Élet és Irodalom, 2009. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-12 / 24. szám - Fabó Kinga: Diszkont báj • Vers (21. oldal)

letet alkothasson róla. A fiú iménti kifakadása némileg zavar­ba hozta mindkettőjüket, hiszen mégiscsak olyan tulajdonsá­gaik mentén érintkeztek egymással egy pillanatra, amikkel egyébként sohasem, s ha valami, hát pont ez szolgáltatta a kapcsolatuk alapját, hogy úgy közlekedhettek szabadon a má­sik számukra nyitott világában, hogy közben nem kellett tar­taniuk az ilyenkor elkerülhetetlen súrlódásoktól. Miközben a műfordító azt is látta, hogy Flóra nem csak az ő gondolatmenetét igyekszik követni, sőt mögé látni, hogy csendben azt is regisztrálja: ha a könyv ilyen erős érzelmeket képes kiváltani, akkor mindenképpen érdemes lesz kiadni. A téli napsütés a kinti hideg ellenére is elviselhetetlenül fel­­forrósította az iroda légterét. Szinte egyszerre nyúltak a ciga­rettájuk felé, hogy végre kiszabaduljanak innen, és lemenje­nek az irodaház apró udvarára dohányozni. A műfordító mindig is utálta, ahogyan a cigarettahamu apró, szürke lemezkéi elborították az asztalát. Ezért minden nagyobb munkáját legelőször is az asztallap letakarításával kezdte. Mió­ta Kristóffal élt, egyébként is sokat szöszmötölt a lakásban, va­lahogy meg kellett osztaniuk egymás között otthonuk fenntar­tásának megannyi női gondját. Kristóf például utolérhetetlenül főzött, és különös örömöt lelt a mosásban. A műfordító viszont nehezen viselte a piszkot. A nőiség úgy vándorolt közöttük a la­kásban, mint egy háztartási kesztyű, mely mindkettejük kezére tökéletesen illett. A háztartáson, akárcsak a szodómián keresztül, rengeteg mindent meg lehet érteni a nőkből, gondolta magában, mi­közben levette a polcról a hatalmas Eckhardt-Oláh-féle nagy­szótárt. Ha például nem áll fel a farkad, miközben basznak, egycsapásra mindent megtudhatsz a színlelt orgazmus lélek­tanáról. De legalábbis megközelítheted. Ennél azonban sokkal fontosabb, ahogyan az aktus során egyszerűen felmondod a férfiak önmagukkal kötött évezredes szerződését, mely szerint soha, semmilyen körülmények kö­zött nem fogják elhagyni magukat. A faszt nem. És ezzel per­sze rögtön törvényen kívülivé válsz. Ott állsz egy szál magad­ban a senki földjén, és hirtelen úgy érzed, mindent értesz, ho­lott semmit sem lenne kötelező értened. Close your eyes and think of England, suttogtak ilyenkor a viktoriánus fiatalemberek ifjú feleségük fülébe a nászéjszakán - ami bizonyos értelemben a szabadság metaforája is. - Inkább azt mondanám, hogy ebben a regényben nincsen kül­világ, ami igencsak kétségessé teszi, hogy a benne szereplő per­verziók perverziók-e egyáltalán - kezdte újra a műfordító, im­már a kiadó udvarán, ahonnan most hiányoztak a kényelmes ker­ti fabútorok, melyeknél ülve ősszel még Szerb Antal versantoló­giáját szerkesztették Flórával. - Márpedig minden perverzitás titkos alapja a külvilág tekintete, hogy azt ne mondjam: a per­verzitás a szégyen mazochizmusa. Hiszen a mazochistákról mondják, azt, hogy voltaképpen a fájdalomtól való félelem mo­tiválja őket - ami elviselhetetlenebb magánál a fájdalomnál is. Ezért aztán inkább elébe mennek, mert az még mindig jobb. Ami egyébként nem feltétlenül igaz, hiszen ezenkívül a mazo­­chizmusnak még számtalan más oka és formája lehet. De ezzel csak azt akarom mondani, hogy ebben a regényben a nők szo­kás és törvény szerint sem lehetnek mások mint szexuális tulaj­dontárgyak, a leánykereskedelem és a prostitúció államilag sza­bályozott gyakorlat, bizonyos megszorításokkal, melyeket köny­­nyen áthághatóvá tesz az általános korrupció. Egyébként is, a legjobb és legmegbízhatóbb leánykereskedők itt éppen a rend­őrök. Az áldozatok persze elég gyakran könyörögnek, sírnak, üvöltenek - egyfolytában üvöltenek -, de ez is csak a játék része. Ennek a világnak az alapjaiba van befalazva, hogy voltaképpen a kislányok is mind azt akarják. Ezen azért már mindketten nevettek. A műfordító tulajdon­képpen ezekért a nevetésekért szerette Flórát. Azért tudtak évek óta olyan remekül összedolgozni, mert ösztönösen érez­ték, hogy egyiknek sem kell a másik előtt szerepet játszania. Ebben bizonyára sokat segített a közöttük lévő majd’ tízéves korkülönbség, és az, hogy mindennek ellenére érzelmileg nagyjából azonos érettségi szinten álltak. A műfordítónak őszintén szólva elege volt már azokból a nőkből, akiknek húsz­­harminc-negyven évesen elég volt egy fél pohár bort megin­niuk ahhoz, hogy az apjuknak nézzék, mert az utóbbi évek­ben maga is unni kezdte a filléres életbölcsességeket, melyek­kel ilyenkor kiszolgálta őket. - Szóval szerinted a játszma nemcsak utópikus, de egyben tét nélküli is - vonta le a következtetést Flóra, miközben az egyik ablakpárkányon hagyott hamutartóban elnyomta a cigijét. Az öngyújtó lángja nagyot harapott a nyúlós, télközépi éjsza­kába, miután a műfordító mindent előkészített az asztalán. Colette is befejezte már az evést, és most szórakozottan sétált a lakásban, mintha megfelelő fekhelyet keresne magának. A műfordító kezébe vette a könyvet, végigpörgette a cafrangos szélű oldalakat az ujjai között - a francia kiadó ugyanis felvá­gatlanul, ráadásul szoros nejlonba csavarva dobta piacra a hí­res író új regényét, ezért aztán a műfordítónak kellett saját ke­zűleg elválasztani egymástól a lapokat -, és egyszeriben őrül­ten elkezdett neki hiányozni Kristóf. Talán a sok szörnyűség miatt, amiket a hazaérkezéséig tartó négy óra alatt le kellett fordítania, hogy a részlet alapján Flóra ponto­sabb képet kaphasson mindarról, amiről délelőtt beszéltek. Em­lékezett, hogy már a regény első olvasása után is, rögtön az utol­só szavakat követően hihetetlen vágyat érzett arra, hogy Kristóf magáévá tegye. Mocskosnak érezte magát a regény sikamlósán pontos mondataitól, a kéjelgő szóválasztásoktól, a regényt jegyző perverz öregember fantáziáitól. Először maga is meglepődött a saját reakcióján, de végül természetesnek találta. Egyfelől szüksé­ge volt Kristóf közelségére, bőrére, érintésére, hogy az olvasás után újra belehorgonyozzon az anyagi világba. Másfelől, mivel az ér­zékenységét némileg sértette is mindaz, amit olvasott, szüksége volt a párjából áradó gyöngédségre is, hogy megint biztonságban érezze magát. Harmadszor a szeretkezés során átélt szabadságra is vágyott, hogy ne érezze magát berácsozva a vén disznó monda­tai közé. Negyedszer arra is vágyott, hogy ő maga is gyöngédsé­get adjon valakinek, hogy megbizonyosodjon róla, a gyöngédség igenis létezik, és ő maga is képes rá, akár most azonnal. Ötödször bocsánatot is akart kérni Kristóftól, mert a könyvet gyakorlatilag együttő helyében olvasta el, és a műfordító valahogy mindig úgy érezte, olvasás közben egyedül hagyja kedvesét. Ugyanakkor az, hogy próbára tegye az érzékenységét, na­gyon is hozzátartozott a munkájához. Műfordítóként és kri­tikusként az volt a hivatása, hogy egyszerre legyen erősebb idegzetű egy böllérnél, és finomabb lelkű egy alanyi költőnél. Személyiségének egyik felét folyamatosan ki kellett játszania a másik ellen. - Aludj jól, cicus - szólt oda a macskának, aki éppen a ka­napé huzatját dagasztotta, hogy hamarosan lefeküdjön. Ha Kristófot csak órák múlva láthatja viszont, legalább Colette­­hez legyen néhány kedves szava. Ő azonban csak egy félváll­ról odavetett tekintetre méltatta: - Ne hazudj. - Aztán összegömbölyödött, és szinte azon­nal kéjesen, halkan, de mégis jól kivehetően horkolni kez­dett. - Nem tudom, lelkemre és becsületemre mondom, Flóra, nem tudom - gyújtott rá egy újabb cigarettára a műfordító, miköz­ben Flóra új ruháját nézte. Flóra mindig remekül öltözködött, ezt már Kristóf is megjegyezte korábban. Nem volt kifejezet­ten szép nő, ezt azonban azzal kompenzálta, hogy nem rej­tette el. Túllépett rajta, mint a műfordítóval az udvariassági körökön, aki végső soron irigyelte ezért. Benne mindig volt annyi nőiség, hogy kövérnek tartsa magát, de annyira mindig megmaradt férfinak, hogy istenigazából sose kezdjen fogyó­kúrázni vagy edzeni. - Talán egészen máshol vannak a regény tétjei, mint gon­dolod - nézett rá Flóra. - Elképzelhető... végül is az erotikus irodalomnak három jól el­különíthető fajtája van, a konceptuális, a realista és a vallomásos tí­pus. Talán tévedek, amikor mindenképpen az isteni márkihoz ha­sonlítom a hősünket. Az isteni márki a konceptuális típus legna­gyobbja. Ezért szükséges, hogy nála a szexualitás totális legyen - mindenki baszik és mindenkit basznak, élve vagy halva. Itthon tu­lajdonképpen ugyanez a kategória Hajas Tibor is. Annyira radiká­lis, hogy az egyik oldalon átcsap börleszkbe, a másik oldalon azon­ban átlendül lételméletbe. Vagy Bret Easton Ellis, vagy a japánok, ahol a szadomazochizmus és az intraviolence tulajdonképpen a kom­munikációképtelenség, a végsőkig elidegenedett conditum humaine szimbóluma. Aztán a realista típusú erotikus irodalom alig külön­bözik sokban a tényfeltárástól. Egyszerűen csak átlép a polgári ta­bukon, és megpróbálja leírni, hogyan zajlanak ezek a dolgok a va­lóságban, a hétköznapi életben. Ebben egyébként a kortárs belgák nagyon jók. Ha egyszer lesz időm, fordítok belőle neked - egészen vicces, amikor az egyik regényben például megpróbálnak időpon­tot egyeztetni egy kiadós csoportszexhez, mert hát mindenkinek van azért munkája, családja, kötelezettségei... De elképzelhető, hogy a mi hősünk szövege sokkal kevésbé ehhez vagy az isteni már­ki műveihez hasonlít, és sokkal több köze van például a Vagina-mo­nológokhoz. Azt hiszem, ott van olyan, hogy az egyik nő elmondja a szexuális fantáziáját, miszerint egy hatalmas, nagy faszú gorilla teszi magáévá. Ami persze teljesen irreális. Mégis sok mindent el­mond az emberi természetről. A mi szerzőnk valószínűleg tényleg nem csinált mást, minthogy részletesen megírta a saját libidóját. Ami végtelenül személyes dolog, ezért fölösleges benne az isteni márki mindenre kiterjedő radikalizmusát keresni. Kevés annyira specifikus dolog van, mint az, hogy az ember mire gerjed. A lábfetisiszták között is van, aki a magas sarkútól indul be, más meg csakis a bakancsoktól, de azon belül is kizárólag a Rangerst vagy a Martenset kedveli. A mi írónk ezért nem kúrogat például kisfiúkat, holott ha az isteni márki totális radikalizmusát akarná imitálni, akkor a műfaj szinte kötelezné erre. - Nézd, akárhogy is legyen, nincs szükségem arra, hogy va­lahol máshol kiadják ezt, akár sokkal rosszabb fordításban, mint a tiéd lenne, és aztán siker legyen. És végül is a könyv­ről nem neked kell ítéletet hoznod. Azt majd megteszik he­lyetted mások, ha piacra dobtuk. Nem keverheted így a sze­repeidet. A műfordító nagyot sóhajtott, és elnyomta a második cigarettát. Arra gondolt, hogy mielőtt nekiállna kiválasztani és lefordítani egy részletet a regényből, mindenképpen be kell iktatnia a napjába két óra délutáni alvást. Egyre nehezebben viselte a teleket. Istenek anyja, szórend, ne hagy el, imádkozott magában, ami­kor végül hozzákezdett, mert tudta, hogy egy tisztességes ma­gyar fordítás szinte minden esetben a megfelelő szórenden áll vagy bukik. A magyar nyelv szórendje hihetetlenül hajlékony, a legortopédabb tükörfordítást is képes befogadni. De attól az még idegen mondat marad. Talán épp ezért van az, hogy a magyar írók többsége is csak az utóbbi években jutott el odáig, hogy a szemhatárát feljebb emelje a mondatnál. Veszé­lyes terep. Fordítás közben odakintről felindult üvöltözés hangjai szű­rődtek be az ablakon, melyeket a hatalmas belső udvar gra­mofoncsőként erősített fel, egész az elviselhetetlenségig. A műfordító az egyik kedves írójára gondolt, aki egy önéletraj­zi írásában hosszasan panaszkodott, hogy egész életét a kül­ső zajok elleni küzdelem, és a tőlük való szenvedés tölti ki. Az udvaron zajló szóváltásból csak egyetlen mondatot sikerült kiszűrnie, talán mert erre érzékenyebb volt a füle, mint a töb­bi hasonló káromkodásra. - Na mi van, köcsög?! - üvöltötte bele valaki az ólomszínű éjszakába, ám a műfordító higgadtan nyugtázta, hogy a jól ismert mondat ezúttal végre nem neki szól, és Colette is nyu­godtan alszik a kanapé meleg sarkában. Kristóf pedig néhány óra múlva megérkezik. Nap-kelte-fölény hétfő, kedd, csütörtök: Betlen János szerda: Apáti-Tóth Kata Az MTV reggeli műsora jelent­kezése időszakában a 18 éven felüli lakosság körében a hét minden napján a legmagasabb közönségarányt érte el, heti át­lagban pedig egyedül több nézőt vonzott, mint a vetélytárs három csatorna együttvéve. péntek: Süveges Gergő szombat: Verebes István vasárnap: Lakat T. Károly producer: Gyárfás Tamás Közönségarányok 2009. 23. hét (június 1-jétől június 7-ig), + 18 lakosság körében 4^ , , j,­­· V . 4 · , .i’···.·,,-i. iii. w,',«...iü ΛΜίψι■ γ,Ί·λ,ή VI. 1. VI. 2. VI. 3. VI. 4. VI. 5. VI. 6. VI. 7. +18 lakosság körében a héten TIc öj­> MV Nap-kelte 32,3 34,5 27,6 30,3 30,5 35,2 33,2 31,9 CT)CD Z mm 10,2 18,2 17,9 19,5 17,9 8,4 9,1 14,4 - of CD _ 3 Iv2 9,8 17,6 20,3 18,4 20,7 5.9 12,4 15,0 S<D-Q. Duna TV 2,1 0,9 1,7 0,9 »Huni 1,3 2,1 2,4 1,6 ' tu' . £ 1 -j-A Nap-kelte honlapcíme: napkelte.wildom.hu V főnixtelevízió városi televízió Egy televízió, amely humánus, hiteles, független, amelyen egyre több népszerű tudományos műsort, dokumentumfilmet, kulturális műsort és meghitt beszélgetést láthat. Értesítjük nézőinket, hogy a Főnix TV normál antennával a levegőből az UHF 31-en, a T-Kábel rendszerén az S41 csatornán fogható. ÍRÁSTUDÓK - június 14., vasárnap, 17.30 Gyímesi László vendége Merényi Krisztián FILMSZEM - június 14., vasárnap, 19-30 Az álruhás királyfi - A nyolclábú buckalakók R.: Moldoványi Judit KÖZÉLETI MÉLYINTERJÚK - június 12., péntek, 17.30 Orosz Katalin beszélgetőtársa Radnóti Zsuzsa dramaturg A FŐNIX TV IRODALMI-KÖZÉLETI MŰSORA MINDEN PÉNTEKEN 19.30-kor ÉS SZOMBATON 16.00-kor a képernyőn. ....ÉS.... arcok-június 19­, péntek, 19.30 Wiegmann Alfréd vendége Bombitz Attila irodalmár AZ IGÉNYES EMBEREK TELEVÍZIÓJA 21 2009. JÚNIUS 12. FABÓ KINGA: D­iszkont báj Szúr és sárga. Hét az ága. Böki a szemet. Penetráns bűz! Fertőtlenítenek. Semmi cica! Használt ruhák, kilós cuccok boltja. Innen meg át, a kínain túlra szegénység szín-szaga vezet. A gumi. Az óvszerhiba. Használj, dobj, és leszen hódító illatorgia. Ájult gyönyörben - vagyon. Kihúz még egy évadot. A mutatós szoknya - talán. Ám amint a szem leszalad, tiszta sor, hogy harisnyámon tavalyi a minta. Anyagában csíkos. Mintha ez volna a márka. Szalad a szem, csík marad utána. ÉLET ÉS ÍR IRODALOM

Next