Élet és Irodalom, 2007. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)
2007-11-30 / 48. szám - Szerbhorváth György: Politikai kiskereskedők (4. oldal) - Kovács Zoltán: Élet - Gripen (4. oldal)
SZERBHORVÁTH GYÖRGY: Politikai kiskereskedők „Az áruforgalom nagyságát tekintve Magyarország Szerbia hatodik külkereskedelmi partnere, ez pedig olyan eredmény, amivel élni kell” - állapították meg a magyar és a szerb kormányfő november közepi budapesti tárgyalásain. Miért csodálkoznánk hát azon, ha a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és Vojiszlav Kostunica pártja, a Szerb Demokrata Párt (SZDP) is elkezdett egymással kereskedni? November 19-én a belgrádi Politikában jelent meg egy interjú Kasza Józseffel, a VMSZ tiszteletbeli elnökével. Az ezek szerint csak formálisan visszavonult politikus ebben arról beszélt, hogy a közelgő köztársaságielnök-választásokon nem fog a magyar pártok jelöltjeként indulni (a négy párt múlt csütörtökön megegyezett, indítanak jelöltet, mert emellett számos érv van - mindezt kommentálnunk sem érdemes, és egy józan érvet sem említettek), de ennél érdekesebb, hogy a párt olyan stratégiájáról is beszélt, aminek nyilvánosságra hozatala mégsem a tiszteletbeli elnök dolga. Kasza ugyanis most Kostunicáékban látja az ideális partnert, mivel a szerbiai elnök, Borisz Tadics Demokrata Pártja (DP) szerinte eddig sokat ígért, de semmit sem tartott be, míg Kostunica keveset ígért, de azt betartotta. Mivel konkrétumokat nem említett, evvel most mi sem tudunk foglalkozni, de utaljunk arra: pár éve Kasza folyamatosan támadta Kostunicát a magyarverések miatt, éppen mert nem tesz semmit. .. Most pedig a szerb hatóságoktól kérnek tájékoztatást a bácskai katonai behívók miatt, miközben éppen Kostunica az egyik leghangosabb kardcsörtető Koszovó ügyében. Érdekes mód arról, szövetségest válthat a VMSZ, a vajdasági magyar sajtó másnap be sem számolt. Az egyetlen napilap, a Magyar Szó - amelynek alapítója a VMSZ uralta, egypárti ellenőrzésű Magyar Nemzeti Tanács - egy szót sem ejtett a Kasza-interjúról (a főhír másnap az volt, hogy Szélerőművek a vajdasági zónán), de a többi média sem. Kasza tehát Belgrádnak üzent, és éppen a Kostunicához hű Politika hasábjain. E napilap a leggyűlöletkeltőbb, háborús uszító lapnak számított Milosevics alatt, már csak emiatt is furcsa, ha egy magyar politikus itt üzenget - kvázi titokban arra gondolva, hogy magyar ember ilyen lapot már csak elvből sem vesz a kezébe. Ugyanazon az oldalon megjelent egy hosszú elemzés arról, mi történhet a háttérben. Amiben sok igazság lehet, hiszen tény: Kaszáék folyamatosan veszítik el szavazóbázisukat, az év eleji parlamenti választásokon már csak mintegy ötvenezer szavazatot kaptak. A magyar többségű községekben (járásokban) is folyamatosan veszítik el pozícióikat, mert a velük elégedetlen magyar szavazók átszavaznak Tadics demokratáira vagy más szerb pártokra. A DP-vel egyébként a VMSZ hét éve együtt kormányoz tartományi szinten, de pl. Szabadkán is. A VMSZ már korábban felmondta a szövetséget a vajdasági autonomista és szerbiai liberális irányultságú pártokkal: íme, eljött az idő, hogy a Vajdaságban bázissal kevésbé bíró szerb nacionalista párt(ok)kal működjön együtt. Furcsa, hogy most, miközben folyamatosan Tadics demokratáit támadják, mert azok hazudnak, átverik őket, korruptak, a tartományi kormányból mégsem lépett ki a VMSZ, hogy megbuktassa azt - hiába, a miniszteri és egyéb posztok túl vonzóak ahhoz, hogy csak úgy otthagyják azokat. A Politika nyílt titokként kezeli (nem cáfolta senki!), hogy egy újvidéki vendéglőben ült össze az SZDP és a VMSZ vezetősége, hogy megbeszéljék: Kostunica kormányfőként mit (mennyit) tud adni a magyarok által irányított önkormányzatoknak. Hisz e szinten is választások lesznek a közeljövőben, akárcsak a tartományban. A lap szerint a most Pásztor István vezette VMSZ - ő a tartományi privatizációs miniszter, tehát ő is a DP-vel közösen kormányoz - nemcsak pénzre számít, de arra is, hogy az SZDP legalább a maradék szavazatokat ne szipkázza el a VMSZ elől. Az SZDP-nek viszont az az érdeke, hogy ha úgy alakul, az új tartományi kormányban és egyes önkormányzatokban kössön kormányképes koalíciót a VMSZ-szel, hiszen e területeken mindig rosszul állt a szénájuk. Logikusnak logikus szövetkezés ez: Tadicsék kigolyózásához mindenkire szükség van, ha úgy alakul, még a Seselj-féle radikálisokra is. Újvidéken Seselj hívei már így is a Kostunica-pártiakkal együtt kormányoznak. Ám mi lesz ennek az ára? Ugyan az újvidéki Dnevnikben Pásztor elnök fia, a köztársasági képviselő Pásztor Bálint cáfolta, hogy bármiféle alkut kötöttek volna, a VMSZ uralta sajtó ezzel sem foglalkozott. A politika sajátja, hogy a háttérben alkudoznak a pártok, de a VMSZ már olyan bunkónak nézi a szavazóit, hogy szerintük azok nem is tájékozódnak. Noha azok mindig fegyelmezetten a demokratikus koalíciók jelöltjére szavaztak az elnökválasztásokon is. Figyelemre méltó, hogy a VMSZ stratégái milyen szűklátókörűek: azzal sem számolnak, hogy az elnökválasztás második körébe minden bizonynyal a jelenlegi elnök Tadics jut be, illetve a radikális jelölt, Tomiszlav Nikolics. Kostunica ennek tudtában vélhetően el sem indul, maradhat akár még három évig is kormányfői helyén, amit a demokraták engedtek át neki egy másik alku keretében, hisz az SZDP előtt a demokraták frakciója a legerősebb. Mármost a magyarok mindig a radikálisok ellenében szavaznak, hiszen azok hatalomra jutása rémálom lenne számukra. Ahogyan Kostunicáék politikája is igen távol áll a vajdasági magyaroktól, és akármilyen is Tadics vagy általában a demokratikus koalíció jelöltje - ráadásul ők is együttműködnek Kostunicáékkal -, a magyarok a radikálisoktól, a szerb nacionalistáktól való félelmükben folyton az előbbiekre szavaztak eddig is. A VMSZ új stratégiája azért lehet öngól, illetve azért félelmetes, mert olyan nacionalistákkal szövetkeznének, akikről nem sok jót lehet elmondani. A VMSZ szerint elérkezett az idő, hogy azokkal uralkodjanak (bár az is igaz: e politikusok tényleg csak a hatalmat akarják, magasról tesznek az ott élő magyarokra), akik NATO-ellenesek, oroszpártiak (főleg Koszovó miatt) és gyakran igen nyíltan EU-ellenesek. Kaszáék azt hiszik, a magyar szavazók ezt nem tudják? Méginkább kérdés, hogy a vajdasági magyarokat, pontosabban a VMSZ- nómenklatúrát támogató mindenkori magyar kormányzat tudja-e mindezt, vagy helyesli és pénzzel ösztönzi, hogy a szerbiai magyarok a rurális kultúrát, a populizmust, a nacionalizmust, a Nyugat-ellenességet képviselő narodnyik szerbekkel járják a kólót a gucsai fesztiválon? Szerb trombitásokra megy majd a magyar adófizetők pénze? A pravoszláv klerikalizációra, hisz az SZDP még azon is gondolkodott, hogy a darwinizmust száműzik az iskolákból, hogy egy abszurd példát is mondjunk. Mert ez a szövetség egyben erre mond igent. És nemet Európára, nemet a Vajdaságra. S elég beleolvasni Kostunica politikai elemzőinek cikkeibe: állandóan az emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó civil szerveződéseket támadják mint a Nyugat bérenceit. Kasza elfelejti azt is - a vajdasági magyarok kevésbé -, hogy annak a Djindjics kormányfőnek a helyettese volt, akit lassan öt éve azok az elitkommandósok (és háborús bűnösök) öltek meg, akiknek lázadását jogos sztrájknak minősítette köztársasági elnökként Kostunica. S aki Koszovó kapcsán a legkompromisszumképtelenebb, s a Hágai Nemzetközi Bírósággal is csak a nemzetközi közösség erőteljes nyomására működött együtt ímmel-ámmal. Hogy is ne, amikor a legkeresettebb háborús bűnös, Karadzsics csodálója volt még akkor is, amikor már Milosevics is szakított a boszniai mészárossal. Nem titok, hogy a hozzá közel álló katonatisztek - ő volt a főparancsnok! - fejtegették sokáig a másik főbűnöst, Ratko Mladicsot. Kostunica - Tadiccsal ellentétben - sohasem hajtott fejet Srebrenicáért, nem kért bocsánatot sem a horvátoktól, sem a bosnyákoktól, hát még az albánoktól. Dr. Kalasnyikov a csúfneve, hiszen 1994-ben géppuskával a kezében, mosolyogva fényképezkedett le valahol a boszniai hegyekben. A VMSZ, ha együttműködik vele, s pénzért köt boltot, azoknak a vajdasági magyar áldozatoknak az emlékét is meggyalázza, akik a háborúban estek el. És azok is pislogni fognak, akik elmenekültek a Vajdaságból. Mert tévedés azt hinni, hogy a jelenlegi szerb kormányfő, Kostunica Milosevics ádáz ellenfele lett volna. Sosem szidalmazta őt, és csak azért vált 2000-ben összellenzéki jelöltté, mert jellegtelensége és nacionalizmusa folytán a legtöbben el tudták fogadni. Később Djindjicsék már megbánták, hogy elnököt csináltak belőle. Mindaddig pusztán egy vak szerb nacionalista volt, ahogyan az ma is. Milosevics nem volt az: ő pragmatikus módon a hatalmat akarta, és erre a nacionalista kártyát játszotta ki - régóta közismert mindez. Igaz, Kostunica sokat tanult Milosevicstől, ahogyan Kaszáék is, akik ez utóbbival is kereskedtek, ha úgy alakult. A kisebbségi pártok gyakran hangoztatják, hogy akár a magyarországi pártoktól, akár a szerbiaiaktól egyenlő távolságot (avagy közelséget) tartanak, amennyiben demokratikus erőkről van szó, s hogy különösen fontos az együttműködés a legerősebb kormányzópárttal is. Per pillanat Szerbiában ez Tadics DP-je. Ezzel szemben most velük szakítanak inkább egy velejéig a szerb nacionalista ideológián alapuló pártért. Persze, azt mondják: helyi szinten minden másképpen van, akadnak ott rendes emberek. S a választó már csak azért is csodálkozni fog, mert ez idáig például amiatt aggódott a VMSZ, hogy az Európából visszatoloncolandó százezres tömeg egy része a magyarlakta településeken köt ki, megváltoztatván az etnikai struktúrát. Hogy mi lesz, nem tudjuk, de Szili Katalin azért megkérdezte Kostunicát, hogy is van ez. Aki lakonikusan azt állította: „az egész országban feltérképezik az ingatlanokat, hogy a kormány átfogó képet kapjon”. Tehát ha a magyar településeken is öszszeírják az üres házakat, az pusztán telekrendezés. És ebben Kaszáék már Szabadkán bizonyítottak. Inger Lise Rasmussen munkája Scolar szépirodalom az ünnepekre egybecsomagolva Akutagava: A vihar kapujában Roth: A szent korhely legendája Walser: Jakob von Gunten Delteil: Jeanne d’Arc Kedvezménnyel kaphatóD: ViOLTJP ÉLET Ész IRODALOM Van itt egy ügy, amelyikben, ha jól érzékelem, egyre keservesebb helyzetbe kerül - az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy - a magyar politikai elit: az SVT svéd televízió nyári tényfeltáró műsora után a The New York Times is úgy értesült, hogy a BAE Systems brit hadiipari csoport hat évvel ezelőtt több millió dollárt fizetett magyarországi pártoknak azért, hogy vele kössenek szerződést vadászgépek beszerzéséről. A hír nyáron jelent meg először a sajtóban, és ahogy az lenni szokott, a pártok először is számolni kezdtek: ki volt 2001-ben kormányon? Amikor negatív tartalmú hír érkezik a magyar politika múltbéli ügyeiről, akkor az összes pártvezető ugyanazt teszi, mint a teherbe esett nő: számolni kezd visszafelé. Kormányzati szinten azt, hogy ki volt akkor kormányon, terhesség kérdésében pedig, hogy „kivel is voltam abban az időben?” 2001-ben az Orbán-Torgyán-kormány volt hatalmon, a most kormányzó erő nem is késlekedett az úgynevezett Gripen-bizottság fölállításával. Mit vizsgált a bizottság? Voltaképpen mindent, kivéve az egész világot foglalkoztató megvesztegetés tényét nem. Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára a hvg.hunak elmondta, a The New York Times értesüléseire, miszerint a jelentősebb hazai pártok kenőpénzt kaptak a Gripen melletti döntésért, nem tud reagálni, mert a bizottság csakis a megkötött szerződés törvényszerűségét és célszerűségét vizsgálta, kizárólag szakmai alapon. Ez a legbiztosabb: ha egy vizsgálóbizottság nem vizsgálja a lényeget, akkor nem derülhet ki a lényeg. Természetesen, Vadai sem mondhat többet, nem vizsgálhat mást, mint amire a bizottság jogköre kiterjed. A The New York Times legsúlyosabb állításának vizsgálatára, biztos, ami biztos, nem terjed ki, két rossz mondata azért a korábbi kormányzatra vonatkozóan mindenképp akad: „A Gripenek beszerzéséről a szerződést rövid idő alatt, közbeszerzési eljárás nélkül, nem kellő gondossággal kötötték meg. Nyilvánvaló, hogy politikai döntés született.” A Fidesz visszafogott, Szíjjártó Péter szóvivő a lehető legkisebbre összemegy, és úgy nyilatkozik: „győztes és vesztes hadiipari konszernek vádaskodásaiban” pártja nem akar részt venni. Arról, hogy pillanatnyilag kenőpénz kérdésében ők vannak a legkínosabb helyzetben, nem mond semmit. A máskor tisztességükre oly büszke párt és vezetői, szokásukkal ellentétben, nem emlegetnek bíróságot, perindítást, kártérítést, sehol egy keresetlevél, sehol Répássy, most hirtelen kicsik lesznek, semmi kedvük nagyot álmodni, és nem akarnak konszernekkel szembeszállni. Mondjuk, nehezebb is lenne valamelyik New York-i bíróságon, mint itt, a Feketesas utcai ítélőtáblán, a kettes számú tanács előtt. (Hacsak a szokásos húzással nem a cikket ismertető magyarországi lapokat perli híresztelésért, mert akkor megint csak a Feketesas utcában találjuk magunkat.) Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter az Egyesült Államok budapesti nagykövete útján hivatalos tájékoztatást kért (az MTI-cikkből nem derül ki, hogy kitől, talán az amerikai kormányzattól?) magyar Gripen-beszerzéssel kapcsolatos esetleges információiról. Ez jól hangzik, túl sok értelme nyilvánvalóan nincsen. Egy magánlap cikkével kapcsolatban az amerikai kormányzattól kérni magyarázatot nem sok jóval biztat. „A kapcsolatfelvétel megtörtént, tájékoztatást későbbre ígértek” - mondta a magyar kormányszóvivő, mostantól feszülten figyeljük, mit válaszol majd az Egyesült Államok kormányzata. Most itt tartunk, az ügyben mindenki úgy érzi, megtette a magáét. A szocialista párti kormányzat, a Fidesz, az illetékes miniszter. Ha nem buzgólkodik tovább egy izgága amerikai vagy svéd riporter, nem történhet semmi rossz, hátra lehet dőlni. Borítékolok azonban egy következő lépést. A svéd ügyészség a jelek szerint a korrupció végére fog járni. Amint látni, kizárólag idő kérdése, és a vizsgálat eljut abba fázisba, amikor valaki rávall a magyar „partnerre”. Attól kezdve ebben az ügyben alighanem új időszámítás kezdődik. Most azonban még más világ van: friss hír szerint Szíjjártó jogi lépéseket fontolgat a Blikk ellen, mert szerinte több sajtóorgánum félrevezetően számolt be a Vállalkozók Pártja elleni, pénzmosás gyanújával indult nyomozásról. Csak keményen, mint a vídia! Kovács Zoltán Gripen ESET 2007. NOVEMBER 30.