Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-10-12 / 41. szám - Váncsa István: Jelek a turulban (1. oldal) - Nagy Sára: Rajzok • Bemutatószám (1-24. oldal)

Nádas Péter 70 éves * 2012 Q.KT 12 Kis János: Az 1989-es alkotmánytól a 2011-es Alaptörvényig * Kajdi József: Az ellenállási jog mint írott malaszt * Frangois Hollandé beszéde * Martinké József a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennáléról * ÉS Irodalom: Becsy András, Czigány György, Kávai Katalin, Mező Ferenc, Nyerges András, Odze György, Térey János [ÉLET ÉS |IRQDALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM ÁRA: 495 FT 2012. OKTÓBER 12. Nagy Sára munkája VÁNCSA ISTVÁN: Jelek a turulban Turulba született nagyságos fejedelmünk megint olvasott a jelekből, majd üzent a világnak. Nem akarunk elveszni a részletekben, mindazonáltal ér­dekelne minket, hogy vajon a jelek is a turul hasában derengenek-e föl a nagyságos fejedelem szemei előtt, vagy a turulon kívül, ennek ugyanis po­litikaelméleti konzekvenciái vannak. A jelekből olvasás képessége a kor­mányzáshoz nélkülözhetetlen, mondta a nagyságos fejedelem Ópuszta­­szeren, ahol a turulba való születés előnyeit is fölvázolta, ha tehát a jelek a turulon kívüli térben mutatják meg magukat, akkor a nagyságos fejedelem­nek megfelelő gyakorisággal kell nagyságos fejét a madár valamelyik vé­gén kidugnia, viszont ez a körülmény a turulon belüli létezés gyümölcsö­ző voltát illetően kérdőjeleket támaszt. Ha ellenben a jelek benn, a turul hasában szoktak fölködleni, akkor azokat a kívül rekedtek nem láthatják, ergo kormányozni sem tudhatnak. Akkor pedig csupán egy olyan ember él a Földön, aki birtokában van a kormányzás nemes művészetének, maga a nagyságos fejedelem, de hát ezt már korábban is sejthettük. Ő emellett még jó pásztor is, aki saját bevallása szerint folyton az elbitangolt juhait ke­resi. Hogy hol, az nem kérdés, nyilván a turulban, hiszen a tévelygő birkák is magyarok, tehát beleszülettek a turulba, ellentétben például a valutaalap­pal, ami részint kívül van a turulon, részint pedig nem birka, s ennélfogva a nagyságos fejedelemnek sok főfájást okoz. Most megint azt mondják a jelek, hogy mégse kell minekünk IMF, van élet nélküle is, csak persze drágábban. A nagyságos fejedelem valami ok­ból abban a hiszemben morzsolgatja turulbéli mindennapjait, hogy juhai a valutaalapot határtalanul utálják, így aztán örömmel odaadják mindenü­ket azért, hogy az IMF a mocskos lábát a turulba be ne tegye. Két problé­ma van evvel, az első az, hogy a birka, bár kétségkívül nem luciditásáról is­merszik meg, ennyire talán mégse hülye, a másik pedig az, hogy mostanra már jóformán mindenét odaadta, de nem örömmel, hanem örömtelenül. Ráadásul jövőre várhatóan tovább szegényedünk, tehát tovább szélesedik a szakadék köztünk és Európa boldogabb országai között, értve ez utób­biakon Bulgáriát, Romániát és Szerbiát, mert hovatovább ők is könnyed szárnycsapásokkal emelkednek fölfelé, míg ellenben a turul beásta magát a földbe, és a vakondok lét sajátosságaival ismerkedik. Nagyságos fejedel­münk ezenközben négypilléres modern nemzetépítésről szóló szövevényes elmefuttatásokkal kápráztatja el derék juhait, akiknek jövőre akkor is rosz­­szabb lesz, ha a nagyságos fejedelemnek méltóztatik a valutaalappal szót érteni, ha viszont nem méltóztatik, akkor még rosszabb. Mi magunk szintén olvasunk a jelekből, bár nyilván nem ugyanazokból, mint a nagyságos fejedelem, és azt látjuk bennük, hogy megállapodás nem lesz, mert a nagyságos fejedelem nem akarja. Ő érdekes ember. Nem szoru­lunk az IMF segítségére, a piacról finanszírozzuk magunkat, elfogadva a piac könyörtelen ítéletét, mondta tavaly januárban, aztán egy évre rá már ott ült a tárgyalóasztalnál, és hónapokon át várta az IMF-et, ezt a legilleté­kesebbtől hallottuk, tőle magától. Az év elején még úgy gondolta, hogy Ma­gyarország ugyan képes magát egy-két évig finanszírozni, de nem mindegy, hogy mennyiért, ez idő szerint viszont úgy látja, mindegy. Noha a turul most ziláltabb állapotban van, mint korábban bármikor, köszönhetően minde­nekelőtt a nagyságos fejedelemnek, aki a turul sötét belvilágában a jeleket talán nem mindig látja tisztán. A tárgyalóasztal melletti magányos üldögé­­lése vége felé például már arra célozgatott, hogy a valutaalap a modern kor gyarmatosítója, aki türelmesen cserkészi be az áldozatát, s mire az észbe kap­na, zsebei ki vannak tömve pénzzel, nyakába hám került, szájába zabla, mint a békának, amikor lassú tűzön főzik, mármint a nagyságos fejedelem sza­dista képzelgései, vagy ki tudja, talán gyermekkori emlékei szerint. Nem le­szünk gyarmat!, skandálták felvonuló hívei, hogy teljessé váljon a téboly, az­tán hazamentek, két hónappal később pedig azt hallották tőle a királyi tévé híradójában, hogy tárgyalásunk az IMF-fel biztatón alakul. Most némi déja vu élményünk van, hiszen a nagyságos fejedelem két­százmilliós médiakampánya tartalmilag nem igazán különbözik attól, hogy nem leszünk gyarmat, csak hát közben a birkák azt is megtudták, hogy az IMF a mi saját bankunk, kvázi a mi saját bukszánk, a pénzünket beletesz­­szük vagy kivesszük az igényeink szerint. Most pedig újsághirdetések köz­üli országgal-világgal, hogy a mi saját bankunk bekerítette Budapestet, csa­pataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Mit várunk az IMF-től, kérdezi a Magar Nemzetben közölt hirdetés, majd meg is válaszolja, tiszte­letet, bizalmat. Mi magunk, akik szintén beleszülettünk a turulba, látjuk magunk előtt Irina Ivascsenkót, amint az egész oldalas hirdetés tudatmó­dosító hatása alá kerülve őszinte tiszteletet és határtalan bizalmat kezd érez­ni a nagyságos fejedelem országa iránt, majd megrázkódik és magához tér. Mindenesetre mi úgy a hatodik életévünkbe lépve már tisztában voltunk avval, hogy ha valakitől tiszteletet és bizalmat várunk, úgy kell viselked­nünk, hogy megkaphassuk. Ha mégse kapnánk meg, akkor tapintatosan figyelmeztetjük a partnert. Például orrba vágjuk, hogy a szeme kiugorjon, de ezt most a nagyságos fejedelem kedvéért fogalmazzuk így, mert szerin­te az emberek csak az erő nyelvét értik, minden egyébre süketek. Vagyis a médiakampánnyal a saját nem különösebben cizellált antropológiai alap­vetésének is ellene mond, a turulon kívüli világot pedig végképp sikerült meggyőznie arról, hogy Mária országának a józan észhez fűződő utolsó kapcsolata is megszakadt. Nagyságos fejedelmünk az ő fejedelmi címét ismeretes mód Erdélyben kapta négymilliárd forintnyi magyar közpénz ellenében, pontosan követ­ve a bölcs Machiavelli tanácsait: „a fejedelem vagy a saját pénzét költi, vagy az alattvalókét, az első esetben ne tékozoljon, a másodikban viszont adnia kell a bőkezűség látszatára”, illetve „ha mások vagyonát szórod, hírneved csak növekszik általa; csak az válik ártalmadra, ha a sajátodat pazarlod”. Viszont ez az erdélyi fejedelmi cím szimbolikus, mi pedig azt szeretnénk, ha valóságos lenne, ha tehát a nagyságos fejedelem ezentúl minden ener­giáját erdélyi alattvalói boldogulásának szentelné, minket pedig hagyna a francba, sajnos azonban a román nómenklatúrában az erdélyi fejedelem pozíciója nem szerepel. Arról már nem is szólva, hogy a nagyságos feje­delemhez igazából valami nagyobb, hatalmasabb, szakrálisabb és főleg ázsiaibb méltóság illenék. Keleten maradt ujgur testvéreink ott élnek Kínában. A kínai császár státusa momentán üres. 5 820 544 Az Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatása szerint a jogszabály adta lehetőségekkel élve több száz olvasónk utaltatta át jövedelemadójának egy százalékát az ÉS megjelentetését segítő Élet és Irodalom Alapítvány javára; a teljes összeg ötmillió-nyolcszázhúszezer-ötszáznegyvennégy forint. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lapunkat támogatásra érdemesítették.

Next