Élet és Irodalom, 2005. janár-június (49. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-28 / 4. szám - Borbély Szilárd: Gyilkosság Nagyváradon? Csokonai és Rhédey gróf afférja (8. oldal)

BORBÉLY SZILÁRD: Gyilkosság Nagyváradon? Csokonai és Rhédey gróf afférja Csokonai életét megpecsételte az a nevezetes te­metés, amely 1804. április 15-én zajlott le Vára­don. A Magyar Kurír részletesen beszámolt róla.­ Az irodalomtörténet több téves legendát hagyomá­nyoz az eseménnyel kapcsolatban a sírnál elmon­dott beszédről, hideg esőről, sűrű sértődésekről szól. Miközben sem sír nem volt, sem hajadonfőtt mondott beszéd, sem hideg, kora tavaszi zápor. A félreértések is máshol, másként estek, és a bot­rány is máshol lappang. A gyanú és a homály azonban alapvetően átjárja ezt a történetet. A za­varodottság és a tanácstalanság mélyén pedig, amint Kazinczy egy feljegyzéséből sejthető, mé­lyebb és sötétebb titok lappang: egy feltételezett gyilkosság. „Arany Kulcsos Kis Rhédei Rhédey La­jos Úr Ő nagysága” a Kazinczy által megőrzött ko­rabeli pletyka szerint egy „frajczimerrel”, aki a szeretője volt, megmérgezte „kedves élete párját”, „néhai méltóságos Kohányi Kátsándy Therésia Aszszonyt”.­ Vajon mi deríthető ki a történtekről kétszáz évvel az esemény után? Ennek bemutatá­sára teszek rövid kísérletet. 1802. június 11. napján néhány óra alatt végigsöpört Debrecenen törté­nelmének második legpusztítóbb erejű tűzvésze, amely átrajzolta a város addig ismert képét. A szeren­csétlenségnek köszönhető, hogy fel­épült a Nagytemplom és a ma látha­tó Kollégium. Ugyanakkor pótolha­tatlan veszteség, hogy a ma ismert Nagytemplom helyén álló Szent András tiszteletére felszentelt góti­kus templom sorsát, amelyhez ha­sonló a török dúlta keleti ország­részben a XIX. század elejére egye­dül Debrecenben maradt meg, megpecsételte a tűz pusztítása. A ka­tasztrófa alkalmat adott arra, hogy az épület sérüléseire hivatkozva mind a Szent András-templomot és a mellette álló Veres Tornyot, mind a régi kollégiumot és környékét a városi tanács lebontassa. Ugyanez a tűzvész tragikus követ­kezményekkel járt Csokonai Vitéz Mihály sorsára nézve is. Az ekkor alig egy éve hosszú dunántúli ván­dorlásáról visszatért, bizonytalan eg­­zisztenciájú költőre a remélt nyuga­lom helyett megint fedél nélküli há­nyódás és anyagi bizonytalanság várt. Mivel a Darabos utcai ház újjá­építése miatt pénzre volt szüksége, adósságokba keveredett. Csokonai élete a tűzvész után az újjáépítéséről, és egy picinyke „múzeum”, nyugodt dolgozóhely megteremtésének anya­gi gondjairól szólt. Valamint arról a reménytelen versenyfutásról, amely romló egészsége és műveinek pénz­szerzést is szolgáló kiadása, illetve al­kalmi megbízatások kapkodó teljesí­tése jelentett. Csokonai 1802 nyará­tól munkáinak gyors kiadásával igye­kezett pénzt előteremteni. A könyvek kiadása azonban az alaptőke hiánya, a könyvnyomtatók ravaszkodása és trehánysága miatt rendre csúsztak vagy meghiúsultak. 1803 őszén Nagyváradon végre sikerül megfele­lő nyomdát találnia, amelyet Debre­cen és Várad közelsége miatt szemé­lyesen tudott felügyelni. 1803 végén a Dorottyát készítették itt sajtó alá, üz­leti okok miatt 1804-es farsang idejé­re tervezték a megjelenést. Ennek a kiadásnak az ügyében járt 1803 de­cemberében Váradon. Ekkor sze­melte ki Rhédey Lajost munkái ki­adását támogató mecénásnak, aki azonban erről még nem tudott. Egy alkalmi költeményben - amely talán el sem jutott Rhédeyhez - ezt nyíltan ki is mondja. Rhédeyvel ekkor nem találkozott. Első személyes megbeszé­lésükre - szerencsétlen csillagzat alatt - a következő évben, 1804. április 12-én került sor. * A szomorú alkalmat Rhédey Lajos gróf feleségének halála adta. Kohá­nyi Kácsándy Terézia 1804. április 6-án hajnalban hunyt el. Ezt követő­en hamarosan megszólaltak Várad harangjai. Kácsándy Teréz, akihez Kazinczyt Kassán érzékeny kapcso­lat fűzte, egykori nagy szerelmének, Kácsándy Zsuzsannának a testvére volt.­ A kortárs beszámolók egybe­hangzó véleménye szerint hosszan betegeskedett, halálára tehát kör­nyezete fel volt készülve. A nagyvá­radi állatkert területén ma is álló, sokáig méltatlanul elhanyagolt, ám nemrég felújított mauzóleumot ek­kor már befejezték „kívül régi Gho­­thus formára, belül igaz Római ízlés szerént”. Az építés ideje nem ismert, azonban az 1800-ban felvett városi leltár szerint már állt, nem sokkal ezt megelőzően épülhetett.­ A halál beállta után a temetési előkészületeket azonnal megtették. Fényes, barokk pompával járó ese­ménysor vette kezdetét. Április 7- én, a halál beálltát követő napon a vármegye főorvosa és más sebor­vosok jelenlétében felboncolták és bebalzsamozták a testet. A barokk temetési szokások továbbéléseként, a hosszan elnyúló szertartás miatt elterjedt volt a testek tartósításának gyakorlata.­ A boncolás, a romló belső szervek eltávolítása és a bal­zsamozás után került közszemlére a kíváncsi közönség elé. Rhédey palo­tájának egyik termét kiürítették, amelyben felravatalozva feküdt Ká­csándy Terézia, hogy aki kívánja, végső tiszteletét tehesse. A Kurír be­számolója szerint akkora volt az ér­deklődés, hogy kint a hajdúknak, bent a gránátosoknak kellett rendet tartani. A bent strázsáló gránátosok azonban inkább a halotti pompához tartoztak. Várad egyik utolsó ba­rokk eseménye volt ez a temetés. A látványosság rendkívüli volt, és mindez szólhatott a katolikus Vá­radnak is, mint Szilágyi Márton fel­veti.­ De indokolhatja az is, hogy hatalmas pompával valamit el kí­vántak fedni. Ha közszájon forgott a pletyka, akkor volt is mit. A halál nagy barokk szimbóluma is erősen élt még a köztudatban. Ezért sokan vonultak el a halál egyenlősítő ha­talma előtt, hogy megnézzék, hogy a világ szemében hatalmas ember minként veszít el mindent. Hogy példázatként tekintsenek a talmi pompára, a hiú, díszes, színpadias külsőségekre, a hiábavalóságok pa­zar felvonultatására, és levonják a tanulságot, hogy a halál előtt min­denki egyenlő. De vonzhatta a kí­váncsiskodó sokaságot a pletyka is, a titok, a csiklandó izgalom, hogy tényleg megmérgezték a boldogult nagyságát? Csokonai nem sokkal korábban fordította magyarra Somssich Lázár királyi tanácsos Rhédeyt dicsőítő la­tin ódáját. Talán ezért is került szó­ba. Annyi bizonyos, mert Csokonai leveléből tudjuk, hogy április 8-án este Rhédey megbízására Csokonai­hoz érkezik az ekkor Debrecenben tartózkodó Frimont generális meg­bízottja azzal az üzenettel, hogy másnap a császári tiszt haladéktala­nul Váradra viszi a poétát. Frimont államügyekben a gyors és kényel­mes királyi postán utazik. Csokona­it azonban váratlanul érte a felké­rés, és a generális szabta határidőre nem tudott elkészülni. Ezért azt a választ adja, hogy 10-én, vagyis egy nappal később, egyedül kel majd útra. A Rhédeyben mecénást remé­lő Csokonai számára ez a felkérés visszautasíthatatlan volt. Annál is inkább, mivel a gróf bőkezű művé­szetpártoló hírében állt. Csokonai pedig a tűzvész óta versenyt futott az idővel. A szorongatott anyagi helyzetben lévő poéta számára ke­csegtető alkalmi megbízatás volt ez. A temetésen való részvétel maga is lényeges szempont, mivel a korabe­li Magyarországon - a vásárok mel­lett - a temetés volt az egyik legfon­tosabb társadalmi esemény, amely a nyilvánosság lehetőségét és a társa­dalmi kapcsolatszerzés kivételes al­kalmát jelentette. Különösen igaz ez egy főrangú halotti szertartására. Rhédey Lajos ekkor Bereg me­gye császár által kinevezett főispán­ja és Bihar megye főispáni helyette­se. Ezért a temetésen a két megye nemessége és a hivatalnoki kar is képviseltette magát. Ezekben a na­pokban a Váradra vezető utak meg­teltek szekerekkel, díszesekkel és egyszerűekkel. A királyi postajárat delizsánszaiban a jobbmódúak utaz­tak. A rokonok, a bihari megyei ne­messég és a familiáris kör az Alföld­ről és a Partiumból saját fogataikon érkezett. Nagyvárad ideiglenes szál­lásai, üres szobái és ágyai ekkor né­hány napra megteltek. Az 1763-ban született Rhédey Lajos gróf nem vé­letlenül állt jó mecénás hírében, művelt ember volt. 17 éves korá­ban, 1780-ban, Bihar megye ajánlá­sára a Mária Terézia által szervezett híres magyar királyi testőrségbe lé­pett. Műkedvelő költő volt, szabad­­kőműves, mint a kor legkiválóbb­­jai,­ és támogatta a színészetet is. 1799-ben József nádor tiszteletére írt rövid darabját, A nagylelkű herce­get előadták.­ Amikor 1792-ben le­szerelt a katonaságtól, Ferenc csá­szár koronázásakor az uralkodó Bi­har megye főispáni helyettesévé ne­vezte ki. Karrierje udvarhűségről és folyamatos emelkedésről tanúsko­dik. 1802-es Diétán a megye köve­te. 1808-ban még megkapja a Li­­pót-rendet,­ de ekkoriban pályája megtörni látszik. Mintha kegyvesz­tetté vált volna. Valamikor az 1810- es évek folyamán Nagyváradról is elköltözik. Végül 1831. május 21- én, 71 éves korában Pesten halt meg utód nélkül. Felesége, Kácsán­dy Teréz pompás temetése feltű­nést keltett; a hosszú hírlapi beszá­moló is rendhagyónak számított.10 A nagyravágyó Rhédey azonban, úgy tűnik, nem maga találta ki a te­metés koreográfiáját. Státusa, kap­csolatai és udvarhűsége okán részt kellett vennie Alexandra Pavlovna, a „nádorispán” feleségének temetése alkalmából rendezett szertartássoro­zaton, Budán, alig három évvel ko­rábban. Ezzel a gyászszertartással - amelyről részletes hírlapi tudósítás olvasható 11 - feltűnő hasonlóságot mutat Kácsándy Terézia temetése. A Kazinczy véleménye szerint pazarló­nak tartott temetési pompa a nagy­ravágyó társadalmi reprezentáció céljait szolgálta, de erős túlzás rejlett benne. Nem véletlenül írta Kazinczy diáriumában, hogy Rhédeyné „her­cegi pompával temettetik”.12 * Csokonai a Frimont közvetítésével érkező hírt követően egy nap késés­sel kelt útra. Egyes irodalomtörté­nészek feltételezése szerint már Debrecenben fogalmazni kezdte bú­csúztató versét. Mások úgy vélik, ek­kor még csak tárgyat keresett halot­ti búcsúztatójához. Vannak olyan feltevések, miszerint ekkor a Halotti versek első jelentősebb része már ké­szen állhatott, és Csokonai azt vitte magával Váradra. Csokonai beszá­molója alapján azonban csupán annyi bizonyos, hogy április 10-én „sorsponton megindult”, és ahogy maga írja: „...éjjel nappal sebessen folytatván utamat más­nap reggel, azaz Ápr. 11. Napján Váradra beértem.” A drága királyi posta deli­zsánszához képest a forspont ké­nyelmetlenebb utazási mód volt. A többnyire nyitott, következésképp olcsóbb parasztszekeret jelentette ez. Forspontra a jobbágyokat több­nyire kényszerítették. De az is elter­jedt volt országszerte, így Debrecen­ben is, hogy a szabadparasztok vagy a parasztpolgárok „vállalkozásként” művelték a személyszállításnak ezt a formáját. Az olcsóbb utazásnak azonban meglett a következménye a gyenge szervezetű, ekkoriban már sokat betegeskedő költőre nézve. A nyitott szekéren való éjszakai utazás közben áthűlt és kifáradt, mire Nagyváradra ért. A szekér a rossz utakon összerázta a reumatikus problémákkal küzdő poéta testét.13 Debrecen és Nagyvárad között a királyi postaút, amelyet a sorspont is használt, ekkoriban Hosszú-Pályin, Pocsajon, Régényen keresztül veze­tett, mely a korabeli fogalmak sze­rint öt postát jelent. Egy postára két „mértt-föld”-et számítottak, vagyis a korabeli adatokat átszámítva Csoko­nainak mindösszesen körülbelül öt­ven kilométernyi utat kellett meg­tennie a forspont-szekérrel „éjjel nappal sebessen” haladva. Mindez azt is jelenti, hogy Csokonai közel 12 órán keresztül utazott Debrecenből Váradra. És bár az 1804. évi Házi és úti új kalendárium előrejelzése szerint „szép, meleg, fényes nap” volt vár­ható ezekben a napokban, ám amint a kortárs beszámolókból tudjuk, hogy mind 10-én, mind az azt köve­tő napokban hideg és esős idő volt. * Április 11-én Csokonai, megérkez­ve Váradra, igyekezett kipihenni az utazás fáradalmait, amelyek szerve­zetét próbára tették. Erről a napról mást nem tudunk. Csokonai beszá­molója szerint április 12-én „Dr. Sándorfi Úrral” Rhédey gróf „sze­mélyes udvarlására” mennek dél­előtt 10 óra tájban. Sándorffi dok­tor, a későbbiekben nagy szerepet játszó orvos, ekkor lép színre. Úgy tűnik, ő a Rhédey család orvosa. De szerepéből ítélve akár ennél fonto­sabb funkciókkal is rendelkezik, mintha titkári teendőket is ellátna a gróf mellett. Az 1767. április 20-án Bihar megyében született, lelkészi családból származó Sándorffyt Cso­konai már korábbról is ismerhette. Talán még Debrecenből, a Kollégi­umból eredhetett­­kapcsolatuk, hi­szen a Sándorffynak írt, Tüdőgyulla­dásomról című versben „az orvos és barát” kifejezéssel illette. Sándorffy több alkalmi verses művet jelentetett meg a kilencvenes évek közepén, majd a század elején a Kurír segítsé­gével egy orvosi lap kiadására gyűj­tött előfizetőket. A végül 1803-ban meginduló lap csupán néhány szá­mot ért meg. A tanulmányai befeje­zését követően Bécsben praktizáló orvos 1802-ben, az előzőleg Tatán történt szerencsétlen balesetéből lá­badozó Kazinczyt is gyógyította. Az orvosi folyóirata 1803 végére meg­bukott, és Sándorffyt 1804-ben, áp­rilisban már Nagyváradon találjuk. Április 13-án Csokonai - az előző napon Rhédey gróftól kapott inst­rukciók alapján - „az atyafiaktól va­ló bucsúztatást” írta „magánosan” szállásán, melyet meglepő módon nem a gróf biztosított számára, ha­nem „egy szegény papista Papnál” jutott neki kvártély. Csokonai sértve érezhette magát emiatt. Rhédey ki­fogásolta később, hogy kevésszer je­lent meg „udvarlására”. Az erőlte­tett, feszített tempójú munka ösz­tönzése érdekében, illetve a testi el­­esettség ellensúlyozására a kortár­sak - nem feltétlenül rosszindulatú - emlékezete szerint borral erősítet­te magát. A bor gyógyszerként és sti­muláló eszközként való használata nem mond ellent a korabeli felfogás­nak, és önmagában nem jelent er­kölcsileg elítélendő tettet. Ha a Ha­lotti versek teljes szövegét Váradon ír­ta, vagy ha már rendelkezésére állt egy elkezdett munka, az bizonyos, hogy sokat kellett ekkor dolgoznia Csokonainak. Talán nem értesült a pletykáról, vagy nem volt elég óva­tos és valami félreérthetőt tett vagy mondott. Személyes megjelenése és a „hisztriába” illő előadásmód. A pletyka gyanakvóvá tehette Rhé­deyt, és a hangulat a halottas háznál bizonyára feszült volt. De hogy mi okozhatta a sértődést, nem tudható. A gyilkosság gyanúját hagyomá­nyozó szóbeszéd a Rhédeyre érez­hetően személyes okokból is mind­végig neheztelő Kazinczy elbeszélé­sében ekként maradt fenn: „Midőn Kácsándy Theréz 1804. Apr. 6d. meghala ’s már ki akaják teríteni, ez a’ gaz teremtés [t. i. e Borcsa ne­vű „frajczimer”] azonnal szalada a’ házhoz, ’s eggykori asszonyát hol­tan pofon verte ’s megtépte hajait. Ez által még inkább megerősödött a’ világ azon hitelbe, hogy ez a’ gaz személy és Lajos Gróf a’ Szegény Asszonyt, régi Római módra, mé­reggel küldék ki a’ más világba. La­jos Gróf a’ nem leány leányt azon­nal vissza vette a’ házhoz, ’s midőn Almási Pál Aradi Fő Isp. Exc. mint Kir. Commissárius ellene investigál­­ta a’ Domokos Jakab által tett pana­szokat, Rhédey ezt a’ becstelen te­remtést asztalához ültette még ak­kor is, midőn Almási nála evett.”14 A vád igen súlyos, és bizonyos, hogy a hangulat nem lehetett men­tes a gyanakvástól és a fokozott ér­zékenységtől a Rhédey-házban. A beszámoló két mozzanatot is tartal­maz, amelyről nem tudunk köze­lebbit. Az egyik szerint Borcsa Kácsándy Terézia szolgálója volt, de nem tudjuk meg, mi miatt kel­lett a Rhédey-házból eltávolítani. Mivel Borcsa a halott „nagyságán” tölti ki haragját, vélhetően Rhédey felesége kérésére történhetett a kö­zelebbről meg nem nevezett Borcsa eltávolítása. A másik, hogy Kazinczy idézett visszaemlékezéséből látható, a mérgezés gyanúja Domokos Ja­kabban is megszületett, akinek beje­lentésére a kormányzat Almási Pál aradi főispánt nevezte ki ezek sze­rint annak a commissiónak, bizottság­nak az élére, amely az investitiót, a vizsgálatot végezte az ügyben. Rhé­dey gróf Almási látogatása alkalmá­val - igen merészen - asztalához ül­tette a „frajcimer” Borcsát, ami - fi­gyelembe véve a korabeli szokásokat - sértő lehetett a vendégre nézve. Domokos Jakab gyanúja nem lehe­tett teljesen megalapozatlan, hiszen a felesége, Urai Julianna - amint az Budai Ézsaiás halotti orációjából tudható - Kácsándy Terézia mellett halálos betegségben mindvégig ki­tartó, legjobb barátnője volt. Ha va­lakinek, neki tudnia kellett a Rhédey-házban történtekről. Másnap, április 14-én szombaton délután kezdődött a temetési ün­nepség a halott koporsóba helyezé­sével. Csokonai jelen volt a szertar­táson, majd az Udvarnál vacsorá­zott, és este Rhédey és „Tekintetes ÉLET ÉS ÍR IRODALOM Egy televízió, amely humánus, hiteles, független, amelyen egyre több népszerű tudományos műsort, dokumentumfilmet, kulturális műsort és meghitt beszélgetést láthat. A FŐNIX TV IRODALMI-KÖZÉLETI MŰSORA MINDEN PÉNTEKEN 19-30-kor ÉS SZOMBATON 16.00-kor a képernyőn. ....ÉS.... arcok E heti vendég Sándor Iván, beszélgetőtárs: Wiegmann Alfréd Miért hagytad, hogy így legyen? A „harmadik" szerepe a pszichés trauma kialakulásában Adás: szombat 18.00, ismétlés: vasárnap 14.00 FŐNIX TV - UHF 31. AZ IGÉNYES EMBEREK TELEVÍZIÓI 2005. JANUÁR 28.

Next