határozatot a Sportuszoda bővítéséről, csak megkoronázza az eddigi fejetlenséget és pazarlást. Azt a mintegy hárommilliárd forintot ugyanis, amit a beruházásra terveznek fordítani, hosszúlejáratú kölcsönként (vagy PPP-formában?) venné fel az állam, s ennek fejében egy befektető magántulajdont szerezhetne legértékesebb közterületeink egyikén. És még ezt a pénzt is jórészt kidobnák az ablakon, hiszen szinte semmi sem maradna meg a budapestieknek. Nemcsak a tizenötezer nézőt befogadó tribünt bontanák le az úszó-Eb után, de nyilvánvalóan fel kellene számolni a konténerekbe telepíteni tervezett, „mobil szennyvíztisztítót” is. A szennyvíztisztítás megoldatlansága az ásványvízforrás tőszomszédságában elképzelhetetlenné teszi, hogy bármilyen világversenyt rendezzenek a közeljövőben a Margitszigeten. Sajnos, Budapest ezen a téren évtizedekkel el van maradva, s óriási beruházásokra lenne szüksége. Ezek eddig elmaradtak, így a Margitsziget szennyvize most is tisztítatlanul ömlik a Dunába, ami közbotrány. Gyárfás a Nemzeti Sportnak adott január 29-i nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy ha a MÚSZ-nak vissza kell lépnie a rendezéstől, nemcsak egymillió eurós büntetést kell fizetnie, de „a magyar sport, de talán az ország is szégyenben marad”. Attól tartok, keveseket győz meg a hivatkozás a „nemzet felelősségére”. Nem fogom fel, hogy az úszó-Eb megrendezése miképp vált ádáz pártharcok martalékává, melyet máris jelez a városegyesítési emlékművön díszelgő tiltakozó transzparens. Egy biztos csak: a Hajós Alfréd Uszoda északi irányú bővítésének immár elfogadott tervében gazdasági, környezetvédelmi és politikai helyzetünk testesül meg. Pelle János MAGYARTANÁROK, STÚDIÓ- ÉS TELEHÁZVEZETŐK FIGYELEM! : Hol éltek? A MAGYAR OKTATÁSI NYELVŰ KÖZÉPISKOLÁK DIÁKJAINAK Készítsetek korosztályi üzenetet életetek tereiről és embereiről! Csak József Attila szavait használjátok! : A 100 másodperces klippeket április 9-ig várjuk az attila100@attila100.hu címen. Előzetes jelentkezés: attila100@internethajo.hu, minden további információ a www.attila100.internethajo.hu honlapon. Milyen az életetek? Mit akartok? ! 10 önálló nyereménycsomag, mindegyikben egy csúcstelefon, egy PC és egy ötven kötetes könyvtár ÉLET ÉS ÍI IRODALOM ! A ! " AGORA Frajczimer Krimibe illő történettel emlékezett meg e hasábokon Borbély Szilárd Csokonai Vitéz Mihály halálának kétszázadik évfordulójáról (Gyilkosság Nagyváradon?, ÉS, 2005/4.). A szikár adalékokat ugyan már föltárta Debreceni Attila a kritikai kiadás levelezéskötetében (1999), de így, novellisztikusan előadva bizonyára sokak számára nyújtott élményt és újdonságot. A detektívregény műfaji követelményének tett eleget a szerző, amikor a megoldást a végére tartogatta: a forrásokban (így Kazinczy egykorú tudósításában) Rhédey Lajos grófnak csak franczimerként, Borosaként emlegetett szeretője teljes nevét csak a tanulmány csattanójaként közölte. Éppen ez kelti föl kételyünket a felől, hogy „ez a gaz teremtés” (ahogy Kazinczy minősíti) Rhédeyné Kácsándy Teréziának szolgálója lett volna. Szintén Kazinczytól tudjuk, hogy a gyanúnak, mely szerint férje - nyilván szeretőjének közreműködésével - megmérgez ítette nejét, kivizsgálására (nem investitio, mint olvassuk, hanem investigatio!) Rhédey házához jött Almási Pál Arad megyei főispán, és „Rhédey ezt a’ becstelen teremtést asztalához ültette még akkor is, midőrt Almási nála evett”. Ha a frajczimer közönséges cseléd lett volna, ezt aligha tette volna meg Rhédey gróf, s az is nehezen képzelhető, hogy Almási főispán ne állt volna föl az asztaltól. De nem tehette, mert a franczimer, nemes Balogh Borbála kisasszony az úrnőnek bizonyára afféle társalkodónője, netán valamiféle szegény rokona lehetett. A magyar ajkon némiképpen eltorzult Frauenzimmer ugyanis nem szolgálót, szobalányt jelent, hanem „hitvány nőszemélyt”, „némbert”; Kazinczy ebben az értelemben használta. Borbély Szilárdot az összetétel Zimmer szava téveszthette meg. Péter László Péter Zászló írása kapcsán még egyszer nagy hangsúllyal kell köszönetet mondanom Orbán Lászlónak, a Debreceni Egyetem fiatal Kazinczy-kutatójának. Mivel alig egy éve az ő szívességéből ismerjük Kazinczy kiadatlan feljegyzését. (MTAK Kézirattár, K 613 III., 85b-86a, a „Világ’ Nagyjai és kicsinyei. ” A tudományos illem szerint ezt már egyszer megtettem írásom 2. lábjegyzetében hivatkozott, Mezei Mártát köszöntő mikrotanulmányomban.) Azonban mint minden kriminek, amelyet nem az élet, hanem az irodalom ír, van legalább egy gyenge pontja. Péter László megsejtette ezt, és majdnem rá is tapintott. A Kazinczy feljegyzésében szereplő Borcsa, valamint a - késleltetve megnevezett - Rhédey-örökös, nemes Balogh Borbála kisasszony azonosítása alapos levéltári kutatások híján csak vélelmezés. Borbély Szilárd Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet közleménye Az információszabadság alkotmányba foglalása, majd ezt követő másfél évtizedig tartó hatékony alkotmánybírósági védelme a magyarországi jogállami forradalom egyik legfontosabb fejezetét jelentette. Az Eötvös Károly Intézet felhívja a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróságnak a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban követett legújabb gyakorlata ma még beláthatatlan következményekkel járó súlyos fenyegetést jelenthet alkotmányos berendezkedésünkre, mindenekelőtt az állampolgárok alapvető információs jogaira, valamint a sajtó szabadságára. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság jogi önreflexiója, illetve annak hiánya ne hatna vissza az ítélkezés gyakorlatára. A Társaság a Szabadságjogokért nevű civil jogvédő szervezet a közelmúltban, megjelölve kérése jogalapját, az egyik országgyűlési képviselő által jegyzett alkotmánybírósági indítvány másolatát kérte az Alkotmánybíróságtól. A törvény szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy a kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adatot kérelemre tizenöt napon belül köteles kiadni. Az Alkotmánybíróság a törvény által számára biztosított határidőn belül a kérelemre nem válaszolt, a késve megadott válaszban pedig, amelyben a kérés teljesítését megtagadta, döntése jogalapjának megjelölése helyett jogforrásként az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatára hivatkozott. Az adatkérő ezután a közérdekű adat kiadását kérve az Alkotmánybíróság ellen pert indított. Az eljárásban az Alkotmánybíróság azt állította, hogy nem lát el olyan feladatot, mely alapján közérdekű adatok kiadására lenne kötelezhető, azaz az Alkotmánybíróság nem is állami, de nem is közfeladatot ellátó szerv. Kifejtette továbbá, hogy az indítványok tekintetében a legfőbb alkotmányvédő szerv nem adatkezelő, és az indítványok egyébként sem tekinthetőek közérdekű adatnak, sőt az értelmező kéziszótárra hivatkozva még csak nem is adat. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy az országgyűlési képviselő sem közfeladatot ellátó személy. Az Alkotmánybíróságnak - ugyancsak saját álláspontja szerint - nem feladata továbbá azt sem elbírálni, hogy az indítványokba foglaltak alaposak-e. Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint az Alkotmánybíróság ezen eljárása és vélekedése ugyanúgy ellentétes az alkotmány betűjével és értékrendjével, mint a vonatkozó törvényekkel, valamint az Alkotmánybíróság összes, az információs jogokat értelmező korábbi döntésével is. Az adatvédelmi törvény szerint egyébként a közérdekű adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről annak tárolási módjától függetlenül - költségtérítés ellenében - a kérelmező másolatot kérhet. 2005. január 28. * Majtényi László A főnix televízió városi televízió Egy televízió, amely humánus, hiteles, független, amelyen egyre több népszerű tudományos műsort, dokumentumfilmet, kulturális műsort és meghitt beszélgetést láthat. A FŐNIX TV IRODALMI-KÖZÉLETI MŰSORA MINDEN PÉNTEKEN 19.30-kor ÉS SZOMBATON 16.00-kor a képernyőn. ....ÉS.... arcok E heti vendég Balla Zsófia, beszélgetőtárs: Wiegmann Alfréd Miért hagytad, hogy így legyen? A „harmadik" szerepe a pszichés trauma kialakulásában Adás: szombat 18.00, ismétlés: vasárnap 14.00 FŐNIX TV - UHF 31. AZ IGÉNYES EMBEREK TELEVÍZIÓJA egy cca. 120 mm-es, azonnal beköltözhető, üres, szeparált irodaegyüttes. Telefon: 303-9240 vagy 06 (30) 854-2676 * 2005. FEBRUÁR 4. ________________