Élet és Irodalom, 2007. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
2007-02-23 / 8. szám - Ébli Gábor: Magyar gyűjtemény - amerikai múzeum • Interjú Botár Olivér művészettört. (7. oldal)
Magyar gyűjtemény - amerikai múzeum Botár Olivér művészettörténésszel, a Salgó Alapítvány kurátorával Ébli Gábor készített interjút Az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete, Salgó Miklós gyűjteménye a Rutgers Egyetem múzeumába kerül. Közben az alapítvány jelentős kiállítást rendezett Moholy-Nagy László korai műveiből New Yorkban, s ez az anyag 2007 decemberében Magyarországon is bemutatkozik. Bár a gyűjteményről 1991-ben megjelent egy vaskos katalógus, ez csak szakmai körökben ismert, és az anyag időközben jócskán meg is változott. A Moholy-Nagy-kiállítás - az alapítvány és személy szerint Botár Olivér eddigi legnagyobb szakmai teljesítménye - azt is jelzi, hogy a gyűjtemény nemcsak törzsanyagával, hanem más kollekciókkal, intézményekkel együttműködve, időszaki kiállítások révén is egyre többet szerepel a nyilvánosság előtt. Ezzel párhuzamosan más amerikai gyűjtők aktivitása is erősödik a magyar művészet terén. Kirk Brown és felesége elsőrangú anyagából az 56- os forradalom évfordulóján, tavaly ősszel nyílt kiállítás Denverben, míg egy másik volt budapesti amerikai nagykövet, Nancy G. Brinker gyűjteménye most indul kiállítási körútra Amerikában. A magyar művészet szélesebb amerikai megismertetésének lehetőségeiről a kanadai Winnipeg egyetemén tanító Botár Olivérrel beszélgettünk, aki a Salgó Alapítvány kezelőjeként most először szól munkájáról átfogóan, egyúttal felkért szakértőként más gyűjtemények fejlődését is közelről követi. - Mi áll a Salgó Alapítvány örvendetes aktivitásának hátterében? - Az a tény, hogy 2006 nyarán sikerült a Moholy-Nagy-kiállítást egy manhattani egyetemi galériában, a City University of New York posztgraduális központjában, az Empire State Building szomszédságában megrendezni, sok év munkának köszönhető. Főleg annak, hogy egy ismert avantgárd művészre helyeztük a hangsúlyt, és megszereztünk a Salgó Alapítvány részére egy gazdag, elsősorban magyar avantgárd anyagból álló magángyűjteményt, amelyben fontos Uitz Béla-, Bortnyik Sándor- és Mattis Teutsch János-művek voltak. Salgó Miklós már régebben is szert tett egy kiváló Mattis Teutsch-anyagra, de ez a bővítés lényeges volt. A Moholy-Nagytárlat katalógusa tudományosan is fontos eredmény, és remélem, erre építve lesz még lehetőségünk New Yorkban bemutatkozni más magyar anyaggal is. A Technical Detours: The Early Moholy-Nagy Reconsidered című kiállítás utóbb a Rutgers Egyetemen, New Brunswick városkában, New Jersey államban, a Zimmerli Art Museumban lett még bemutatva - ez a múzeum fogadja be most a Salgó Alapítvány teljes anyagát. A Moholy-Nap-kiállítás 2007 telén Pécsett nyílik majd meg, és tárgyalások folynak más hazai, továbbá lengyelországi helyszínekről is. Ezen túl egy Kertész Andor- és egy Mattis Teutsch-kiállításon dolgozom, amelyek New York-i gyűjteményekből merítenek majd. - A Salgó Alapítvány kurátoraként hogyan értékelné a gyűjteményt? - A közelmúltban született amerikai magyar kollekciók között szerintem továbbra is a legkomolyabb a Salgógyűjtemény, bár az anyagot folyamatosan javítanom kell, mióta kurátora lettem. A korábbi egyenetlenségek abból származtak, hogy Salgó Miklós a budapesti nagyköveti időszaka alatt, 1983 és 1986 között igen széles skálán vásárolt. Szerencsére sikerült szereznie egy sor fontos képet és szobrot, amelyek hitelesen képviselhetik a magyar művészetet Amerikában. Már 1991- ben úgy döntött, hogy ez az anyag közérdeket szolgáljon, a magyar kultúra egészét mutassa be az amerikai közönségnek. Éppen ezért szelektáltunk is mostanság a kollekcióban: megváltunk a nem kellően reprezentatív, illetve az eredetiségükben kétséges alkotásoktól. Néhány kollekció időközben felvette a versenyt a Salgó Alapítvány anyagával. A Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy-kiállításának kezdeményezőjeként odahaza is ismert Pákh Imre tulajdonában lenyűgöző a XIX. századi anyag. Az ő Munkácsy-gyűjteménye időközben fél tucat vidéki magyar múzeumban is közönségsikert aratott. A kvalitásában legjobb amerikai magyar kollekció Jill A. Wiltse és férje, az üzletember H. Kirk Brown gyűjteménye Denverben. Nincs családi magyar kötődésük, nagy nemzetközi kollekciójuk részeként, jó szemmel fejlesztik a magyar válogatást. Nancy G. Brinker volt nagykövet anyaga is igen szép. Nála jelentős gesztus a kortárs magyar festők, Fehér László, Klimó Károly beemelése is. Ők mind a magyar kultúra jó ízlésű megszállottjai, sokat várok tőlük és gyűjtésük folyamatától a jövőben is. A Salgó Alapítvány együttműködik velük, például a Moholy-Nagy-kiállításunk során is együtt dolgoztunk, amint a művész lánya, Hattula Moholy-Nagy, továbbá New York-i művészetbarátok és gyűjtők, például Szarvasy Mihály, Müller Miklós és mások segítsége is nélkülözhetetlen volt. A biológusprofesszor Müller Miklós gyűjteményéből Korniss Dezső és Deim Pál alkotásait a New York-i magyar kulturális központ nemrég külön kiállításon is bemutatta. A magyar vonatkozású amerikai gyűjtemények terén egyébként a Kertész Alapítvány és számos további kollekció mellett említésre méltó Mickey Wolfson több évtizeden át összerakott gyűjteménye is Miamiban, amely az általa alapított Wolfsonian Museumban látható, a South Beach negyedben. Ez valójában egy egyetem és kutatóintézet is, amelynek amerikai és európai gyűjteménye a XIX. század végétől a II. világháborúig terjed, azonban a kelet-európai - elsősorban orosz és szovjet - anyag a politikai érdekessége miatt időben későbbre is nyúlik. - Milyen nagyobb kiállításokon szerepelt már korábban a Salgó-gyűjtemény? - Az anyag több ízben szerepelt tárlatokon, mielőtt a kezelője lettem. Am úgy éreztem, nem szabad, hogy nem jó állapotban lévő vagy nem színvonalasan keretezett alkotások mutatkozzanak be. Kinevezésem után évekig nem rendeztem kiállítást, a rendbehozatali munkákra összpontosítottam. Kölcsönöztünk azért műveket, amint a hazai közönség a Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy-tárlatán is észrevehette. De más esetekben kárt okozott, ha művek rossz állapotban vagy koncepció nélküli kiállításokon bukkantak fel. Másrészt hiába kerestünk együttműködést az amerikai közgyűjteményekkel, mert igen nehéz a kevésbé ismert magyar művészek elfogadtatása. Partnerre találtunk viszont az American Hungarian Foundationben. Az általam rendezett első tárlat a Mednyánszky-anyagunkat mutatta be náluk. Két évvel később, 2003- ban a XIX. századi gyűjteményünk válogatását állítottuk ki ott. Az a tervünk viszont, hogy ez az anyag egy New York-i múzeumban szerepeljen, már nem valósult meg. Ez egy ördögi kör, amíg nem jut a magyar művészetnek a Moholy-Nagynál kevésbé jegyzett része is nagyobb ismertséghez, rendkívül nehéz központi helyszíneken megjeleníteni. 2005-ben rendeztem meg a két világháború közötti nem avantgárd anyagunk bemutatását, Szőnyi István köré csoportosítva, mert sikerült megszereznünk egy monumentális Szőnyi-képet, amely évtizedekig ismeretlenként rejtezett egy amerikai cég gyűjteményében. - Miért választották a Salgó Alapítvány anyagának elhelyezésére a Zimmerli Múzeumot? - Itt létesül majd a Nicolas M. Salgó Center for Hungarian Art. New Brunswicknek nagy magyar múltja van, a környéken sok magyar él. Az American Hungarian Foundation most ünnepli ötvenedik évfordulóját. Jó a könyvtára, archívuma, művészeti gyűjteménye és a kiállítótere is. A Rutgers Egyetemen - ennek része a Zimmerli Art Museum - aktív magyar tudományos program létezik. A Zimmerlinek, az amerikai anyagokon túl, jelentős az orosz és a francia válogatása is, amely kitűnő kontextus lesz a magyar kollekciónak. Az egyetem művészettörténeti tanszékén már foglalkoztak középeurópai művészettel, s szeretnénk, ha a Salgó-központ tudományos kutatói bázis is lenne. Az 1992 óta fennálló alapítvány neve elvégre The Salgo Trust for Education. Fontos, hogy nem magyar származású fiatalokat is kiképezzünk arra, hogy kutassák a magyar kultúrát. Nagyon lényegesnek tartom, hogy kitörjünk az elszigeteltségből, és friss perspektívából, a művészettörténetben élenjáró amerikai módszertannal is vizsgáljuk ezt a gazdag kultúrát. A Rutgers Egyetem egy teljes PhD-ösztöndíjjal járul hozzá, hogy mindig legyen egy művészettörténész hallgató, aki, ha magyar témáról ír diszszertációt, négy évig kapjon teljes ösztöndíjat. Ők azután majd más egyetemeken adhatják tovább ezt a tudást. A Zimmerli az egyik legnagyobb amerikai egyetemi galéria, ahol komoly kiadványok jelennek meg - például a szovjet ellenzéki művészetről. A Salgó-központnál majd külön pénzalap létesül, hogy rendszeres kiállítások, rangos publikációk szülessenek. New York belvárosától 45 percre van közvetlen vonattal. Ez most nagy lehetőség. Mi kell ennél több? - Milyen művek láthatóak már most az állandó kiállításon? - 2007 februárjában egy tucatnyi magyar mű került a Salgó-anyagból az állandó kiállításra, beillesztve az európai egységekbe. Például id. Markó Károlytól a Bacchus születése 1826-ból, Danzi Ágost 1856-ban festett Papagájos női arcképe, továbbá Munkácsytól a Szalmarakás. Látható lesz Paál László Erdei naplementébe, Szinyei Mersétől az Anya két gyerekkel, továbbá Mattis Teutsch-, Márffy Ödön- és Moholy-Nagy-mű is ki lesz téve. Az egész adomány önálló kiállításon szerepel majd 2007 decemberében. Új, modern raktár épül külön a magyar anyagnak. Reméljük, hogy távlatilag amerikai és magyarországi (!) gyűjtők is figyelembe veszik majd ezt a bővülő új központot, amikor arra gondolnak, hol helyezzék el anyagukat. Bízom benne, hogy a Salgó-adomány csak csírája egy nagyszabású magyar gyűjteménynek. A fontos itt az, hogy a magyar anyag egyetemes kontextusban jelenik meg. A francia és szovjet gyűjtemény valóban híressé tette a múzeumot még a válogatós New York-i közönség számára is, ebből komolyan profitálhat a magyar művészet. A gyűjtemény az interneten is megtekinthető lesz. Döntő fontosságú, hogy mindezzel nem magyarokat is a magyar művészet felé fordítsunk. Túlontúl hozzá vagyunk szokva, hogy a magyar művészet a „mi” ügyünk odahaza relatíve alacsony értékekkel, s közben viszont panaszkodunk, hogy a kultúránk nincs kellően megbecsülve külföldön. Amíg nincsenek magyar fő művek rangos nemzetközi intézményekben állandó kiállításon, addig megmarad ez a perifériális helyzet. Fő távlati törekvésem, hogy elősegítsem azt a legitimációs folyamatot, amely illő megbecsülésben részesítené a magyar művészetet nemcsak a Zimmerliben, hanem más amerikai és egyéb múzeumokban is. - Régóta foglalkozik a magyar művészet amerikai befogadtatásával. A rendszerváltás évében különleges magángyűjteményi tárlatot rendezett Kanadában. Mi adta a kiállítás apropóját? - Már évekkel 1989 előtt eszembe jutott, hogy meg kellene megint csinálni, amit Marosán Gyula barátom tett meg 1968-ban Torontóban: olyan kiállítást rendezni, ami feltérképezné a Kanadában létező magyar művészetet tartalmazó köz- és magángyűjtemények anyagát. Többször tárgyaltam a torontói magyar művészettörténész Lívia Varga- Gerversszel is egy ilyen kiállításról. Annak idején művészettörténetet hallgattam a University of Torontón, a PhD-disszertációmon dolgoztam. Tagja voltam a Massey College nevű posztgraduális intézménynek, amelyet Vincent Massey, Kanada volt királyi helytartója alapított. 1987-ben az ő unokaöccsével, Vincent Tovell-lel találkoztam. Megtudtam, hogy Pólya Tibor festőművész Torontóba látogatott 1925-ben, és találkozott Vincent Tovell szüleivel, a Harold Tovell és Ruth Massey Tovell műgyűjtő házaspárral is. Ebből a szálból bontottam ki az 1989- es torontói kiállítást. Először arról volt szó, hogy egész Kanadában felkutatnám a magyar műveket. Végül olyan sok anyag volt csak Torontóban, hogy nem mentünk túl a városban található gyűjteményeken. Vancouverbe, Edmontonba, Calgaryba és Montrealba látogattam el a gyűjteményeket megnézni. Főleg Vancouverben és Calgaryban találtam komoly gyűjteményeket. Az első fontosabb gyűjteményi hullám a harmincas évek végén áramlott ki ide Magyarországról. Azután a II. világháborút követően, 1948-ig, szintén sok családi értéket menekítettek ide. Az 56-osok kevés művet tudtak magukkal hozni, de sokan közülük lassan kihozatták képeiket 1963 után, már hivatalos engedéllyel. Volt, aki az emigráns gyűjtők közül Magyarországon is aktívan vásárolt már újra a hatvanas évektől kezdve. Ebben az időszakban, egészen a nyolcvanas évekig, több magyar származású galériás működött Kanadában - főleg Torontóban és Vancouverben. Itt jócskán vásároltak is magyar műveket a gyűjtők. - Mennyire folytonosak ezek a családon belüli kollekciók? - Ezeknek a gyűjtőknek általában már a szüleik is gyűjtők voltak, és a családban folytatódott ez a tradíció. Sokan hűek maradtak a magyar témához is. Jó példa erre Horváth Jenő és Krisztinkovich Mária. Mária apja fontos kerámiagyűjtő volt Budapesten. Forbáth Péternek családi kapcsolatok révén alakult ki szép kollekciója a Nyolcak anyagából. A szintén torontói Kálmán Tamás is családi hagyományok alapján kezdett gyűjteni, főleg textíliákat. Vannak, akik Kanadában nem magyar, hanem inkább más anyagot gyűjtöttek, mint például a Mendel család, akiknek a nemzetközi modernista kollekciója képezte utóbb a saskatooni városi galéria, a Mendel Art Gallery alapját. Ott is vannak a családtól magyarországi művek. Ezek a gyűjtők nyitott emberek, akiknek érdeke a magyar kultúra múltjának dokumentálása, az anyag fejlődése, és akikkel lehetne tárgyalni arról, hogy ezek a kollekciók Magyarországon kiállításon szerepeljenek, ismertté váljanak. Ami a kanadai múzeumok fogadókészségét érinti, a Horváth-Krisztinkovich házaspár már adományozott is a habán anyagból a nemzetközileg is jegyzett University of British Columbia Museum of Anthropology számára. Hargittay Klárával sikerült elintéznünk, hogy az Art Gallery of Ontario elfogadja a Nyolcak több, igen szép művét Forbáth Pétertől. Viszont ekkor jöttem rá arra is, hogy ameddig nem tudnak többet a magyar művészetről az észak-amerikai múzeumok munkatársai, addig ajándék gyanánt sem fogadnak el mégoly szép kollekciókat egészben. Forbáth Péter például a teljes gyűjteményét kész lett volna átadni az Art Gallery of Ontariónak, ám ők azt nem tudták volna kontextusban bemutatni. Ekkor ismertem fel, hogy precedenst kellene teremteni, ami alapján egy jelentős észak-amerikai múzeum gyűjteni kezdené a magyar művészetet általában is, nem csak az ismert neveket: Rippl- Rónait, Kertész Andort és Moholy- Nagyot. Bizonyos értelemben ez a program kezd most gyümölcsöt hozni az Amerikában megvalósuló rangos magyar kiállítások révén. Ezért volt kiemelt törekvésünk az is, hogy a Salgó Alapítvány anyaga állandó kiállításon, egy jegyzett múzeum nemzetközi anyagának részeként váljék megtekinthetővé. TALLÓZÓ KÖZÉHI LAPSZEMLE S’“--' ■ Egy hét aktuális politikájá N, és közéleti híreiből szemléz! ■ Mntegy 100 napiés hetilapból válogat! * ^y-egy témáról sokféle információt, véleményt közöl! AZ OLVASÁS ÉLMÉNYE TALLÓZÓ TALLÓZÓ Már keddenként ez újságárusoknál MEGRENDELHETŐ: Napi Gazdaság Kiadó 1135 Bp. Csata u. 32. Tel.: 450-9600, Fax: 450-9601 email: terjesztes@napi.hu Megjelenik minden kedden! Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg a kiadóban! 2007. FEBRUÁR 23. A Politikatörténeti Intézet, valamint a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, tisztelettel meghívja a PARADIGMAVÁLTÁS tudományos értekezlet a cigányság magyarországi helyzetéről, lehetőségeiről című rendezvényére február 28-án, szerdán 9 órakor Helye: Politikatörténeti Intézet III. emeleti konferenciaterme (1054 Budapest, Alkotmány u. 2. III. em. 331.) Megnyitó: Földes György Előadók: Daróczi Ágnes, Bársony János, Ferge Zsuzsa, Kállai Ernő, Siklaki István, Tamás Pál, Szuhay Péter, Kóczé Angéla Részletes program: www.polhcist.hu PT 11 ELET ÉS IRODALOM