Élet és Irodalom, 2005. janár-június (49. évfolyam, 1-25. szám)

2005-02-04 / 5. szám - Pelle János: Szennyvíz a palackban? • reflexió | Agora (14. oldal) - Péter László: Frajczimer • reflexió | Agora • Borbély Szilárd: Gyilkosság Nagyváradon? (ÉS, 2005/4.) (14. oldal) - Majtényi László: Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet közleménye (14. oldal)

Tócsa (Folytatás a 13. oldalról) Érthető a nemes szándék, de még­is. 2,2 milliárd 54-ért... 40 740 740 forint egy-egy fáért. Mi is tudjuk, többről van szó, de ha mindent összevetünk, ha a fák­kal szemben csak a sportlehetőség áll, valamiről akkor is le kell mon­danunk valamiért. Nem is olyan régen a Palatínus­­strandon hatalmas csúszda épült. Medencével. A közel százméteres kacskaringós út után az érkezők nem a földre, hanem a vízbe esnek. Hatalmas mennyiségű vashengert kellett a Palatínusra szállítani. A kutya nem törődött vele. Nyilván a medence helyén is lehetett fű, fa, virág. Erre sem figyeltünk. A földet aligha hajón szállították el, a kotró­gépek, vasszerkezetek sem tutajo­kon érkeztek. Kit érdekelt? A szavazás előtt még megfogal­mazódott: ugye, a tulajdonosi hoz­zájárulás a Hajós Alfréd Sportuszo­da bővítéséhez nem politikai ügy. Tagadó választ kaptunk. Ezek után nyomták meg a képviselők a gom­bokat. 34 igen kellett a minősített többséghez. 34-20 lett az ered­mény. Ma már tagadhatatlan? Aki a világot szereti MSZP-s vagy SZDSZ-s nem lehet? Ők, de csak ők a bővítést támogatták. A Magyar Úszószövetség elnöke valamennyi pártnak megköszönte a pozitív döntést. Náluk is sok vita van a szövetségben, ott is rendszeresen szavaznak. A testületi határozatot már egységesen tiszteletben tartják. Az egyik párt képviselői már meghirdették, a Margitszigeten, ha kell, élőlánccal akadályozzák meg a rombolást. Gyárfás Tamás a Magyar Úszószövetség elnöke Szennyvíz, palackban? A fővárosi közgyűlés január 27-én elkapkodott, kényszer alatt szüle­tett határozatot hozott a margitszi­geti Hajós Alfréd Uszoda „improvi­zált” bővítéséről. A témáról szólva arról is beszélni kell, hogy az uszo­da területének északi irányú kiter­jesztésével szemben már évtizedek óta létezik egy másik, elfogadható alternatíva is: az ásványvíz-palacko­zó üzemének áttelepítése, és terü­letének felhasználása az új, nem­zetközi versenyek építésére is alkal­mas medencék építésére. Nagyobb területről van szó, mint az a jelen­legi 0,6 hektár, melyet a pénzügy­minisztériumi üdülő felszámolásá­val és ötvennégy fa kivágásával ter­veznek „bekebelezni”, és a keleti irányú bővítés lehetővé tenné, hogy az üzem felé eső tribün le­bontásával és áthelyezésével bővít­sék az eredeti ötvenméteres, nyolc­sávos versenymedencét. A jelenleg a Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Rt. (FÁÜ Rt.) birto­kában lévő területen nemcsak az uszoda korszerűsítését és új, ma már elkerülhetetlenül szükséges funkciókkal való ellátását lehetne megoldani. Amennyiben az építő a föld alatt terjeszkedik, meg lehet tartani a palackozóüzemet is, mely­nek a Margitszigetről való kitelepí­tése és az ásványvíz csövön való el­vezetése valóban nehezen megold­ható feladat. 1991-ben, amikor el­adták a Fővárosi Ásványvíz és Jég­ipari Vállalatot a Pepsi-Colának, mely a FÁV Rt. többségi tulajdono­sa, a privatizáció során kötelezhet­ték volna az amerikai multinacio­nális vállalatot a margitszigeti pa­lackozóüzem átépítésére. Erre azonban nem került sor, ezért a PepsiCo Int. 1999-ben a már meg­lévő, 1938-ban átadott, a Hajós Alfréd Uszoda stílusához alkalmaz­kodó s egyébként hozzá hasonlóan műemléki védelem alatt álló felszí­ni üzemépületet korszerűsítette és fejlesztette. „A nemzetközi verseny rendezési joga kellett ahhoz, hogy bölcs ható­ságaink felfedezzék: a Sziget legba­rátságtalanabb létesítménye az ás­ványvizet palackozó üzem az uszo­dával szomszédos telken. Ott, ahol emberkíméletből nincs helye az au­tóknak, csak a bringázók, futók, te­niszezők, úszók és sétálók tanyáz­hatnak, tonna- és hektoliterszám fuvarozzák a palackokat - szak­nyelven: göngyöleget - és az ás­ványvizet. Az uszodabővítés kedvé­ért szerencsére végre víztelenítik a Margitszigetet - de vajon mi lesz az ott felszínre hozott értékes nedű­vel?”, írja a Piac és Profit című heti­lap 2005. január 28-i száma. „Bölcs hatóságaink” nem most jöttek rá arra, hogy a palackozó­­üzemmel kell valamit kezdeni Bu­dapest legféltettebb, környezetvé­delmi, kulturális és sportérdekeket tekintve is pótolhatatlan kincsén, a Margitszigeten. A rendezési tervek az ötvenes évek óta kerülgetik a problémát, de erre a célra soha nem volt pénz, és a probléma halo­gatása a mostani kapkodás követ­keztében belobbant, mint egy elha­nyagolt kelés. A szocialista és szabad demokrata képviselők megszavazták a Hajós Alfréd Uszoda északi bővítését, an­nak ellenére, hogy ott ivóvízkút és a föld alatt kolostorromok találha­tók. Erre Gyárfás Tamás, az Ma­gyar Úszószövetség (MÚSZ) elnöke szerint csak azért kerül sor, mert Lágymányoson „az egyetemi veze­tés összhangjának hiánya miatt” nem kezdődhetett meg az építke­zés, „pedig már rendelkezésre állt a kormánygarancia 7,8 milliárd fo­rintról”. Petőcz György riportjából megtudtuk (Úszik a város, ÉS, 2005/4.), amit már eddig is sejteni lehetett: a költségvetés pénze fo­gyott el, s ahelyett, hogy ezt beis­merték volna, ürügyet kerestek a visszavonulásra. Az a tény, hogy most politikai nyomással keresztülhajtották a fő­városi határozatot a Sportuszoda bővítéséről, csak megkoronázza az eddigi fejetlenséget és pazarlást. Azt a mintegy hárommilliárd forin­tot ugyanis, amit a beruházásra terveznek fordítani, hosszúlejáratú kölcsönként (vagy PPP-formában?) venné fel az állam, s ennek fejében egy befektető magántulajdont sze­rezhetne legértékesebb közterüle­teink egyikén. És még ezt a pénzt is jórészt kidobnák az ablakon, hi­szen szinte semmi sem maradna meg a budapestieknek. Nemcsak a tizenötezer nézőt befogadó tribünt bontanák le az úszó-Eb után, de nyilvánvalóan fel kellene számolni a konténerekbe telepíteni terve­­zett, „mobil szennyvíztisztítót” is. A szennyvíztisztítás megoldatlan­sága az ásványvízforrás tőszom­szédságában elképzelhetetlenné te­szi, hogy bármilyen világversenyt rendezzenek a közeljövőben a Margitszigeten. Sajnos, Budapest ezen a téren évtizedekkel el van maradva, s óriási beruházásokra lenne szüksége. Ezek eddig elma­radtak, így a Margitsziget szennyvi­ze most is tisztítatlanul ömlik a Du­nába, ami közbotrány. Gyárfás a Nemzeti Sportnak adott január 29-i nyilatkozatában arra hi­vatkozott, hogy ha a MÚSZ-nak vissza kell lépnie a rendezéstől, nemcsak egymillió eurós büntetést kell fizetnie, de „a magyar sport, de talán az ország is szégyenben ma­rad”. Attól tartok, keveseket győz meg a­ hivatkozás a „nemzet felelős­ségére”. Nem fogom fel, hogy az úszó-Eb megrendezése miképp vált ádáz pártharcok martalékává, me­lyet máris jelez a városegyesítési emlékművön díszelgő tiltakozó transzparens. Egy biztos csak: a Ha­jós Alfréd Uszoda északi irányú bő­vítésének immár elfogadott tervé­ben gazdasági, környezetvédelmi és politikai helyzetünk testesül meg. Pelle János MAGYARTANÁROK, STÚDIÓ- ÉS TELEHÁZVEZETŐK FIGYELEM! : Hol éltek? A MAGYAR OKTATÁSI NYELVŰ KÖZÉPISKOLÁK DIÁKJAINAK Készítsetek korosztályi üzenetet életetek tereiről és embereiről! Csak József Attila szavait használjátok! : A 100 másodperces klippeket április 9-ig várjuk az­­ attila1­00@attila100.hu címen. Előzetes jelentkezés: attila100@internethajo.hu, minden további informá­­­­ció a www.attila100.internethajo.hu honlapon. Milyen az életetek? Mit akartok? ! 10 önálló nyereménycsomag, mindegyikben egy csúcstelefon, egy PC és egy ötven kötetes könyvtár ÉLET ÉS Í­I IRODALOM ! A­­ ! " AGORA Frajczimer Krimibe illő történettel emlékezett meg e hasábokon Borbély Szilárd Csokonai Vitéz Mihály halálának kétszázadik évfordulójáról (Gyilkos­ság Nagyváradon?, ÉS, 2005/4.). A szikár adalékokat ugyan már föl­tárta Debreceni Attila a kritikai ki­adás levelezéskötetében (1999), de így, novellisztikusan előadva bizo­nyára sokak számára nyújtott él­ményt és újdonságot. A detektívre­­gény műfaji követelményének tett eleget a szerző, amikor a megol­dást a végére tartogatta: a forrá­sokban (így Kazinczy egykorú tu­dósításában) Rhédey Lajos grófnak csak franczimerként, Borosaként emle­getett szeretője teljes nevét csak a tanulmány csattanójaként közölte. Éppen ez kelti föl kételyünket a felől, hogy „ez a gaz teremtés” (ahogy Kazinczy minősíti) Rhédey­­né Kácsándy Teréziának szolgálója lett volna. Szintén Kazinczytól tud­juk, hogy a gyanúnak, mely sze­rint férje - nyilván szeretőjének közreműködésével - megmérgez­ ítet­te nejét, kivizsgálására (nem investitio, mint olvassuk, hanem in­vestigatio!) Rhédey házához jött Al­mási Pál Arad megyei főispán, és „Rhédey ezt a’ becstelen teremtést asztalához ültette még akkor is, midőrt Almási nála evett”. Ha a frajczimer közönséges cseléd lett volna, ezt aligha tette volna meg Rhédey gróf, s az is nehezen kép­zelhető, hogy Almási főispán ne állt volna föl az asztaltól. De nem tehette, mert a franczimer, nemes Balogh Borbála kisasszony az úrnő­nek bizonyára afféle társalkodónő­je, netán valamiféle szegény roko­na lehetett. A magyar ajkon némiképpen el­torzult Frauenzimmer ugyanis nem szolgálót, szobalányt jelent, hanem „hitvány nőszemélyt”, „némbert”; Kazinczy ebben az értelemben használta. Borbély Szilárdot az összetétel Zimmer szava téveszthet­te meg. Péter László Péter Zászló írása kapcsán még egy­szer nagy hangsúllyal kell köszönetet mondanom Orbán Lászlónak, a Deb­receni Egyetem fiatal Kazinczy-kutató­­jának. Mivel alig egy éve az ő szíves­ségéből ismerjük Kazinczy kiadatlan feljegyzését. (MTAK Kézirattár, K 613 III., 85b-86a, a „Világ’ Nagyjai és kicsinyei. ” A tudományos illem sze­rint ezt már egyszer megtettem írásom 2. lábjegyzetében hivatkozott, Mezei Mártát köszöntő mikrotanulmá­­nyomban.) Azonban mint minden kriminek, amelyet nem az élet, hanem az iroda­lom ír, van legalább egy gyenge pont­ja. Péter László megsejtette ezt, és majdnem rá is tapintott. A Kazinczy feljegyzésében szereplő Borcsa, vala­mint a - késleltetve megnevezett - Rhédey-örökös, nemes Balogh Borbála kisasszony azonosítása alapos levéltári kutatások híján csak vélelmezés. Borbély Szilárd Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet közleménye Az információszabadság alkotmányba foglalása, majd ezt követő más­fél évtizedig tartó hatékony alkotmánybírósági védelme a magyaror­szági jogállami forradalom egyik legfontosabb fejezetét jelentette. Az Eötvös Károly Intézet felhívja a figyelmet arra, hogy az Alkot­mánybíróságnak a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban követett legújabb gyakorlata ma még beláthatatlan következmények­kel járó súlyos fenyegetést jelenthet alkotmányos berendezkedésünk­re, mindenekelőtt az állampolgárok alapvető információs jogaira, va­lamint a sajtó szabadságára. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság jogi önreflexiója, illetve annak hiánya ne hatna vissza az ítélkezés gyakorlatára. A Társaság a Szabadságjogokért nevű civil jogvédő szervezet a közelmúlt­ban, megjelölve kérése jogalapját, az egyik országgyűlési képviselő által jegyzett alkotmánybírósági indítvány másolatát kérte az Alkotmánybíróságtól. A törvény szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, va­lamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy a kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatko­zó, a személyes adat fogalma alá nem eső adatot kérelemre tizenöt na­pon belül köteles kiadni. Az Alkotmánybíróság a törvény által számára biztosított határidőn belül a kérelemre nem válaszolt, a késve megadott válaszban pedig, amelyben a kérés teljesítését megtagadta, döntése jogalapjának meg­jelölése helyett jogforrásként az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatá­ra hivatkozott. Az adatkérő ezután a közérdekű adat kiadását kérve az Alkotmány­­bíróság ellen pert indított. Az eljárásban az Alkotmánybíróság azt ál­lította, hogy nem lát el olyan feladatot, mely alapján közérdekű ada­tok kiadására lenne kötelezhető, azaz az Alkotmánybíróság nem is ál­lami, de nem is közfeladatot ellátó szerv. Kifejtette továbbá, hogy az in­dítványok tekintetében a legfőbb alkotmányvédő szerv nem adatke­zelő, és az indítványok egyébként sem tekinthetőek közérdekű adat­nak, sőt az értelmező kéziszótárra hivatkozva még csak nem is adat. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy az országgyűlési képvise­lő sem közfeladatot ellátó személy. Az Alkotmánybíróságnak - ugyancsak saját álláspontja szerint - nem feladata továbbá azt sem elbírálni, hogy az indítványokba foglaltak alaposak-e. Az­ Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint az Alkotmánybíróság ezen eljárása és vélekedése ugyanúgy ellentétes az alkotmány betűjé­vel és értékrendjével, mint a vonatkozó törvényekkel, valamint az Al­kotmánybíróság összes, az információs jogokat értelmező korábbi döntésével is. Az adatvédelmi törvény szerint egyébként a közérdekű adatokat tartal­mazó dokumentumról vagy dokumentumrészről annak tárolási módjától függetlenül - költségtérítés ellenében - a kérelmező másolatot kérhet. 2005. január 28. * Majtényi László A főnix televízió városi televízió Egy televízió, amely humánus, hiteles, független, amelyen egyre több népszerű tudományos műsort, dokumentumfilmet, kulturális műsort és meghitt beszélgetést láthat. A FŐNIX TV IRODALMI-KÖZÉLETI MŰSORA MINDEN PÉNTEKEN 19.30-kor ÉS SZOMBATON 16.00-kor a képernyőn. ....ÉS.... arcok E heti vendég Balla Zsófia, beszélgetőtárs: Wiegmann Alfréd Miért hagytad, hogy így legyen? A „harmadik" szerepe a pszichés trauma kialakulásában Adás: szombat 18.00, ismétlés: vasárnap 14.00 FŐNIX TV - UHF 31. AZ IGÉNYES EMBEREK TELEVÍZIÓJA egy cca. 120 mm-es, azonnal beköltözhető, üres, szeparált irodaegyüttes. Telefon: 303-9240 vagy 06 (30) 854-2676 * 2005. FEBRUÁR 4. ________________

Next