Élet és Irodalom, 2007. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)

2007-11-30 / 48. szám - Szerbhorváth György: Politikai kiskereskedők (4. oldal) - Kovács Zoltán: Élet - Gripen (4. oldal)

SZERBHORVÁTH GYÖRGY: Politikai kiskereskedők „Az áruforgalom nagyságát tekintve Magyarország Szerbia hatodik külke­reskedelmi partnere, ez pedig olyan eredmény, amivel élni kell” - állapí­tották meg a magyar és a szerb kor­mányfő november közepi budapesti tárgyalásain. Miért csodálkoznánk hát azon, ha a Vajdasági Magyar Szövet­ség (VMSZ) és Vojiszlav Kostunica pártja, a Szerb Demokrata Párt (SZDP) is elkezdett egymással keres­kedni? November 19-én a belgrádi Politiká­­ban jelent meg egy interjú Kasza József­fel, a VMSZ tiszteletbeli elnökével. Az ezek szerint csak formálisan vissza­vonult politikus ebben arról beszélt, hogy a közelgő köztársaságielnök-vá­­lasztásokon nem fog a magyar pártok jelöltjeként indulni (a négy párt múlt csütörtökön megegyezett, indítanak jelöltet, mert emellett számos érv van - mindezt kommentálnunk sem érde­mes, és egy józan érvet sem említet­tek), de ennél érdekesebb, hogy a párt olyan stratégiájáról is beszélt, aminek nyilvánosságra hozatala mégsem a tiszteletbeli elnök dolga. Kasza ugyan­is most Kostunicáékban látja az ide­ális partnert, mivel a szerbiai elnök, Borisz Tadics Demokrata Pártja (DP) szerinte eddig sokat ígért, de semmit sem tartott be, míg Kostunica keve­set ígért, de azt betartotta. Mivel konk­rétumokat nem említett, evvel most mi sem tudunk foglalkozni, de utal­junk arra: pár éve Kasza folyamato­san támadta Kostunicát a magyarve­rések miatt, éppen mert nem tesz sem­mit. .. Most pedig a szerb hatóságok­tól kérnek tájékoztatást a bácskai ka­tonai behívók miatt, miközben éppen Kostunica az egyik leghangosabb kard­csörtető Koszovó ügyében. Érdekes mód arról, szövetségest vált­hat a VMSZ, a vajdasági magyar saj­tó másnap be sem számolt. Az egyet­len napilap, a Magyar Szó - amelynek alapítója a VMSZ uralta, egypárti el­­lenőrzésű Magyar Nemzeti Tanács - egy szót sem ejtett a Kasza-interjúról (a főhír másnap az volt, hogy Szélerőmű­vek a vajdasági zónán), de a többi média sem. Kasza tehát Belgrádnak üzent, és éppen a Kostunicához hű Politika hasábjain. E napilap a leggyűlöletkel­­tőbb, háborús uszító lapnak számí­tott Milosevics alatt, már csak emiatt is furcsa, ha egy magyar politikus itt üzenget - kvázi titokban arra gondol­va, hogy magyar ember ilyen lapot már csak elvből sem vesz a kezébe. Ugyanazon az oldalon megjelent egy hosszú elemzés arról, mi történ­het a háttérben. Amiben sok igazság lehet, hiszen tény: Kaszáék folyama­tosan veszítik el szavazóbázisukat, az év eleji parlamenti választásokon már csak mintegy ötvenezer szavazatot kaptak. A magyar többségű községek­ben (járásokban) is folyamatosan ve­szítik el pozícióikat, mert a velük elé­gedetlen magyar szavazók átszavaz­nak Tadics demokratáira vagy más szerb pártokra. A DP-vel egyébként a VMSZ hét éve együtt kormányoz tartományi szinten, de pl. Szabadkán is. A VMSZ már korábban felmond­ta a szövetséget a vajdasági autonomista és szerbiai liberális irányultságú pár­tokkal: íme, eljött az idő, hogy a Vaj­daságban bázissal kevésbé bíró szerb nacionalista párt(ok)kal működjön együtt. Furcsa, hogy most, miközben folyamatosan Tadics demokratáit tá­madják, mert azok hazudnak, átverik őket, korruptak, a tartományi kor­mányból mégsem lépett ki a VMSZ, hogy megbuktassa azt - hiába, a mi­niszteri és egyéb posztok túl vonzó­ak ahhoz, hogy csak úgy otthagyják azokat. A Politika nyílt titokként kezeli (nem cáfolta senki!), hogy egy újvidéki ven­déglőben ült össze az SZDP és a VMSZ vezetősége, hogy megbeszél­jék: Kostunica kormányfőként mit (mennyit) tud adni a magyarok által irányított önkormányzatoknak. Hisz e szinten is választások lesznek a kö­zeljövőben, akárcsak a tartományban. A lap szerint a most Pásztor István ve­zette VMSZ - ő a tartományi privati­zációs miniszter, tehát ő is a DP-vel kö­zösen kormányoz - nemcsak pénzre számít, de arra is, hogy az SZDP leg­alább a maradék szavazatokat ne szip­­kázza el a VMSZ elől. Az SZDP-nek viszont az az érdeke, hogy ha úgy ala­kul, az új tartományi kormányban és egyes önkormányzatokban kössön kor­mányképes koalíciót a VMSZ-szel, hi­szen e területeken mindig rosszul állt a szénájuk. Logikusnak logikus szö­vetkezés ez: Tadicsék kigolyózásához mindenkire szükség van, ha úgy ala­kul, még a Seselj-féle radikálisokra is. Újvidéken Seselj hívei már így is a Kostunica-pártiakkal együtt kormá­nyoznak. Ám mi lesz ennek az ára? Ugyan az újvidéki Dnevnikben Pász­tor elnök fia, a köztársasági képvise­lő Pásztor Bálint cáfolta, hogy bármi­féle alkut kötöttek volna, a VMSZ uralta sajtó ezzel sem foglalkozott. A politika sajátja, hogy a háttérben al­kudoznak a pártok, de a VMSZ már olyan bunkónak nézi a szavazóit, hogy szerintük azok nem is tájékozódnak. Noha azok mindig fegyelmezetten a demokratikus koalíciók jelöltjére sza­vaztak az elnökválasztásokon is. Fi­gyelemre méltó, hogy a VMSZ stra­tégái milyen szűklátókörűek: azzal sem számolnak, hogy az elnökválasz­tás második körébe minden bizony­nyal a jelenlegi elnök Tadics jut be, il­letve a radikális jelölt, Tomiszlav Nikolics. Kostunica ennek tudtában vélhetően el sem indul, maradhat akár még három évig is kormányfői helyén, amit a demokraták engedtek át neki egy másik alku keretében, hisz az SZDP előtt a demokraták frakciója a legerősebb. Mármost a magyarok min­dig a radikálisok ellenében szavaznak, hiszen azok hatalomra jutása rémálom lenne számukra. Ahogyan Kostunicáék politikája is igen távol áll a vajdasági magyarok­tól, és akármilyen is Tadics vagy álta­lában a demokratikus koalíció jelölt­je - ráadásul ők is együttműködnek Kostunicáékkal -, a magyarok a radi­kálisoktól, a szerb nacionalistáktól való félelmükben folyton az előbbi­ekre szavaztak eddig is. A VMSZ új stratégiája azért lehet öngól, illetve azért félelmetes, mert olyan naciona­listákkal szövetkeznének, akikről nem sok jót lehet elmondani. A VMSZ sze­rint elérkezett az idő, hogy azokkal uralkodjanak (bár az is igaz: e politi­kusok tényleg csak a hatalmat akar­ják, magasról tesznek az ott élő ma­gyarokra), akik NATO-ellenesek, oroszpártiak (főleg Koszovó miatt) és gyakran igen nyíltan EU-ellenesek. Kaszáék azt hiszik, a magyar szava­zók ezt nem tudják? Méginkább kérdés, hogy a vajdasá­gi magyarokat, pontosabban a VMSZ- nómenklatúrát támogató mindenko­ri magyar kormányzat tudja-e mind­ezt, vagy helyesli és pénzzel ösztön­zi, hogy a szerbiai magyarok a rurális kultúrát, a populizmust, a nacionaliz­must, a Nyugat-ellenességet képvise­lő narodnyik szerbekkel járják a kó­lót a gucsai fesztiválon? Szerb trom­bitásokra megy majd a magyar adófi­zetők pénze? A pravoszláv klerikalizá­­cióra, hisz az SZDP még azon is gon­dolkodott, hogy a darwinizmust szám­űzik az iskolákból, hogy egy abszurd példát is mondjunk. Mert ez a szövet­ség egyben erre mond igent. És ne­met Európára, nemet a Vajdaságra. S elég beleolvasni Kostunica politikai elemzőinek cikkeibe: állandóan az emberi és kisebbségi jogokkal foglal­kozó civil szerveződéseket támadják mint a Nyugat bérenceit. Kasza elfelejti azt is - a vajdasági magyarok kevésbé -, hogy annak a Djindjics kormányfőnek a helyettese volt, akit lassan öt éve azok az elitkom­mandósok (és háborús bűnösök) öl­tek meg, akiknek lázadását jogos sztrájknak minősítette köztársasági el­nökként Kostunica. S aki Koszovó kapcsán a legkompromisszumképte­lenebb, s a Hágai Nemzetközi Bíró­sággal is csak a nemzetközi közösség erőteljes nyomására működött együtt ímmel-ámmal. Hogy is ne, amikor a legkeresettebb háborús bűnös, Kara­­dzsics csodálója volt még akkor is, amikor már Milosevics is szakított a boszniai mészárossal. Nem titok, hogy a hozzá közel álló katonatisztek - ő volt a főparancsnok! - fejtegették so­káig a másik főbűnöst, Ratko Mladi­­csot. Kostunica - Tadiccsal ellentét­ben - sohasem hajtott fejet Srebreni­­cáért, nem kért bocsánatot sem a hor­­vátoktól, sem a bosnyákoktól, hát még az albánoktól. Dr. Kalasnyikov a csúf­neve, hiszen 1994-ben géppuskával a kezében, mosolyogva fényképezkedett le valahol a boszniai hegyekben. A VMSZ, ha együttműködik vele, s pén­zért köt boltot, azoknak a vajdasági magyar áldozatoknak az emlékét is meggyalázza, akik a háborúban estek el. És azok is pislogni fognak, akik el­menekültek a Vajdaságból. Mert tévedés azt hinni, hogy a je­lenlegi szerb kormányfő, Kostunica Milosevics ádáz ellenfele lett volna. Sosem szidalmazta őt, és csak azért vált 2000-ben összellenzéki jelöltté, mert jellegtelensége és nacionalizmu­sa folytán a legtöbben el tudták fo­gadni. Később Djindjicsék már meg­bánták, hogy elnököt csináltak belő­le. Mindaddig pusztán egy vak szerb nacionalista volt, ahogyan az ma is. Milosevics nem volt az: ő pragmati­kus módon a hatalmat akarta, és erre a nacionalista kártyát játszotta ki - régóta közismert mindez. Igaz, Kos­tunica sokat tanult Milosevicstől, aho­gyan Kaszáék is, akik ez utóbbival is kereskedtek, ha úgy alakult. A kisebbségi pártok gyakran han­goztatják, hogy akár a magyarorszá­gi pártoktól, akár a szerbiaiaktól egyen­lő távolságot (avagy közelséget) tar­tanak, amennyiben demokratikus erőkről van szó, s hogy különösen fon­tos az együttműködés a legerősebb kormányzópárttal is. Per pillanat Szer­biában ez Tadics DP-je. Ezzel szem­ben most velük szakítanak inkább egy velejéig a szerb nacionalista ideológi­án alapuló pártért. Persze, azt mond­ják: helyi szinten minden másképpen van, akadnak ott rendes emberek. S a választó már csak azért is csodál­kozni fog, mert ez idáig például ami­att aggódott a VMSZ, hogy az Európá­ból visszatoloncolandó százezres tö­meg egy része a magyarlakta települé­seken köt ki, megváltoztatván az etni­kai struktúrát. Hogy mi lesz, nem tud­juk, de Szili Katalin azért megkérdez­te Kostunicát, hogy is van ez. Aki la­konikusan azt állította: „az egész or­szágban feltérképezik az ingatlanokat, hogy a kormány átfogó képet kapjon”. Tehát ha a magyar településeken is ösz­­szeírják az üres házakat, az pusztán te­lekrendezés. És ebben Kaszáék már Szabadkán bizonyítottak. Inger Lise Rasmussen munkája Scolar szépirodalom az ünnepekre egybecsomagolva Akutagava: A vihar kapujában Roth: A szent korhely legendája Walser: Jakob von Gunten Delteil: Jeanne d’Arc Kedvezménnyel kaphatóD: ViOLTJP ÉLET És­z IRODALOM V­an itt egy ügy, amelyikben, ha jól érzékelem, egy­re keservesebb helyzetbe kerül - az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy - a magyar politikai elit: az SVT svéd televízió nyári tényfeltáró műsora után a The New York Times is úgy értesült, hogy a BAE Systems brit hadiipari csoport hat évvel ezelőtt több millió dol­lárt fizetett magyarországi pártoknak azért, hogy vele kössenek szerződést vadászgépek beszerzéséről. A hír nyáron jelent meg először a sajtóban, és ahogy az lenni szokott, a pártok először is számolni kezdtek: ki volt 2001-ben kormányon? Amikor negatív tartalmú hír érkezik a magyar politika múltbéli ügyeiről, akkor az összes pártvezető ugyanazt teszi, mint a teherbe esett nő: számolni kezd visszafelé. Kormányzati szinten azt, hogy ki volt akkor kormányon, ter­hesség kérdésében pedig, hogy „ki­vel is voltam abban az időben?” 2001-ben az Orbán-Torgyán-kor­­mány volt hatalmon, a most kor­mányzó erő nem is késlekedett az úgynevezett Gripen-bizottság föl­állításával. Mit vizsgált a bizottság? Voltaképpen mindent, kivéve az egész világot foglalkoztató megvesztegetés tényét nem. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára a hvg.hunak elmondta, a The New York Times értesüléseire, miszerint a jelentősebb hazai pártok kenőpénzt kaptak a Gripen melletti döntésért, nem tud reagálni, mert a bi­zottság csakis a megkötött szerződés törvényszerűségét és célszerűségét vizsgálta, kizárólag szakmai alapon. Ez a legbiztosabb: ha egy vizsgálóbizottság nem vizsgálja a lényeget, akkor nem derülhet ki a lényeg. Természete­sen, Vadai sem mondhat többet, nem vizsgálhat mást, mint amire a bizottság jogköre kiterjed. A The New York Times legsúlyosabb állításának vizsgálatára, biztos, ami biztos, nem terjed ki, két rossz mondata azért a korábbi kormányzatra vonatkozóan mindenképp akad: „A Gripenek beszerzéséről a szerződést rövid idő alatt, köz­­beszerzési eljárás nélkül, nem kellő gondossággal kötöt­ték meg. Nyilvánvaló, hogy politikai döntés született.” A Fidesz visszafogott, Szíjjártó Péter szóvivő a lehe­tő legkisebbre összemegy, és úgy nyilatkozik: „győztes és vesztes hadiipari konszernek vádaskodásaiban” párt­ja nem akar részt venni. Arról, hogy pillanatnyilag ke­nőpénz kérdésében ők vannak a legkínosabb helyzet­ben, nem mond semmit. A máskor tisztességükre oly büszke párt és vezetői, szokásukkal ellentétben, nem emlegetnek bíróságot, perindítást, kártérítést, sehol egy keresetlevél, sehol Répássy, most hirtelen kicsik lesznek, semmi kedvük nagyot álmodni, és nem akarnak kon­szernekkel szembeszállni. Mondjuk, nehezebb is lenne valamelyik New York-i bíróságon, mint itt, a Feketesas utcai ítélőtáblán, a kettes számú tanács előtt. (Hacsak a szokásos húzással nem a cikket ismertető magyaror­szági lapokat perli híresztelésért, mert akkor megint csak a Feketesas utcában találjuk magunkat.) Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter az Egyesült Államok budapesti nagykövete útján hivata­los tájékoztatást kért (az MTI-cikk­­ből nem derül ki, hogy kitől, talán az amerikai kormányzattól?) ma­gyar Gripen-beszerzéssel kapcso­latos esetleges információiról. Ez jól hangzik, túl sok értelme nyil­vánvalóan nincsen. Egy magánlap cikkével kapcsolatban az amerikai kormányzattól kérni magyarázatot nem sok jóval biztat. „A kapcsolat­­felvétel megtörtént, tájékoztatást későbbre ígértek” - mondta a magyar kormányszóvivő, mostantól feszül­ten figyeljük, mit válaszol majd az Egyesült Államok kormányzata. Most itt tartunk, az ügyben mindenki úgy érzi, meg­tette a magáét. A szocialista párti kormányzat, a Fidesz, az illetékes miniszter. Ha nem buzgólkodik tovább egy izgága amerikai vagy svéd riporter, nem történhet sem­mi rossz, hátra lehet dőlni. Borítékolok azonban egy következő lépést. A svéd ügyészség a jelek szerint a kor­rupció végére fog járni. Amint látni, kizárólag idő kér­dése, és a vizsgálat eljut abba fázisba, amikor valaki rá­­vall a magyar „partnerre”. Attól kezdve ebben az ügy­ben alighanem új időszámítás kezdődik. Most azonban még más világ van: friss hír szerint Szíjjártó jogi lépéseket fontolgat a Blikk ellen, mert sze­rinte több sajtóorgánum félrevezetően számolt be a Vál­lalkozók Pártja elleni, pénzmosás gyanújával indult nyomozásról. Csak keményen, mint a vídia! Kovács Zoltán Gripen ESET 2007. NOVEMBER 30.

Next