Élet és Irodalom, 2010. július-december (54. évfolyam, 26-52. szám)
2010-11-19 / 46. szám - Majtényi Balázs: Legyen hát: MAG Alkotmány! (12. oldal) - Csillag István: Lengyel László születésnapjára (12. oldal)
A pedagógusok kérték (Folytatás all. oldalon) A tanulók és a szülők kizárása az intézményi döntési folyamatokból, az intézményi minőségbiztosítás rendszerének felszámolása, vagyis a pedagógus többé nem alkotó részese a nevelő és oktató munkának, a szülő és a tanuló többé nem partnere az iskolának és a pedagógusnak, a nyitott, befogadó, együttműködő iskola helyébe lép a szegregáló elitiskola és a szegények iskolája. A tanulás folyamatának többé nem kell igazodnia a tanuló képességéhez, személyiségéhez, tehetségéhez, családi és szociális helyzetéhez, vagyis nincsenek többé egyéni tanulási-tanítási útvonalak. Mindenkinek teljesítenie kell a kötelezettségét, és ha nem képes rá, akkor lemarad, kimarad, kitaszítják. A felvételik és vizsgák rendszere eldönti, ki hová sorolható be, ki meddig juthat, ki mire alkalmas, ki lesz úr és ki lesz szolga. Mindez a pedagógusok akaratából történik. Állítják! Nem hiszem! Legyen hát, MAG Alkotmány! MAJTÉNYI BALÁZS Azon okból köteleztük el önnönmagunkat hosszas vívódások után e hozzászólás megtétele mellett, mert az Önök lapjának hasábjai méltatlanul figyelmen kívül hagyják a nemzet legkiválóbb alkotmány- és közigazgatási jogászainak új alkotmányunk felépítése érdekében kifejtett fáradozásait. Gadó Gábor úr e témában a nagyrabecsült Szerkesztőség által korábban közreadott munkája is inkább a semmitmondó, valódi közjogi változásokat nem követelő írásokra összpontosított. Történt ez annak ellenére, hogy az Alkotmányelőkészítő Bizottság honlapján régóta elérhetők a valóban legtekintélyesebbeknek a hazai sajtóban mindeddig igaztalanul mel- Az ÍRÓK BOLTJA novemberi programja A bemutatók 16 órakor kezdődnek, az ettől eltérő időpontokat külön jelezzük. (Bp., VI., Andrássy út 45.) II I 19., péntek, 16.30 - BARRUS -G. Varga Györgyi válogatott nyelvészeti írásai. Bemutatja: Pusztai Ferenc. Vendégeink a kötet szerkesztői: Ladányi Mária, Gerstner Károly és P. Lakatos Ilona. a 20., szombat, 19.30 - ÁGENS TÁRSULAT - Basium - csókszolgálat. Szereplők: Ágens, Bakos Éva, Barsi Márton, Boudny Lídia Ágnes, Gergye Krisztián, Kalmár Bence, Kulcsár Viktória, Madák Zsuzsanna, Nagy Bernadette, Szakács Ildikó. Rendező: Ágens. Maszk: Károlyi Balázs. Jásszunk, végtelenül és mértéktelenül, felszabadultan és súlyok nélkül. Basium, latinul csók. A tavalyi, A szerelem mint önélmény című előadáshoz hasonlatosan az újjáépült írók Boltja kirakataiban és belső tereiben várjuk a szerelmes, volt szerelmes, szerelemre készülő, vágyódó nézőinket vagy csak azokat, kik egyszerűen egy csókot akarnak. Ingyenes előadás I II 24., szerda, 17 óra - NYITOTT KÖNYVMŰHELY - Tóth Eszter Zsófia: Kádár és a nők. Bemutatja: Gyáni Gábor akadémikus. III 25., csütörtök - KALOGRAM - Szászi Júlia: A császárváros Bécsből Bécsről. A szerzővel beszélget Mészáros Sándor. lőzött munkát. Ezúton kérem Önöket, mulasztásukat, hiányérzetünk megszüntetése érdekében, haladéktalanul orvosolni szíveskedjenek. Figyelmükbe ajánlom Varga Zs. András tanszékvezető úr, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense koncepcióját. A tanszékvezető forradalmi tettre buzdít: egy MAG Alkotmány elfogadására. Erre a szálra lehet felfűzni több más hasonlóan kiváló jogtudós véleményét is. A MAG Alkotmányról írtakból idéznünk kell: (a MAG Alkotmány) „eleve nem foglal állást az államforma kérdésében vagyis (szemben a hatályos alkotmánnyal nem a Magyar Köztársaságról, hanem Magyarországról szól [...]. Azt, hogy aztán mi legyen az államforma, hány kamarával működjék az Országgyűlés stb., tényleg alaposabban meg kell majd vitatni.” Varga úr írása lehetőségként említi egyebek mellett „a legitimizmus eredményét (az Apostoli Királyság helyreállítása a törvényes dinasztia jogaiba visszahelyezése mellett)”, a szabad királyválasztást. Varga úr felé az a megjegyzésünk lenne, hogy talán indokolt, sőt mi több, szükséges lenne még karakánabbul fogalmaznia, s az Apostoli Királyság, továbbmegyünk, a Törzsszövetség mellett egyértelműen letennie a voksát. E helyütt bátorkodom szerény javaslattal kiegészíteni, itt az ideje - a genetikai kutatások legújabb eredményei felhasználásával - az Árpád-ház régóta esedékes restaurálása ügyében lépni. Mondhatnék azt, hogy a magunk részéről maradéktalanul egyet tudunk érteni azzal az elképzeléssel, hogy a MAGAlkotmány kitérjen „a három »sz«re: a legalitás egyetemes elve által védett személyi méltóságra, a történeti meghatározottságú nemzet fennmaradásához nélkülözhetetlen szolidaritásra és a két, gyakran egymás ellen ható elvet kiegyensúlyozó szubszidiaritásra”. Valóban, a XXI. században a globalizáció mételyezte nemzet fennmaradását más úton-módon nem lehet biztosítani. Idekívánkozik Varga tanszékvezetőnek az a gondolata is, hogy új alkotmányunk majd „ténylegesen biztosítja a vallásszabadságot azáltal, hogy nem valamiféle kilúgozott álsemlegességre épül, hanem a Trianon-emléktörvényhez hasonlóan helyet biztosít a Teremtő Istennek”. További pillérnek Varga úr azt tartja, hogy a MAG Alkotmánynak biztosítani kell „a folytonosságot az ezeréves magyar alkotmányossággal (vagyis a Szent Koronára utalásnak lehetővé kell tennie egyfajta modernizált Szent Korona-tan későbbi kidolgozását)”. E helyütt legalább részben vitatkozni bátorkodunk, nem tudván, mi indokolhatja a „modernizálást”, s az nem veszélyese, nem jelentheti-e a Nem, nem soha... elv, továbbmegyünk, a revízió gondolatának feladását, a Szent Korona által szimbolizált területek együvé tartozásának tagadását. Nem fordulhat-e ily módon a nemes gondolat esetleg önmaga ellen. Ajánlom Varga úr figyelmébe Pokol professzor úr javaslatának a Szent Korona-eszmére utaló részeit: az eszmét „a mindenkori magyar államnak ápolnia kell, és a magyarság erős nemzeti tudatának egyik alapjaként őriznie”. (Igaz, még Pokol úrnál is van más tekintetben hiányérzetünk, hogy miért csak a Magyar Hírlapban megjelentetett interjúban foglal a homoszexuálisokkal és a romákkal kapcsolatosan határozottan állást.) A MAGAlkotmányba tehát részünkről mindenképp beolvasztandónak tartjuk Sári János, az MTA doktora, professor emeritusnak a nemesi vármegye és a főispáni poszt felélesztésére tett, a múltba és a jövőbe egyaránt mutató javaslatait. Citálásra kívánkozik a professzor úrnak a történelmi intézmények felélesztését igazoló gondolata: „a történelmi múlthoz fűződő kapcsolatok tétje, hogy Magyarország Magyarországi Köztársaság, vagy Magyar Köztársaság lesz”. Pokol Béla professzor úrnak a közmorál helyreállítására, annak alkotmányos jogforrássá tételére, a nemzeti büszkeség feltámasztására vonatkozó korszakos elképzelése szintén a MAG Alkotmányba kívánkozik. Az ő írásaik reményeim szerint még külön-külön hozzászólások tárgyává válhatnak. (Ezúttal bátorkodnék e méltatások elkészítésére való nyilvános felhívást megfogalmazni.) Itt tartom, kérem szépen, szükségesnek megjegyezni azt, hogy az nem lehet érve kiváló férfiak magasan szárnyaló gondolataival szemben, hogy a XIX. században Széchenyi, Kossuth, Eötvös és a többiek kinevették volna őket, hiszen tudjuk jól, az egy más korszak volt, amikor jóról és rosszról még zavaros dolgok kavarogtak a legnagyobbak fejében is. Örömmel tölt el bennünket az, hogy a nemzet megmentésén munkálkodó kiváló férfiak nem ülnek fel a szélsőségesjogvédők, homofóbia-ellenességet szító, a történeti alkotmányba ütköző megnyilvánulásainak, s magvas gondolataik között helyet szorítanak annak, hogy a házasság férfi és nő szent kapcsolatát kell jelentse, vagy legalább a káros emberi jogi törekvések kapcsán utalnak a homoszexualitásra. Az akadémiai élet és az egyetemi körök egyes szereplői esetében is előfordul, hogy a fenti legkiválóbbakétól eltérő nézeteket vallanak. Róluk értekezik Varga Csaba, az MTA doktora, intézetigazgató által jegyzettet öncéllá válás és a kiüresedés veszélyei című írás, melyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtudományi folyóirata, a Iustum Aequum Salutare (2010/3.) szerkesztői megjegyzés nélkül hozott le. Szerzőnk aggályait félretéve a harmadik köztársaság alkotmányos berendezkedését a korszellem ellenére is védő jogászokat a következőképp láttatja: „el kell tűnődnünk a főként biológiai értelemben alkalmazott »parazita« kifejezés használhatóságán. [...] Tehát e körbe tartozó jogászaink mentalitásában és közbeszédében egyfajta élősdiség jött létre, mely az Alkotmánybíróság mindenkori termékéhez eleve elfogadó dogmaépítő készséggel közeledik...” Sok hasonló közül említhetjük a cikkben használt gyönyörűségesen értelmetlen, többszörösen összetett, képzavaros jelzős szerkezetet: „önmagának szentistváni szerepet tulajdonító alkotmánybírósági önfényezés”. Az írás magáért, a szerző általa beszél... Mindannyiunk nevében gratulálhatunk a jogtudósoknak. Uraim, ez férfimunka volt, a nemzet egykoron méltó tisztelettel fog Önökről mint Alapító Atyákról megemlékezni! S a harmadik köztársaságot az Önök kiemelkedő szellemi erőfeszítésének köszönhetően méltó körülmények között kísérhetjük utolsó útjára! , Közép-Európa Táncszínház 1 1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3. + 36 1 342 7163, + 36 30 456 3885 www.cedt.hu NOVEMBER 26., 27.19.30 BBnain KOREOGRÁFUS: JÓNÁS ZSUZSA BEMUTATÓ Lm 1z Szilágyi ÁkoS A POPULISTA Könyvbemutató! A POPULISTA Az Élet és Irodalom kiadásában megjelenő kötetet Háy János mutatja be november 23-án, kedden, 17 órakor az írók Boltjában. Szilágyi Ákos kis könyvének címszereplője a Populista - gyűjteményes névalak, korunk politikai hőse. A könyvben, amely nem a politikaelmélet, hanem az irodalmi paródia eszközeivel tárja fel a populizmus lényegét, maga a Populista beszél. Húsz kis mesei monológ, húsz kis szórakoztató nyelvlecke segíti az olvasót abban, hogy kitanulja e beszédmód összes csínját-bínját, és bármikor kész legyen maga is populistául megszólalni. A könyv fejezeteinek mintegy fele sorozatként is megjelent múlt év tavaszán az Élet és Irodalom hasábjain, és nagy olvasói sikert aratott. ÉLET talan irodalomI IRODALOM ÉLET ÉS I· hajléktalanokért MENHELY ALAPÍTVÁNY adószám:19013213-1-42 www.menhely.hu AGORA Lengyel László születésnapjára Az egyetem második évfolyamán, 1970-ben, éppen negyven éve ismerkedtünk össze évfolyamtársammal, Lengyel Lászlóval. Életünkből húsz évet a rendszerváltás előtt, a második húszat a rendszerváltás után éltük le, többnyire együtt, egymás mellett. Az egyetem után - kis kitérővel - Antal László, Kupa Mihály, Hagelmayer István Pénzügykutatási Intézetébe csöppent. Lengyel itt lett „intézmény”. Polgár Miklóssal közös szobájuk volt a pénzügyes önképzőkör és a forradalmi központ. Surányitól Bokrosig, Várhegyi Évától Voszka Éváig, Matolcsy György, Draskovics Tibor vagy Patai Mihály mindennapos vendég és vitapartner volt. A rendszerrel szembeni kritika nem találhatott volna ideálisabb kiindulópontot, mint Lengyel szobáját. A vele folytatott szellemi verseny hatására mindannyian könyvek és cikkek írásába fogtunk. A vitákból - az akkor általunk irányított pénzügyminisztériumi KISZ-szervezet kínálta kereteket messze kihasználva - kinőtt a reformközgazdász kritikai csapat, amely a rendszer reformálásától eljutott annak teljes megváltoztatásáig. Ezek a művek és ezek az évek már életre hívták Lengyel egyik nagy erényét: a legendateremtést. Nem az számít, hogyan is történt valami leltárszerű pontossággal, az érdekes az, hogy marad-e utánunk nyom a csapat, a korosztály, az ország történetében. Lengyel gondoskodott róla, hogy a közösen vagy akár mások által végbevitt - ahogy Milne Micimackójából ismerjük - „Malacka hőse” ne csak a szájhagyomány útján maradjon fenn, hanem a Lengyel által írott hősi krónikákban. Nemcsak az együtt átélt csaták, megaláztatások, majd győzelmek élménye, de a róluk készült, Lengyel által írott krónika is összekovácsolt bennünket. Életünk első húsz évének megkoronázása volt az 1984- es reform-bizottságosdi, ami meglapozta a későbbi, 1987- es Fordulat és reformot. Mi csak azt gondoltuk, hogy reformgyűjteményt írunk, s eközben magunk sem vettük észre, az anyag messze túlszalad a kitűzött célon: a rendszerváltás egyik forgatókönyve lett. Hogy egyáltalán megszületett, hogy nem tudták agyonhallgatni, hogy híre ment, abban Lengyelnek volt oroszlánrésze. Mindig tudta, kit vigyen magával, mikor és hol legyen jelen, mindig tudta, mikor legyen engesztelhetetlen, s mikor rugalmas. Lengyel a Fordulat és reform után vált politikai tényezővé. 1987 után lényegében befejezte kutatói pályafutását, már nem tudományos dolgozatok írását tekintette céljának, jóllehet az igényességet, az alátámasztott, tudományos lehetőség szerint bizonyítható érvelést nem adta fel. A Pénzügykutató Rt. első elnök-vezérigazgatója, Tardos Márton után a társaság Lengyelt választotta a helyére. Hozzá - mintegy gyóntatószékbe - jártak beszélgetni, gondolataikat megosztani nagy tekintélyű politikusok, vezérek. Bizarr dolog volt, hogy azok ajtaja is megnyílt az elnök-vezérigazgató közíró előtt, akik egyébként pokolra kívánták élesen fogalmazott, ironikus, találó írásai miatt, amelyeknek a tárgyai ők voltak. Lengyel lett a korszak egyik megmimáóembere. Lengyelnek közíróként eddig több korszaka is volt. Volt, amikor hosszú és mélyenszántó elemzéseivel mutatott rá, hol tértek le a számukra legelőnyösebb útról a „szegény” megtévedt, a lehetséges és optimális megoldásokat fel nem ismerő politikai alakzatok, többnyire kormányok, gazdaságpolitikusok. Volt, amikor jellemrajzaiból ismerhette meg a nagyérdemű, hogy a „szegény” politikus miért és hogyan vesztette vagy vesztegette el kincseit, tehetségét, jellemét. Lengyel - szemben az ezt megelőző három évtized hihetetlenül bő termésével, ma sokáig érleli írásait. Adja isten, hogy fegyverbarátságunk újabb 20 20 évében Lengyelnek Spiró György híres lengyel színészhőséhez, Boguslawski forradalmat kavaró hallgatásához hasonló elmélyülése legyen a kiindulópontja annak a mozgalomnak, amely hazánkat a provincializmusból a világ élvonalához való felzárkózásra indítja. Csillag István .................................................. 2010. NOVEMBER 19.