Élet és Irodalom, 2006. janár-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-06 / 1. szám - Fehér László: Képek • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 4., 6., 8., 13., 14., 17., 19., 20., 25., 26., 27., 28., 29., 30. oldal) - Megyesi Gusztáv: Kátyú-2 (1. oldal)

L. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 396 FT 2006. JANUÁR 6. PÁPA Bokros Lajos: Kívánja-e az államháztartási reform a lakossági tehervállalás növekedését? „Amikor az ugyanaz teljességgel más” - interjú Jeney Zoltán zeneszerzővel (Rádai Eszter) * Ketten egy új könyvről - Frangoise Giroud: Jenny Marx avagy az ördög felesége (Hahner Péter, Szécsi Éva) ÉS Irodalom: Bodansky György, Czifrik Balázs, Darvasi László, Kálmán Gábor, Kiss-Pál Klára Tárcatár: Papp Sándor Zsigmond / w ■ ■η i mmt mmm ELET co IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Fehér László munkája MEGYESI GUSZTÁV: Kátyú-2 Nem az a kérdés, hogy miért nem volt kitűzve a magyar zászló a köz­­társasági elnök dolgozószobájában, amikor újévi, televíziós köszöntő­jét mondta, hanem kizárólag az, hogy mit tudunk átültetni gondola­taiból a szürke hétköznapokba, mi, mindannyian, s külön-külön is. Vannak fenntartásaim. A köztársasági elnök szava is csak szó, köny­­nyen elszállhat a ködben. Ezért is fogadtam nagy örömmel a hírt, hogy pár órával az újévi köszöntő után, amely a funkcióját tekintve mentális felhajtóerővel is bír a lakosságra nézvést, megjelent egy munkára, cselekvésre kész ember az M3-as autópálya Szentmihályi úti lejárójánál, és gyűjteni kezdte az autók kerekéről a kátyúk miatt leesett felniket, hogy aztán még ugyanabban az órában jutányos áron eladja azokat felni nélküli autósoknak. Az embert Sanyinak hívják, és hajléktalan. A beszámolók szerint egyelőre másfél kilométeres von­záskörzetben dolgozik, de ismerve a kátyúhelyzetet, hamarosan or­szágosra is kiterjesztheti alkalmi vállalkozását. Sanyi az élete végéig prosperálhat, alighanem ő lesz a magyar álom megtestesítője, a XXI. század Rubik Ernője. Azért Kátyú-2 ennek a cikknek a címe, mert tavaly már írtam eb­ben a témában, csak akkor nem január volt, hanem tavasz, s a főpol­gármester és beosztottjai egymást túlharsogva kiáltották, hogy május­ra eltűnik az utakról minden kátyú. Nem tűnt el, mert nem is tűnhe­tett. Még most is itt van előttem az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság főigazgatójának szakvéleménye, miszerint Magyarorszá­gon a 30 ezer kilométernyi fő- és mellékútból mindössze 1210 kilo­méter a jó minőségű út, a többit rendbe kellene hozni, ám 2004-ben mindössze 418 kilométernyi szakaszt aszfaltoztak újra, tehát ha szá­molni kezdünk, akkor pontosan 2074-re lesz rendbe hozva a magyar úthálózat. Ami természetesen szintén nem igaz, minthogy amint egy kátyút betömnek, az hetek alatt újra megreped, tudniillik ilyen a ter­mészete. Nem kívánnám az olvasót technológiai kérdésekkel zaklat­ni, de miközben a kátyú mint olyan politikai fegyverré vált, autenti­kus emberek jelentették be újév első napjaiban, hogy például Pesten azért nem lehet a kátyúkat rendesen beaszfaltozni, mert ahhoz előbb ki kellene fújni sűrített levegővel a kavicsokat a mélyedésből, az ezál­tal szétröppenő kavicsok viszont halántékon trafálják a járókelőket, a mentőautó-kapacitás pedig véges, plusz a röpködő kődarabok hatá­sa a közhangulatra etc., etc., magyarán: 2006 első napjaira ki lett je­lentve, hogy Magyarországon a kátyú soha a büdös életben nem szű­nik meg, végleg számoljunk le ezzel az illúzióval. Nekem tetszik ez. Ne ordítozzunk gödörben állva nyakig, hogy ha mi kerülünk kormányra, polgármesteri székbe, akkor az a gödör megszűnik, mert nem szűnik meg. A kátyúval együtt kell élni, erős szimbiózisban, a kátyú immáron nem is folytonossági hiány elsősor­ban, nem a tárgyi világ része, hanem élőlény, organizmus, aminek feltehetően DNS-lánca is van, és Pesten már génmanipulálják is. Tes­sék igazodni hozzá, mint Sanyi! Elég volt az üres ígéretekből! A sza­vak nyerjék vissza eredeti jelentésüket, az országirányítás pedig iga­zodjék a valós igényekhez! Itt most ugyebár választások lesznek, és mindenki fél a kampány­tól. Én nem vagyok ennyire pesszimista e téren, igaz, optimista sem. Kádár Jánosnak volt igaza: legyünk realisták, a kompromisszumok robotosai. Úgy látom, hogy az ezerszer elátkozott pártok végre lassú elmozdulásba kezdtek e téren. Ha egy nemzet beismeri magának, hogy kész, vége, nem tudott megbirkózni a saját kátyúival, akkor ne kerteljünk az élet más területein sem, ne mondjuk, hogy a választá­sok jegyében nem fogunk csalni, nem fogjuk megvásárolni a szavazó­kat, ígéretekkel, pénzzel, adományokkal. Ez lehet, hogy nem jó (ám­bár nem tudom, hogy Sanyinak miért nem jó, ha pénzt, miegyebet adnak neki a szavazatáért), ám az igenis előrelépés, hogy példának okáért az MSZP csipkártyákat ad tagjainak, amelyekkel majd könyvet vehetnek kedvezményesen, féláron ehetnek a vendéglőkben, adott mobiltársaságnál pedig már most is ingyen telefonálhatnak tagtársa­iknak. Ez kézzel fogható ajándék, s ezerszer jobb és vonzóbb, mint mikor ugyanez a párt kulcstartókkal és nyuszifüles léggömbökkel akarta megvásárolni, teszem azt, a cigányságot. Ha a Fidesz az akti­vistáinak nem csak istent, hazát és permanens konzultációt ajánl fel, hanem méretazonos pólót, útiköltség-térítést, a nemzeti fohász, gyó­nás és áldozás után pedig még VW Polo gépkocsit is kisorsol közöt­tük, akkor az a valóság őszinte beismerése, mint ahogyan az MDF in­gyenes autóillatosítója fenyő- és jázminkivitelben is, akárha Antall Jó­zsef összes beszédét adták volna ki, bőrkötésben. Ezek tények: a csípés pártigazolvánnyal zabálni lehet, a pólóban feszíteni, az autóillatosító autóillatosít, mindez visszaadhatja a szavak és az ígéretek rég elvesztett hitelét; a püspöki kar helyében az ima­évet bejelentő körlevélben Mohács után én azt is betoldottam volna, hogy konkrétan és megfoghatóan mely kotonfajták eredeztethetők magától a Sátántól, mert Mohács ugyan tényleg itt van, de konkrét­ság hiányában nehezen appercipiálható; a haza állapotáról már ré­gen nem az ige, de épp a mérethű póló, az autóillatosító vagy egy szép óvszer tanúskodik elsősorban. Legyünk vállaltan a kátyú hazája. Szorgos, életrevaló nép nemcsak dús legelőiből, édes forrásvizeiből épít várat, de szemrevaló kátyúiból is, sőt meggazdagodik általa, s messzi földön dicsérik leleményessé­gét. Amint azt már tavaly is jeleztem, a kátyúkérdés megoldására a Magyar Köztársaság vásárolt háromszázmillióért egy 17 lézerkame­rával felszerelt svéd munkagépet, amely kilométerenként 10 ezer fo­rintos üzemköltséggel állapítja meg, hogy hol van előtte az úton ká­tyú. Eleddig 9 ezer kilométert pásztázott végig, és egyetlenegyszer se tévedett, ahol jelezte, ott tényleg volt kátyú, most már tehát kockázat nélkül kijelenthető: jó vásárt csinált az ország. Még két és fél év, és a gép az összes utat bevizsgálja, aztán kezdi elölről; a felnis Sanyi mindenesetre megfogta az isten lábát, melynek talpa alatt bokréta az ő hazája, vagy valami ilyesmi. 977042488400506001 FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 15 500 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 9 770424 884005

Next