Élet és Irodalom, 2010. július-december (54. évfolyam, 26-52. szám)
2010-09-17 / 37. szám - Szentkirályi Balázs: Gripen-milliárdok nyomában (8-9. oldal)
ra is előnyökkel jár, hiszen munkahelyeket teremt, ösztönzi a külföldi tőkebefektetéseket és a fejlett technológiák meghonosodását, illetve járulékos haszonként segít helyreállítani a drága hadiipari termékeket vásárló országok megbillent fizetési mérlegét. Dupla haszon Egy név nélkül nyilatkozó közgazdász szerint a haszon csak akkor lenne számszerűsíthető, ha az egyes cégek esetén felmérhető lenne az itteni hozzáadott érték (adó előtti profit és az összes személyi jellegű költség), de a transzferárak miatt ez is nagyon nehéz. A Magyar Narancs egy 2008-as cikkében rámutatott: mivel a cégek exportteljesítménye a beruházások eredménye, így bizonyos befektetések gyakorlatilag duplán lettek elszámolva. Még nagyobb probléma, hogy az exportteljesítmény túlnyomó többsége úgy történt, hogy a svéd leányvállalatok anyaországukba exportáltak, ez pedig semmilyen mértékben nem járult hozzá a magyar vállalatok versenyképességéhez. A hazai Gripen-ellentételezésben érintett egyik nagyobb cég névtelenséget kérő vezető beosztású alkalmazottja kevésbé magasröptűén csak annyit mondott, „az ellentételezésre marketingokokból van szükség, hogy a népszerűtlen fegyverbeszerzéseket a társadalomnak valahogy el lehessen adni”. Tágra zárt kapuk Az offsetnek alapesetben három szereplője van: a haditechnikákat értékesítő eladó, a vevő, aki minden esetben az adott ország kormánya, illetve az úgynevezett kijelölt vállalatok, melyek ugyan nem szerződő felek, de segítik az eladót - esetünkben a svéd gyártót - abban, hogy teljesíteni tudja ellentételezési kötelezettségét. Hogyan? Ha például a hadiipari cég nem akar profiljának megfelelő beruházásba belevágni a vevő országában, rávehet egy másik, baráti céget, hogy tegye ezt. Ez az eljárás megszokott a nemzetközi ellentételezési gyakorlatban, a Saab nálunk is így járt el, más iparágakban működő vállalatok teljesítették a cég által vállalt kötelezettséget. A vételár 110 százalékának visszaforgatása a magyar gazdaságba a Gripenek esetén is egy sokszereplős folyamat volt, melyből elméletileg nemcsak a kormány és az érintett vállalati kör, hanem az eladó is profitált, hiszen olyan ágazatokba igyekezett visszacsorgatni a pénzt, melyből közvetlenül vagy közvetetten, de gazdagodott. Ahogy korábban is leírtuk, a cégek közötti megállapodásokba a kormány sem láthatott bele, szerepe a benyújtott ellentételezési teljesítések átvilágítására és elbírálására korlátozódott. Mint korábban utaltunk rá, a gazdasági tárca illetékesei nem álltak a helyzet magaslatán az ellenőrzés folyamatában, de ennél alapvetőbb probléma volt, hogy a magyar politikusok meg sem próbálták kihasználni a törvény biztosította bőséges mozgásteret az ellentételezés irányítására. Egy 1999. október 22-én elfogadott kormányrendelet szerint a kormány nemzetbiztonsági kabinetje közbeszerzési eljárás nélkül is rábólinthatott a haditechnikai beszerzésekre, összeghatártól függetlenül. A kormányrendeletnek köszönhetően a mindenkori kabinetek lényegében minden megkötés nélkül rendelkezhettek arról, hogy a Saab milyen ágazatokba csatornázza vissza a gépvásárlásra elkötött százmilliárdokat. A háromszereplős társasjáték résztvevői közül tehát a vevő kormány pozíciója volt a legerősebb, megkötések nélkül diktálhatta a pénz elköltésének feltételeit. A feltételek megfogalmazásakor érdemes lett volna a nemzetközi téren alkalmazott gyakorlatot követni. A Mészáros-tanulmány szerint Belgiumban 1993 óta minden ellentételezésnek a belga iparba és technológiába történő beruházásokban kell megvalósulnia, Hollandiában pedig a folyamat legnagyobb kedvezményezettje a kis- és középvállalkozói réteg, idehaza nyoma sem volt a döntéshozók ilyen szintű céltudatosságának, a csupán harmincszázalékos befektetési hányad megkövetelése gyakorlatilag a lehetőség elszalasztásával volt egyenértékű. Különösen igaz ez annak fényében, hogy az 1990-es évek közepétől megvalósuló úgynevezett elő-ellentételezési beruházások az exportra épültek, így tudható volt, hogy ez az offset legkevésbé hatékony formája. Ennek ellenére a magyar kormány még abba a svéd kérésbe is beleegyezett, hogy az elő-ellentételezés keretében megvalósult ipari projektek által előállított exportnövekmény 2001 után is elszámolható legyen. Szabad szellemben Számos ország az ellentételezés sajátosságaiból eredő hátrányokat az úgynevezett irányított offsettel tudta kiküszöbölni. Ez az jelenti: a haditechnika vevője kijelöli azokat az iparágakat, ahová a befektetést várja. Ez az eljárás sokkal nagyobb eséllyel hozza helyzetbe a helyi vállalkozásokat, amelyek legtöbbször beszállítóként kapcsolódnak be a programokba. Ezzel szemben idehaza a kormány a szabad offset mellett tette le a voksát. Itt nincsenek kijelölt szektorok, határozott gazdaságfejlesztési cél, csupán egy keretszerződés jön létre, az állam további szerepe pedig az ellentételezés hatósági nyilvántartására korlátozódik. Mészáros is megállapítja, hogy „ez a felfogás érvényesül Magyarországon is”. Az ellentételezésből azért nem lett kézzelfogható gazdasági sikertörténet, mert a szabad offset következményeként a lapokat már akkor leosztották, amikor a tinta még meg sem száradt a 2001. december 20-án aláírt első ellentételezési megállapodáson. 2010. SZEPTEMBER 17. Az elő-ellentételezés A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) szerint 1995 és 2001 között - a Gripen-szerződés megkötéséig, úgynevezett elő-ellentételezésként - a szállításokért versengő külföldi hadicégek együttesen 1,45 milliárd dollár (tíz évvel ezelőtti áron 308 milliárd forint) értékű magyar árut vásároltak, és 350 millió dollárért (74,5 milliárd forint) invesztáltak. 1997. november 12-én a Saabcsoport bejelentette, hogy eddig 105 millió dollárt ruházott be, illetve növelte a magyar kivitelt abban a reményben, hogy a magyar hadsereg Gripen-vadászgépeket vásárol majd. 2001. szeptember 11 -én, a Gripenek kiválasztásának másnapján a Külügyminisztérium összefoglalta a nemzetbiztonsági kabinet döntése mellett szóló gazdasági érveket. Ebben az szerepelt, hogy elő-ellentételezés formájában a svédek 1995 óta befektetés és vásárlás formájában 450 millió dollárt költöttek el. . Offset letudva Az érdeklődés óriási volt, rengetegen részesedni akartak a Gripen-program áldásaiból. Országszerte mintegy három tucat roadshow-t rendeztek, ahol a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség (ITDH), illetve a Wallenberg-csoport közös munkacso-e a Magyar Kereskedelmi és Ipara helyi szervezeteit is bevonva vázolta a lehetőségeket a magyar vállalatoknak. Az ITDH még egy közel ezer céget számláló adatbázist is felépített, hogy a svédeknek könnyebb legyen választani az érdeklődők közül. Azonban már 2002 márciusában, tehát a szerződéskötés után néhány hónappal tudható volt, hogy a Wallenberg-cégbirodalom elsősorban itteni érdekeltségeit fogja bevonni a kijelölt vállalati körbe, tehát az Electrolux és az Ericsson kiemelt szerepet kap. A látszatot azonban még jó ideig igyekeztek fenntartani. A korábbi képviseleti irodát a Saab 2003- ban átalakította, Saab-Gripen Hungary Ipari Együttműködési és Tanácsadó Kft. névre keresztelt új cégének pedig azt a feladatot adta, hogy újabb beruházási és exportlehetőségeket tárjon fel Magyarországon. 2004 februárjában a Wallenbergcsoporthoz tartozó Electrolux bejelentette, hogy bezárja a Svédország déli részén található porszívógyárát, és az alacsonyabb bérköltségek miatt Magyarországra hozza a termelést. A cég szóvivője, Jacob Broberg azonban tagadta, hogy a beruházás és a Gripenvásárlás között bármiféle összefüggés volna. „Akárhogy is lesz, a saját érdekeink vezérelnek minket. Nem részesülünk a Gripen-üzletből, ezért nem is vesszük figyelembe azt.” Az ellentételezés szabályrendszerét alkalmazó és alakító beszélgetőtársaink ezt az utólag furcsának tűnő kiszólást úgy magyarázták, hogy az „bizonyára a svéd közvéleménynek szólt, hiszen ott sem népszerűek a katonai, fegyverkezési projektek”. Az Electrolux-szóvivő még azt is megjegyezte, hogy „az eddig magyar tapasztalatok kedvezőek, nyereségesek az ottani üzemeink, így meglepő lenne, ha a mostani gyártáskihelyezés nem lenne sikeres”. Akármi legyen is a kijelentés mögötti szándék, az tény, hogy Magyarország nem a Gripen-vásárlás, hanem a nyugati bérek töredékéért dolgozó munkaerő miatt került az Electrolux látóterébe. (A gyártó 1991-ben telepedett le, amikor a privatizáció keretében megvásárolta a Lehel Hűtőgépgyárat.) Az olcsó munkaerő vonzereje érthető, ezzel nincs is semmi baj, az viszont aggasztó, hogy a Gripen-ellentételezés keretében megvalósuló legjelentősebb beruházást a svédek egy olyan gyáráttelepítés alapján számoltatták el, amit a cég saját bevallása szerint a puszta gazdasági racionalitást követve is meglépett volna. A Wallenberg-csoport a porszívógyár áttelepítésével és a 16,5 milliárd forintból megvalósuló nyíregyházi hűtőszekrény-gyárának 2004-es beindításával a közel hatvanmilliárdos befektetési kötelezettségének 94 százalékát letudta. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) ellentételezési osztályának vezetője, Szabó Sándor 2007- ben az Imgo.hu-nak elismerte, hogy az igen gyors ellentételezési teljesülés a gépbeszerzést megelőző időszakban idetelepedett svéd nagyvállalatoknak volt köszönhető. Egy háttérbeszélgetésen ezzel kapcsolatban az hangzott el, hogy bár az eredeti célrendszernek megfelelt a program, hiba volt, hogy „nem volt konkrét, szektoriális kormányzati irány”, így a svédek érdekei jóval hangsúlyosabban érvényesülhettek, az ellentételezés teljesítése nekik „gyerekjáték volt”. A volt Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) egy magas beosztásban dolgozó munkatársa az ötlettelenséget érzékeltetve úgy fogalmazott, hogy az ellentételezési prioritásokat „hasra csapással” határozták meg. Nem érdemes azonban megfeledkezni az ellentételezésben részt vevő kisebb vállalatokról sem. A többségük svédországi kötődésű, a programban összesen tíz-tizenöt milliárd forintos súllyal jelentek meg, befektetés vagy exportteljesítés formájában. Úgy tudjuk, a befektetésként elszámolt ellentételezésben negyedik legjelentősebb Nolato Protec Kft. is a Gripen-beszerzés előtt telepedett ide, 2001-ben. A cég nyilvánosan elérhető adatai szerint eleinte az Electrolux kizárólagos beszállítójaként működött, műanyag alkatrészeket gyártott. A beruházásból azonban kudarc lett, a cég akkori svéd vezetőit eltávolították, a gépeket Jászberényből Mosonmagyaróvárra telepítették, az ellentételezés keretében elszámolt csarnoképületet pedig eladták. Az Astra Zeneca angol-svéd gyógyszergyártó is a gépvásárlásról szóló döntés előtt érkezett az országba. 2001-ben a cég vezetői elhatározták, hogy két részleg összevonásával teszik hatékonyabbá a működést, ekkor kezdődött a törökbálinti telephely kibővítése. A céget ismerő forrásunk úgy fogalmazott, hogy „a vállalaton belüli racionalizálási folyamatnak nem lehetett túl sok köze a gépbeszerzéshez, ellentételezésként ráadásul azt az összeget számolták el, amit a telephelybővítésre költöttünk még a gépek vásárlása előtt”. Az offset programban legkisebbként, mindössze tizenhétmilliós részesedéssel megjelenő MIX Ipari és Kereskedelmi Kft. jelenleg felszámolás alatt áll. Annyit megtudtunk, hogy a cég az IM Heart nevű svéd társasággal volt kapcsolatban, raklapszögező gépeket szállítottak nekik, de az együttműködés néhány gép exportálása után befejeződött. Nem volt sokkal sikeresebb az Egererdő Zrt. és a svéd Forbo együttműködése sem, az üzleti kapcsolat körülbelül két éve ért véget. Az egyik nagyobb vállalat vezetője levélben reagált kérdéseinkre, névtelenséget kérve. .Társaságunk soha, sem közvetve, sem közvetlenül nem volt részese semmiféle tárgyalásnak a SAAB Gripen vadászgépbeszerzéssel vagy annak ellentételezési megállapodásával kapcsolatban. Társaságunk azon döntése, hogy Magyarországon fektet Könyv Kata munkája be, kizárólag a magyarországi piaci keresleten alapult. Nincs tudomásunk arról, hogy ezen kereslet milyen módon van kapcsolatban az ellentételezési ügylettel.” Az egyik cég középvezetője szerint „az, hogy a svédországi tőzsde egyik tárgyalójában Wallenbergék és a mi cégünk tulajdonosai egy szivar mellett miben állapodnak meg, a hazai cégek vezetőinek ismeretlen’. Kormányzati forrásunk úgy fogalmazott, hogy „a Gripen-beszerzések ellentételezésében nem voltak nokiás dobozok, nem volt rájuk szükség. Ez egyszerűen el lett rontva”. Nem tankoltak még a levegőben A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a 14 darab JAS 39 Gripen 2008-ban állt hadrendbe, a gépek levegő-levegő-, illetve levegő-föld-rakétákkal rendelkeznek. Azt, hogy hol tartunk a fizetéssel, nem tudhattuk meg, mert a „megállapodás, annak mellékletei és kiegészítései »TITKOS« minősítésűek, így a bennük szereplő műszaki/technikai, valamint pénzügyi adatok nem adhatók ki”. Vadászgépeink olyan bevetésen, „ahol éles fegyverzet alkalmazására került volna sor, nem vettek részt”, az óriási vitákat kiváltó „légi utántöltési képesség használatához a kiképzés még nem történt meg, így ezt a képességet még nem alkalmaztuk”. A hétpecsétes titok A hurráoptimista hivatalos nyilatkozatok ellenére néhány év után a szabályozók is ráébredtek, hogy Magyarország kis túlzással kimaradt az üzletből. A gazdasági tárca 2004. május elsejével új ellentételezési irányelveket léptetett életbe, a szándék a nagy hozzáadott értékű technológiák kiemelt támogatása és a magyar hadiipar fejlesztése lett. De mivel az előírt befektetési hányad nagy része ekkorra már teljesült, a szabályozás változtatása sem tudta érdemben új pályára terelni a Gripen-programot. A kudarcsorozat közvetett elismeréseként az offset-szabályozást tavaly is átírták. Az export jelentősége végképp háttérbe szorult, a jövő ellentételezéseinek prioritása - ahogy Hollandiában is - a széles beszállítói kör kiépítése lett. 2009. június 9-én a „Gripen Ellentételezési Megállapodás” lezárult, a programot hivatalosan értékelő Zsirójegyzőkörtyvet tíz évre titkosították. A vadászrepülő-beszerzések ellentételezéséből adódó lehetőséget Magyarország elszalasztotta. Ha ugyanis félretesszük azokat az aggályokat, hogy szükség volt-e egyáltalán repülőkre, illetve, hogy ezekre volt-e szükség, valamint, hogy a légierő modernizálása kevesebb adóforintból is megvalósítható lett volna-e vagy sem, hogy történt-e korrupció vagy nem, és adottságként tekintünk a kormány(ok) gépbeszerzésére, akkor el lehet fogadni azt, hogy a Gripen-program komoly gazdaságfejlesztési lehetőség volt. Úgy fest, hogy a szabályozást kidolgozó szakértők, illetve az ügy politikai felelősei is alkalmatlanok voltak arra, hogy a lehető legtöbbet kihozzák a beszerzésből, ezért az ellentételezési program kudarcáért közösen felelnek. Az ÍRÓK BOLTJA szeptemberi programja A bemutatók 16 órakor kezdődnek, az ettől eltérő időpontokat külön jelezzük. (Bp., VI., Andrássy út 45.) U 18., szombat 15.00-18.00 - SZAKMAZÓNA AZ ÍRÓK BOLTJÁBAN - annak, aki még többet akar látni annál, amit odakint lát! 15.00 - Kárpáti Péter - Kortárs Színházi Alkotók - Ellenfény könyvek 1. 100. Ellenfény-szám: 2010/7. - Nyitottan a közönségre. Vendég: Kárpáti Péter. A beszélgetést vezeti: Sándor L. István 16.15 - Függetlenül - Mitől is? Szakmai beszélgetés a függetlenek helyzetéről, lehetőségeiről, jövőjéről a független Criticai Lapok szervezésében. II 22., szerda - BUDDHISTA VIPASSANA ALAPÍTVÁNY - A TAN KAPUJA BUDDHISTA EGYHÁZ - Sayadana Pandita: Még ebben az életben - A Buddha tanítása a megvilágosodás eléréséhez. Bemutatja: Dobos Andrea. Moderátor: Szvetelszky Zsuzsa ÉLET ÉS ÍR IRODALOM