Élet és Irodalom, 2010. július-december (54. évfolyam, 26-52. szám)

2010-08-27 / 34. szám - él (Aczél Endre): Dolgozik az államfő • glossza (11. oldal) - Maxi Brod: Rossz hír • glossza (11. oldal) - Lovasi Gábor: Ló, fara • glossza (11. oldal) - Róna György: Rapid • glossza (11. oldal) - kler (Winkler Lajos): Lengyel tanács az alkotmányozóknak • glossza (11. oldal) - Szegő Péter: Ezt sem értem • glossza (11. oldal) - Podmaniczky Szilárd: A XX. század története (11. oldal) - feLugossy László: Metainkognitó • Rajz (11. oldal)

páratlan oldal DOLGOZIK AZ ÁLLAMFŐ Miközben kollégái, tagadhatatla­nul, pihennek. Olvasom:­­Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság (NOB) elnöke és a szinga­púri Ifjúsági Olimpia szervezőbi­zottsága elfogadta Schmitt Pálnak, a Magyar Köztársaság elnökének az eredményhirdetés protokolljá­val kapcsolatos javaslatait. A Köz­­társasági Elnöki Hivatal csütörtö­ki tájékoztatása szerint a játékokon részt vevő csapatok vezetőit már ér­tesítették is arról, hogy a versenyek eredményhirdetésekor a sportolók nem vihetnek magukkal személyes tárgyakat, feliratot, kabalafigurát és zászlót. Schmitt Pál a NOB ma­gyar tagjaként ezzel a javaslattal kí­vánta megóvni az Ifjúsági Olimpia eredményhirdetésének rendjét, kü­lönös tekintettel az esetleges túlzó nacionalista megnyilvánulásoktól. A köztársasági elnök elmondta, hogy a győztesek és helyezettek nemzeti hovatartozása egyértelmű­en megállapítható, mert bemond­ják országuk nevét, tiszteletükre fel­vonják a nemzeti lobogót, elhang­zik a nemzeti himnusz, valamint az egyenruhájukon is feltüntetik or­száguk címerét.” Csak egy kérdés: mi a fene köze van a magyar Köztársasági Elnöki Hivatalnak ahhoz, hogy a szinga­púri ifjúsági olimpia győztesei ered­ményhirdetéskor visznek-e maguk­kal személyes tárgyakat vagy sem? De van egy második kérdés is: mi­vel Schmitt (valamilyen oknál fog­va még mindig) a NOB protokoll­főnöke, s ebben a minőségében - de csak ebben - legitim nyilatkozó a kérdéses ügyben, ehhez megint csak mi köze a magyar államfő hi­vatalának? Nem véletlenül a NOB- nak kellett volna nyilatkoznia ar­ról, hogy saját protokollfőnöke mit gondol vagy mit nem gondol fel­iratokról, kabalafigurákról? Igazán röhögnöm kell. A Sándor­­palotának, legalábbis a magyar köz­jog (jogállás) felől szemlélve a dol­gokat, körülbelül annyi köze van a szingapúri ifjúsági olimpiához, mint Önnek, tisztelt olvasó, a szeplőte­len fogantatáshoz. Folyamatosan mondom: mi a mosoly országa va­gyunk valóban. szobor 1967-es elhelyezése is prob­lémás volt Rátkai Attila, Eger fő­építésze szerint. Most pedig meg­tudhattuk tőle a bontás egyik indo­kaként, hogy: „a házasságkötések alkalmából a városháza épületéből kijövő násznép tagjai épp az egyik lószobor falával találják szembe magukat”. A városszépítő egyesü­let elnöke pedig hangsúlyozta, ré­gen lehetett szónokolni a városhá­za erkélyéről, ez most a műalkotás miatt lehetetlen. Szerintem macerás a Dobó-szo­bor is, szűkíti a teret, mennyivel pezs­gőbb lenne nélküle a kulturális élet, elférne még a helyén egy-két hurka­­sütő fabódé. Meg egy nagy lószerszám. Lovasi Gábor de nehezen is értelmezhető, külö­nösen annak tükrében, hogy ko­rábban elfogadott ütemterv szerint „a ház működését egy hét-nyolc tagú, szervezés alatt lévő testület­tel át kell tekintenie, és meg kell vizsgálnia, vajon lehet-e a költség­­vetési intézményből pénzügyileg stabilan működő gazdasági társa­ságot alakítani”. Róna György ROSSZ HÍR Várkonyi Tibor a Népszava mellék­letében felidézi Franz Kafka, a prá­gai zsidó német nyelvű író álmait, hová telepedne le szívesen utolsó szerelmével, Dora Diamanttal. Tel- Aviv? Paraguay? Madeira? Ezzel szemben, írja Várkonyi: „Soha töb­bé el nem hagyta Prágát.” A halál mindig rossz hír. Ez meg különö­sen az. Franz Kafka ugyanis a Bécs­­közeli Kierling szanatóriumában hunyt el 1924-ben. Maxi Brod LÓ, FARA A Népszabadság információi szerint Eger főterét átszabják a forradalom helyi vezetői: lesz mélygarázs, va­lamint elbontanák a tér és a város egyik jelképének számító Végvári vi­tézek lovas csoportot, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását. Már a ­él RAPID Sajtóhírek és pletykák szerint Haran­gozó Gyula, a Bécsi Operaháztól jú­niusban elköszönt balettigazgató mi­niszteri biztosként tér vissza a Ma­gyar Állami Operaházhoz. Harangozó Gyula megbízása ak­kor válik majd hivatalossá, amikor Réthelyi Miklós miniszter a jelenleg külföldön lévő kulturális államtitkár, Szőcs Géza ellenjegyzésével aláírja a dokumentumot, és a döntés a Ma­gyar Közlönyben is megjelenik. Már a kinevezés is fura, amire mi sem jellemzőbb, mint hogy még Gu­lyás Dénes fideszes parlamenti kép­viselőt, az Országgyűlés kulturális bizottságának tagját is sikerült vele meglepni. Mint elmondta: a július végén tartott bizottsági ülésen a mi­niszteri biztos kinevezéséről nem esett szó, bár tudott a Harangozó­­val kapcsolatos tervekről. Nem hi­vatalosan, de számosan megkeres­ték a hírrel. Hozzátette: sajnálja, hogy a nyári szabadságok idején ke­rült sor ilyen fontos intézkedésre, amikor semmiféle konzultációra nem nyílt alkalom. Nemhogy nem száradt meg a tin­ta - hisz még alá sem írták - a hí­res szakember nagyravágyó fia hét­főn már terepszemlét tartott az Ybl­­palotában, és ha már ott járt, ki­rúgta Keveházi Gábor meghatáro­zott időre (öt évre) kinevezett ba­lettigazgatót. Ami nemcsak körül­ményeit tekintve furcsa módszer. LENGYEL TANÁCS az alkotmányozóknak Az ország jelenlegi vezetői úgy lát­ják, elérkezett az ideje az alkotmá­nyozásnak. Fel kell cserélni a szov­jet mintából született alaptörvényt egy új szövegezésűvel. Ezen dolgo­zik most egy jogász csoport felkért tanácsadók irányításával. Annyit máris tudni lehet, egy ünnepélyes, magasztos szöveget készítenek, ami­ben jelentős szerepet kap a keresz­ténység és a Szent Korona is. Némiképpen hasonló volt a hely­zet 1997-ben Lengyelországban is, azzal a különbséggel, hogy új al­kotmányuk tervezetét előzőleg nép­szavazásra készültek bocsátani. En­nek kapcsán vetette papírra az emigrációból hazatért, kiváló len­gyel író, Slawomir Mrozek Rituális tánc című ironikus sorait. Vélemé­nye szerint várható volt, hogy az új szöveg, éppen fennköltsége mi­att, az átlagember számára érthe­tetlen és unalmas lesz. Csak az elit számára készül. „Miért fogalmaz­ták ilyen szárazon és szigorúan. szabatos és logikus, vagyis a több­ség számára alig érthető vagy ép­pen érthetetlen nyelven, hiszen a többség - mint számos újabb fel­mérésből tudjuk - még az újság­ban olvasott egyszerű mondatokat sem érti, már ha egyáltalán olvas újságot? Miért ilyen hozzáférhe­tetlen absztrakt, unalmas merev, ódivatú ez az egész, miért nem len­dületes, laza, menő, szellemes és tökös? (...) Meghívhatták volna al­kotmányt szerkeszteni akár a len­gyel diszkóstílus szakembereit is, hogy legalább zenés, rímes nóta le­gyen, ha már nem lehet valami még szórakoztatóbb.” Ezután egy még meghökkentőbb javaslattal áll elő: „Ezért most a ma­gaskultúrától elkínzott nép nevében a minimumot kérem. Legalább ezért vegyék bele az alkotmánytervezet­be a »kurva« szót. Közelebb hozás, és megkedveltetés végett. Hiszen a tömegeknek készül az alkotmány vagy nem? Nem muszáj mindjárt emocionális színezettel, de mint kö­tőszót, díszítő elemet, amely jelzi, kinek az oldalán állnak.” Természetesen nem hallgattak rá. Nálunk talán érdemes lenne tanácsát megfontolni. Ne akarja a magyar el­nök és miniszterelnök az általuk pél­dának tartott lengyel alkotmány lét­rehozói, a volt lengyel elnök és mi­niszterelnök, a Kaczynski testvérek útját követni, kiér EZT SEM ÉRTEM A miheztartás végett: a továbbiak­ban süni hajú vagy kopasz emberek­ről lesz szó, tehát az nem válasz, hogy hajfogóként használják. Miért a fejük tetején hordják egye­sek a napszemüvegüket a Balaton partján, szikrázó napsütésben? Miért Hordanak egyesek a fejük tetején napszemüveget a Balaton partján, késő este? Szegő Péter ­ A XX. SZÁZAD TÖRTÉNETE 1919. január, Északi-sark - A férfi átfúrta a tűzhelyről lepattant kőda­rabot, bőrszíjat fűzött bele, és az asz­­szony nyakába akasztotta. Adjon ne­ked erőt a legnagyobb bajok idejére, mondta. Az asszony átölelte a férfit, és megcsókolta a nyakát, aztán per­cekig csókolóztak a tűzhely mellett. Mindketten levetkőztek, és bebújtak az ágyba. A férfinak hirtelen eszébe jutott, ha nem vigyáz az asszony, a kődarab fölhasítja a péniszét. 1919. január, Dánia - Koppenhá­ga lakói arról panaszkodtak, hogy borzasztóan koszos a város. Egy te­kintélyes dán napilap főszerkesztő­je gondolt egyet, ha már ennyire fog­lalkoztatja az embereket a közterü­let tisztasága, akkor az újságnak is erről kell szólnia. Nyilvános szava­zásra kérte az olvasókat, hogy dönt­sék el, melyik a legmocskosabb vá­rosrész, majd megígérte, hogy a sza­vazók között kisorsol egy pár telje­sen új bakancsot. 1919. január, Monaco - A monacói fejedelem mint világhírű tengerkuta­tó tudós előadást tartott az akadémi­án a háborúban elszabadult tengeri aknák veszedelméről. Véleménye sze­rint még húsz éven át veszélyeztetni fogják az Amerika és Európa közti hajózást. És mivel a nagy tengeráram­latok mozgatják őket, át kell tervezni a hajóútvonalakat, különben az ak­nák fogják áttervezni a hajókat. 1919. február, Svájc - Megtörtént a 13-as szám babonájának trónfosz­tása. Azt állítják a svájciak, hogy nem a 13-as, hanem a 11-es az iga­zán végzetes számjegy. Állításukat azzal támasztották alá, hogy a fegy­verszünetet az év 11. hónapjának 11. napján, 11 órakor írták alá. De egyesek szerint ez az érvelés csak ak­kor állná meg a helyét, ha fegyver­­szünet aláírása megtörténhetett vol­na az év 13. hónapjának 13. napján, 13 órakor. 1919. február: Anglia - Sztrájkot hirdettek a londoni pincérek és szo­balányok, s egy ideig úgy nézett ki, hogy összeomlik az idegenforgalom. Ám a hotelek csinos sztrájktörőkre találtak a színházak kóristalányai­­ban, akik készséggel eljátszották a pincért és a szobalányt, ami a ven­dégeket is fölvillanyozta, s még csak színházba se kellett menniük, hogy élvezzék az előadást. Podmaniczky Szilárd feLUGOSSY LÁSZLÓ: METAINKOGNITO Rövidesen már nem lesz fesztivál is lesz. 11 Ϋ, II ~1 « } » » ) } 1 ÉLET ÉS|· IRODALOM

Next