Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-12-07 / 49. szám - (partinagy): Magyar mesék • glossza (11. oldal) - Tenkesch kapitánya: Tőke van a menyasszonynak! • glossza (11. oldal) - hkj: Kis semmiségek • glossza (11. oldal) - él (Aczél Endre): Pillér • glossza (11. oldal) - Nyerges András: Történet, utójátékkal • glossza (11. oldal) - ila (Ungvári László): Idéz(g)etek • glossza (11. oldal) - Podmaniczky Szilárd: A XX. század története (11. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • Rajz (11. oldal)

páratlan oldal MAGYAR MESÉK Egyszer volt, hol nem volt, avót, hogy eggy faggyas, novemberi éccakán I. Fülkefor az álmába juhász vót, subás, botos, terepradás nemzeti együttműkö­dő. Legeltette nyáját, fúrta Piruláját, élt a fődba, a megyót. Úgy hítták, Bolhász Mihál. Lehetett a véna bárhin a főd kerekin szegény ember, de nagy kekec­­ségibe ippeg ott vót juhász a jövő útjá­ba, mer Alcsúton, ami nem akarkijé­vót! Hanem a felcsúti pógármesteré, s fod­­balakadémikusé, Mészáros Bíró Ura­mé, ki bérelte azt a keráltal, s viszont. Na, I. Fülkefor bulcsánkodik ott csön­desen, s lássa egy bugyakta szombaton, hogy gyűn egy nagy markulógép, oszt fómajszulja kocsira az­­ érett birkatrá­gyáját, mit saját kézivel gyűrött, forga­tott négy álló esztendőtt, mikó csak ju­­hászost álmodott. Hátta van a terrorel­­hárítókat, de nem a jó mobil vót nála, hanem a másik, a kajla juhásztelefon­ja. Ott vót az egy szál ujjára hagyva, ke­­rül lédre. Kérdte a munkásokat, mi a fészkes jóbarátnak kentek? Csak abba, hogy elfogyott a Bíró Uram marhatrá­gyája. No és, kérdte a kerál. És itt ez a trágya, még tán jobb es, mint a nót, vá­­lasz­ták az illetők. S­ok csak annyira vannak fehatalmazva, hogy Búzaka­lász ’66, orrod seggembe pattanhat. Hékák, ez az én ganajom, pezderke­­dett a kerál, de héjába. Azok csak ne­vettek a markukba, heiszen jól tutták, kijé Alcsúton, ami valakijé. Téritek-for­­dútak, és elliterálták mind a 125 ma­gyar tonnát. Erre I. Fülkefor, hízta a rendőrt. Nem a Pintér Sándort, mer az neki vót benn a szegény juhász mobil­jába, hanem a bicskeit. Ám meg gyött, mint a csiga, ha a fogát húzzák. Fője­lentést akar tenni, mer lopás történt, mondotta a kerál. S hogy épp most vi­szik a Bíró Uram fődjbre az a trágyáját. Új, hogy a Szent Ammóniák tegye bele a magas égbe, nyögte a rendőr, oszt ahelyt fehízta Mészáros Uramot, eligaz­­ításét. Mikó ez megvót, saját hatáskör­be hazaengette a juhászt aval, hogy jegyzőköny az őrsön, s főjelenteni csak hétfőn lehet, addig mise is van, meccs­es van, mennyen a dógára, ha kedves az élete. De hát más hónapra beszánt­­csák az a tulajdonát, protestállott a ke­rál. Na na, monta a rendőr, hun a pa-pír, hogy űvé az a trágya? Hun a papír, egy a Bíró Uramé, kérdte a magyarok kerála. Ügyvédnél, monta a sokat lá­tott rendőr, még le se állott a traktor, ko­mám, mán a Mészáros nevin lesz az öszves birkaszarod vissza es, előre es. De­­ ezt nem hagyja, elmen magáig Bíró Uramig, ha köll, mondotta Bol­hász Mihál. Úgy es lőtt. Na mi van, de­res mán a határ, kérdte tréfásan a fel­csúti bíró, mikó meglátta a szegény ju­hászt. Erre I. Fülkefor nagyot toppan­tott, lerántotta condráját, lekapta koro­náján­ a golfsapkát, hogy tatárittyom, táliber, én vagyok! A magyarok kerála! No, ennek igen megörvendett Mészá­ros uram, s ölelte, csókolta, amíg meg nem haltak. (partinagy) e tárgyban, és sokat nem tudunk. Meny­nyi emlék, fiaim, de mennyi. Most pedig hajrá, előre. Hátra. Meg ne mozduljatok. Most jó. Fia­im. Kurucok. (a Tenkesdi kapitánya) KIS SEMMI­SÉGEK Javaslat A Duna Televízió a Kádár-kor haladó hagyományainak ápolása jegyében fel­élesztette a Röpülj páva népzenei és nép­tánc-vetélkedőt. Nagyon helyes, mon­dom őszintén, de miniszterelnökünk kedvéért a műsort kettéválasztanám: Röpülj, turul! Táncolj, páva! Szó, SZÓ, SZÓ Selmeczi Gabriella újra és újra el­mondja, hogy a szocik (újabban: Bajnai) elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat. Könyörgök, miért nem adják vissza? Nemzeti trafik Az ember csak ámul, hogyan deval­válják, hagyják devalválni kéthar­maduk a maguk bűvszavait. Van téliszalámis, sonkás, zöldfű­szeres, csípőspaprikás és nemzetünk íze mackósajt, és amint olvasom, lesz Nemzeti Dohánybolt is. Továb­bi ötletek: nemzeti zálogház, nem­zeti mészárszék, nemzeti kocsma. Idegenek Varga Mihály, az IMF-tárgyalások obstrukciójáért felelős miniszter azt mondta október 23-i ünnepi beszé­dében, hogy ismét idegenek szorításában vergődik a magyar. Sokat töprengtem, kik lehetnek ezek az idegenek, végül csak rájöt­tem: a Fidesz, hij­ dzsán fővárosában, és úgy gondolja, hogy a két ország közötti, erősödő (bal­­tás) kapcsolatoknak „pillére” lesz a ma­gyar export. De csak az egyik pillér. A másik az, hogy mi lelkesen támogatjuk az azeriek euroatlanti integrációs törek­véseit. Ez helyes, mert a NATO léleg­zetvisszafojtva várja a magyar igent. Ami pedig a kivitelünket illeti, nos, az való­ban igényel némi gyürkőzést. Az Azer­bajdzsánban elhelyezett magyar áruk összértéke tavaly (dollárban) a teljes ma­gyar export fél ezrelékét is alig haladta meg, egyszóval irtózatos áron és nagyon sok baltát kell eladnunk arrafelé, hogy egyáltalán felkerüljünk az azeriek tér­képére. Igaz, van kedvezőbb szám is. Ők tavaly úgy 10 milliárd dollár érték­ben importáltak külföldről, ebből há­romnegyed százalékot teljesítettünk mi. Jelentőségünk tehát azon a piacon erő­sen gravitál a nulla felé. Innen szép fel­kapaszkodni, pláne „pillérré” válni. P. S. Ha jót idézték, akkor Szijjártó állam­titkár magyar vasútépítő vállalkozások „beszállását” reméli a „Baku és Tbiliszi közötti vonalon”. Ez iszonyú marha­ság. Ugyanis a két főváros között már 1883 óta létezik vasúti összeköttetés. Vi­szont Tbiliszi pereme és a törökországi Kars között valóban épülőben van egy szárnyvonal, ám az majdnem kész! Jö­vőre átadják. Apróság, hogy ennek a vo­nalnak az építését az Egyesült Államok és az Európai Unió (!) nem támogatta, mert Örményország (illetve a rajta át­vivő, jóval rövidebb és már létező útvo­nal) szándékos elszigetelését látják mö­götte, nem ok nélkül. Akkor pedig, még ha igaz volna is, mit keresünk ott mi mint uniós tagország, ráadásul (Safa­rov miatt) az örmények haragjának első számú célpontja? -­ét oldal sajtóbeli zászlóshajója, az Új Ma­gyarság közölt tudósítást 1936. június 1 -jén Felolvasás a kormány zsidó tagáiról cím­mel, melynek szerzője alig titkolt lelke­sedéssel számolt be egy interpelláció­­ra jelentkező jobboldali képviselő, Xa­vier Vallat kijelentéséről, miszerint „Most történik meg első ízben, hogy ezt a gall-latin országot egy zsidó kor­mányozza”. A továbbiakban Vallat „Léon Blum megnevezése után felso­rolta a kormány többi zsidó tagját is”. Mivel azonban Franciaországban, 1936-ban nem volt olyan fejlett a par­lamenti demokrácia, mint nálunk, 2012- ben, az ügy folytatása is más lett. Egy­részt „a jobboldal lelkesen tapsolt a szó­noknak”, másrészt - figyelem! - „Her­­riot házelnök Vallat képviselőt jegyző­­könyvi megrovásban részesítette”. A fenti történethez utójáték is tarto­zik, amely szemléletesen jelzi, hová ve­zet - szinte törvényszerűen - annak az útja, aki a kormány és a T. Ház zsidó tagjairól készítendő listával hívja fel ma­gára a köz figyelmét. 1936-ban sem sej­tette senki, hogy mindössze hat (azaz 6) ével később, 1942. július 16-án Fran­ciaország Drancy nevű helységében át­meneti lágert hoznak létre az Ausch­witzba továbbítandó, az évek során ösz­­szesen mintegy 75 ezer zsidó részére. A Franciaország zsidótlanítási terve (Rassemble­­mentantisuif de France) címet viselő villám­akció tervezetének egyik kidolgozója, egyben a Zsidókérdés Főbiztosa, Fran­ciaország második és harmadik zsidó­­törvényének kidolgozója pedig ki más lehetett volna, mint Xavier Vallat, Nyerges András TÖKE VAN A MENY­ASSZONY­NAK! Fiaim. Kurucok. Nem-e gondoljátok­­­, hogy a kormányzat művészeti aka­démiákat érintő döntései után föl kell tennünk, piros-fehér-zöld szívvel, a mélymagyar, utoljára kamaszkorunk elején élő (élő, álló majd haló) kérdést, hogy lehet-e egy fasz kis pöcs. Sokat tudunk 2012. DECEMBER 7. _____________________ PILLÉR Olvasom, hogy Magyarország tényle­ges külügy- és külgazdasági minisztere, Szijjártó Péter még az idén harmadszor is tiszteletét teszi Bakuban, Azerbaj­ TÖRTÉNET, UTÓJÁTÉKKAL Eleinte csak homályosan éreztem, hogy a Gyöngyösi Márton-ügy nem pusztán viszolyogtat, de emlékeztet is valamire - olyanformán, mintha a jobboldalon mostanság mind gyako­ribb plágiumügyek sorába tartozna. Aztán - merőben más kinyomozniva­­lók között - egyszercsak a kezembe akadt e fura sejtelem magyarázata. A két világháború közötti hazai jobb­ IDÉZ(G)ETEK a történelemről Orbán Viktor Ljubljanában is arról be­szélt, hogy Magyarországon nem szer­kezeti reform, hanem teljes átalakítás zajlik, amelyről a következő években derül ki, hogy sikeres lesz-e. Majd így fogalmazott: „Eldönti a történelem, hogy jól értettük-e meg ezt a történel­mi változást.” (mrw.hu/ahirtvhim, 2012. november 26.) G. B. Shawds ördög cimborája című színdarabja egyik jelenetében az amerikai függetlenségi háborúban a vesztésre álló angolok főhadiszál­ MAGYA­ R ZSIDÓK ■. nv n Ni­­ 1 A ZSIDÓK KOMOFIÓCZY GÉZAJ­A Z TÖR­ZSI TÖK­TÉNETE RORSZÁGON 0 $ MÁSO­DIK KIADÁS WWW. KALLIGRAM . C­O­m SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ 11 A nép nevében lásán a tisztek a vezérkari „korrup­ciót, pöffeszkedést, vaskalapot, háj­fejet” okolják a közelgő bukásért. „Swindon: De tábornok úr, mit szól majd ehhez a történelem? Burgoyne: A történelem, őrnagy úr, hazudik, mint rendesen.” -ila­ A XX. SZÁZAD TÖRTÉNETE 1977. július, Olaszország­­ Az új tör­vények engedélyezték a szervátülte­tést, ezzel lehetővé vált, hogy holt vagy élő emberek szerveit egy másik ember szervezetébe ültessék át. Ez alól csak két szerv képezett kivételt, az agy és a nemi szerv. Úgy döntöttek, zavarba ejtő lehet más agyával gondolkodni, vagy fordítva, hirtelen egy másik testben találni magunkat. És etikailag az is kifogásolható, ha valaki más far­kával veri a csalánt. 1977. július, Franciaország - A fes­tői szépségű Saint Tropez utcáit el­lepték a festők. Festették a házakat, a fákat, a tengert és egyszerre min­dent. A számuk egyre csak szaporo­dott, mígnem a prefektúra úgy dön­tött, kitiltja őket a városból. Mert amatőrök, jött az indoklás, és zavar­ják a profi turistákat. Mind csak má­solja a várost, nincs közöttük egy ren­des progresszív kubista se. 1977. július, Monte Carlo - Cousteau kapitány, a világhírű óceánkutató a tengerek nagymértékű szennyezett­sége miatt kénytelen volt leszokni kedvenc szórakozásáról, a reggeli úszásról. Húsz ével ezelőtt még minden reggel úszással kezdte a na­pot, de ha ma tiszta vizű tengerben szeretne úszni, akkor először 10-12 mérföldet kellene úszva megtennie, amire nincs ideje. Arról nem is be­szélve, hogy 10­-12 mérföld úszás után hiába találna tiszta vizű ten­gert, ahhoz már fáradt lenne, hogy még ott is úszkáljon. Podmaniczky Szilárd ­ÉLET ÉS­# IRODALOM

Next