Élet és Irodalom, 2013. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-12 / 28. szám - Ruff Borbála: Ecpec helyett: útikalauz • Halász Margit: Vidróczki-kódex (20. oldal) - Szántó T. Gábor: DP • Dunai Andrea: Levelek a hontalanságból (20. oldal) - Tardos Károly: A menedzser és menedzsere • Lengyel László-Surányi György: Határátkelés (20. oldal)

ÉLET ÉS|# RUFF BORBÁLA: ■ Halász Margit: Vidróczki-kódex. Kortárs Kiadó, Budapest, 2013. 178 oldal, 2500 Ft „...Hú, ha én azt töviről hegyire el­mesélem, holtbiztos bolondnak néz majd” - idézi a regényíró a fülszö­vegben főhőse, Gacsályi Mátyás sza­vait. „Azért kezdje csak el”, biztat­ja a szerző. Az egyszeri szegényle­gény, a mátrai szénégető legkisebb fia nem teketóriázik tovább - az ol­vasó Halász Margit új regényében máris Mátraverebélyen, egy szén­égető völgyben találja magát. A Mátra a regény nyitóképeinek és a végének is helyszíne, innen in­dítja Matgit kalandos útjára és ide is hozza vissza híres-neves mátrai „ke­resztapja”, a XIX. századi legendás betyár (akinek életéről zenéjében Ko­dály is megemlékezett), Vidróczki Márton. A bajszos, éles eszű fiú köz­ben „betyáréletet” él­­ Budapest, Por­tugália, Skócia, Finnország mágikus­misztikus tájain jár, hogy lásson, ta­pasztaljon, és egy-egy vad éjszaka soha el nem halványuló emléket hagy­jon benne és választott hölgyében. Utazása során Vidróczki életvezeté­si tanácsadását követi - „hisz a kó­dex nélkül mihez is fordulhatott vol­na szorongató helyzetében? Talán az ecpechez? Mert az ember a saját feje szerint úgysem tud jó döntést hoz­ni” a történet elején egy tornádó kergeti be a mátrai barlangba, ahol a betyár „kódexére” lel, amely „útba igazítja”, célt ad a hírnévre vágyó (ad­dig a nem létező „Matyi-gombát” ke­reső) fiatalembernek. Halász Margit ebben a könyvé­ben is továbbviszi tipikus stílusje­gyeit, mondjuk úgy, a Halász Mar­­git-nyelvet. Aki a szerző korábbi munkáit olvasta, többek között az Éneklőfolyót vagy a Gyöngyhomokot, nem lepődik meg a sokféle stílust, nyelvi réteget magába olvasztó, ára­­dó-hömpölygő mondatokon. A Vid­­róczki-kódexben is a mese és a szinte szociografikus pontossággal leírt va­lóság keveredik: „Akkor egyet se bú­suljál, adok neked két kötényzseb aranyat, vedd meg a stafírungodat” - mondja egy helyütt Vidróczki az útját nem találó leánynak, és a mint­egy száz évvel később, Budapesten élő Kismancs, a konditeremben dol­gozó edző, mellesleg futtató jellem­zését is megkapjuk: „a menő ban­kárt épp úgy lepuhaköcsögözte, mint az étkezési utalványától időszako­san megfosztott nervózus szociál­­pedagógust”. Matyi tehát elindul, hogy a Vid­róczki-„sorskönyv” szerint teljesítse küldetését. Mint költöztető munkás a budapesti lomtalanítástól, a teto­vált tomporú edzőtermi recepciós Vikitől Európát beutazva Dél-Finn­­országig, egy varázslatos szépségű erdőig jut el, ahol a világhírű zon­gorista művésznővel, Annika Pek­­kanennel bonyolódik rövid, de per­zselő erejű szerelembe. Innen azon­ban a mókust, a sarki búvárt látva (a gyorstalpalón szerzett angol nyelv­tudása a nehezen fordítható szó mi­att, mint más esetekben is, komikus helyzetet eredményez) nem is vezet­het máshova az útja, csakis vissza Mátraverebélyre. Halász Margit regényében, mint korábban is, két tényező kitüntetett szerepet kap: a természet és a mese. Miért pont a Mátra? - teszi fel a kér­dést Bán Magda az Új Könyvpiacban olvasható interjúban. A szerző min­den művében egy-egy új tájegysé­get mutat be - ilyen volt például az Éneklőfolyó Tisza-partja -, oda kala­uzolja olvasóját. Így történik ez a Vidróczki-kódex „a mátrai Ábel” (Amb­rus Lajos szavait idézve) otthonát bemutató fejezeteiben is. Ezen túl a könyv bővelkedik a mese elemei­ben: már az alaptörténet is ilyen, a legkisebb fiú útnak indul, hogy sze­rencsét próbáljon, s hogy elnyeri-e a királykisasszony kezét? - mindent azért nem árulhatok el. Az alaptör­ténetet mesék tucatja szövi át, a skót kastély meséje, a finn rém meséje, Vidróczki meséje és a sor még hosz­­szan folytatható. Ugyanolyan fon­tos elem az álom is: az olvasó a rea­litás szintjén nem sokat időzik, Ma­tyi álmai éppúgy útikalauzként mű­ködnek, mint a kódex. A regény még egy kérdést felvet: a mese, a mítosz, a legenda kollektív tudattalanban betöltött szerepéét. A szerző nem mellőzi a humort („Miért ne próbálná meg ő is, a sze­gény szénégető legkisebb fia? [...] Maximum beég.”) A tanulság szol­gáltatása helyett, ahogy ő mondja, szórakoztatni akar (nem hagyja e szót kiüresedni), lélekindítani, egé­szíteném ki a Halász Margithoz va­lóban illő szóval. „Minden emberi helyzetnek megvan a maga népme­séje”, és máris megértjük, mire utal, ha a fejezetek elején olvasható rövid tartalmi összefoglalókra tekintünk. Hogyan jelenhet meg egy hosszú utazás során egy virtuális elefánt, vagy miként lesz Matyi vágyának ti­tokzatos tárgya egy aranyszőrű bá­rány? Halász Margit pontosan tud­ja, hogy hogyan emelje a valóságot a mese szintjére. Eopec helyett: útikalauz KÖNYVSZIGET Az ország legigényesebb választékú könyvesboltja. Magyar, angol, német, francia nyelvű könyvek . Diákoknak, tanároknak kedvezménnyel! *1® I*­ L**I­I­I. Könyvimport szolgálat, interneten is. 1061 Budapest, Király utca 2., Anker Ház Tel.: (36 1)267 6258 ail: ad­book@t-online.hu • www.atlantiszkiado.hu SZÁNTÓ T. GÁBOR: DP ■ Dunai Andrea: Levelek a hontalanságból. Aura Kiadó, Budapest, 2013, 193 oldal, 1990 Ft Dunai Andrea Berlinben élő kutató-újságíró áll. világháború utáni hon­talantáborok világába kalauzolja vegyes műfajú könyvének olvasóit. A műhöz Randolph L. Braham írt előszót, aki e világot nem csak történész­ként ismerhette meg. Bizonyára lesznek, akik furcsállják, hogy kerül egy kötetbe az előszó után egy kisregény, egy tanulmány és a próza közsze­replőkről szóló jegyzetanyaga, de a téma magyar nyelvű feldolgozatlan­­sága indokolja e közelítést. ■in,;; A DP, egyebek mellett, a displaced pason angol szóösszetétel rövidítése. Azon személyekre vonatkozik, akik elveszít­ik f­lőhelyüket,áll­ampol­­gárságukat, így hontalanná váltak. 1945-ben milliók kóboroltak Európa országútjain, akik a háború vagy az üldöztetés következtében nem akar­tak vagy nem tudtak visszajutni szülőföldjükre. Így volt ezzel az a hoz­závetőleg kétszázezer zsidó túlélő is, akik a győztesek közt zónákra osz­tott Németország területén, DP-campek, hontalantáborok lakóiként töl­tötték az elkövetkező hónapokat, éveket. Kezdetben vegyes táborokban, sokszor korábbi ellenségeikkel összezárva, később saját kérésükre elkülö­nítve, s némi autonómiát kapva, főleg az amerikai zóna felé igyekezve vár­ták, hogy felerősödjenek, hazatérhessenek, bevándorlási engedélyt kap­janak elsősorban a brit mandátum alatti Palesztina, majd Izrael területé­re, illetve Amerikába, vagy mint Dunai könyvének egyik szereplője, egy szerelem vagy megkezdett tanulmányok, üzleti tevékenység okán, Né­metországban maradjanak. A brit zóna a cionista törekvések miatti an­gol ellenérdekek, a szovjet zóna a sztálinista viszonyok miatt volt kelle­metlenebb tartózkodási hely, mindenesetre a DP-k léte, problémái, tün­tetései hozzájárultak, hogy az amerikaiak, sőt az oroszok is elfogadják a zsidó állam szükségességét. Dunai levélregénye három testvér: a feldafingi táborban tartózkodó Ja­kab, a háború előtt Amerikába emigrált újságíró öcs, Gyuri­ George és a Szombathelyről orvosként a fővárosba költöző Jolán közötti korrespon­­denciára építve mutatja be a háborút követő fél évtizedet - egy nemzedék­kel későbbi rövid utójátékkal. A negyedik út, az izraeli kivándorlás megva­lósult opciója nem jelenik meg a könyvben, bár az utóbbi években irodal­mi művek, dokumentumfilmek jóvoltából tudható, hogy aki eljutott Izra­elbe, az se feltétlenül tudott beilleszkedni, nem tudott elszakadni egykori kultúrájától. A kisregény három karaktere is eltér egymástól, leginkább a két volt üldözött a még időben emigrálótól. A túlélő, érzelmeit elfojtó Ja­kab, a Németországban rekedt testvér sok külső információt közvetít a tá­bor világáról: a történészi-írói miliőbemutatás eszköze, míg Gyuri megka­paszkodott amerikai bevándorló típust formáz. Ő a legélőbb, legkarakte­resebb figurája a könyvnek (nagyképű, lekezelő parvenü), a jellemábrázo­lás szempontjából az ő levelei a legárulkodóbbak. Jolán női személyessé­gét is sokszor felülírja a híradás szándéka a történész-archivista ambíciójú bátynak, ami íróilag hitelesíti az átadott információmennyiséget. A három szereplő mellett azonban a negyedik maga a Jakab leveleiben megjelenő tábor. A magyar zsidók asszimilálódott része elszigetelt, nem beszélnek se jiddisül, se héberül, mely az önszerveződő zsidók nyelve. Felvillanó képeket kapunk a kívülről szemlélt vallásos életből, a cionis­ták aktivitásáról, az ellátás nyűgjeiről, a hazatelepülés akadályairól, a fe­ketepiac pillanatnyi helyzetéről, a németekhez való bizalmatlan viszony­ról, a tétlenségről és a tehetetlenségről, a menni vagy maradni dilemmá­járól, ám Jakab kívülálló marad, saját sorsának is inkább csupán szemlé­lője. „Itt, ebben az átmeneti helyzetben érzem biztonságban magam” - írja le állapotát (64.). Nincs a választáshoz szükséges erős kötődése sem­milyen közösséghez, eszméhez - ám alkalmas arra, hogy semleges szem­szögéből rálássunk a hontalantábor sokszínű világára, ahol például Eisen­hower és Ben-Gurion is megfordul. A levélregény adekvát forma a történészi munka során feltárt anyag iro­dalmi megformálására, a levelek hangneme pedig az egymástól helyze­tük folytán távolodó és formálódó személyiségek ábrázolására. A DP-k zárványvilágáról elenyészően kevés magyar történeti munka, és annál is kevesebb szépirodalmi mű született, pedig a hontalan tábor je­lensége emblematikusan testesíti meg a vészkorszak utáni európai zsidó egzisztenciát. Dunai Andrea dokufikciója ablakot nyit egy a magyar kul­túrában kevéssé jelen lévő ismeret- és élményanyagra. ____________L 2­­ IRODALOMAK VIV \I TARDOS KÁROLY: A menedzser és menedzsere ■ Lengyel László - Surányi György: Határátkelés. Beszélgetőkönyv. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2013. 464 oldal, 3490 Ft Recenzióm címe értelemszerűen Su­rányi Györgyre és Lengyel László­ra vonatkozik, és remélem, egyikük számára sem degradáló. Tudvalevő, hogy Surányi György a magyar és a nemzetközi makroökonómia osz­lopos tagja, egyik legkiválóbb kép­viselője, egy sor kérdésben egyéni véleménnyel, innovatív javaslatok­kal, mondhatni a gazdaság első osz­tályú makromenedzsere, aki jelen­leg egy komoly európai kereskedel­mi nagybank egyik vezető közép­európai menedzsere. Lengyel Lász­ló viszont hosszú évek óta annak a Pénzügykutató Rt.-nek a vezetője, amelynek elődjében Surányival az ősidőkben, a nyolcvanas években együtt küzdöttek, és amely a magyar gazdaságkutatásnak ma is fontos műhelye. Lengyel tevékenységének hangsúlya azóta inkább a politoló­giára helyeződött át, Surányival vi­szont termékenyen, egymást kiegé­szítve működnek együtt a lehetsé­ges gazdaságpolitikák, illetve poli­tikák kérdésében, és Lengyel vala­milyen értelemben barátian mene­dzseli a főversenyzőt. Lengyel és Surányi vállalkozása páros műfaj, párhuzamos életrajz. Lengyelnek ez nem az első ilyen „komplementer röppályák” műfajú kötete, készített beszélgetéssoroza­tot Várszegi Asztrikkal (Beszélgető­könyvecske), majd Hankiss Elemérrel is (Kétszög), ez utóbbiban beszélte el legrészletesebben saját életét, Így aztán a jelenlegi kötetben a nagyobb hangsúly az önéletrajzi elemeket il­letően Surányi Györgyön van, de amint a gazdaságra és a politikára kerül sor, a kompetenciák nyomán már kiegyenlítettebb a beszélgetés. Nekem is volt már szerencsém nagy­interjút készíteni mindkettőjükkel, de ez a kétszemélyes, könyvnyi anyag kétségtelenül jóval impozánsabb, jóval részletesebb kifejtésekre ad módot. Lengyel és Surányi kötetét az adott keretek között csak néhány kiemelt gondolat erejéig tudom bemutatni. A rendszerváltást Lengyel és Su­rányi is a magyar történelem egyik legnagyobb teljesítményének látja, amelynek során végre ismét közel jutottunk az európai civilizációhoz, világhoz. Antall József kormányát is alapvetően sikeresnek tekintik, amely a jobbközéptől a balközépig húzódó politikai skálát egyaránt in­tegrálta a liberális demokrácia kon­szenzusos célját illetően. A transz­formációs válságot Lengyel és Su­rányi is a szocializmus örökségének tartja, kiemelve, hogy nem a rend­szerváltás okozta a válságot, csak katalizálta a szocialista voluntariz­­mus évtizedeinek csődjét, összeom­lását, s a rendszerváltás késedelme csak még nagyobb válságot eredmé­nyezett volna. Hasonlóképpen megegyezik Su­rányi és Lengyel véleménye az 1995- ös kiigazítás fő vonalairól, amelyek révén a magyar gazdaság 100 év táv­latában is kiemelkedő, fenntartható növekedési pályára állt, míg ez ko­rábban talán csak a XIX-XX. szá­zad fordulóján, 1924-29-ig, illetve 1934-39 között volt jellemző. 2001- től ugyanakkor az első Fidesz-kor­­mánnyal kezdve, majd a szocialista kormányokkal folytatódva új gaz­daságpolitikai paradigma került elő­térbe, az export- és beruházás-vezé­relt növekedésről áttértek a fogyasz­tás fokozásával történő állami növe­kedésgyorsításra. Lengyel és Surá­nyi szerint ezt próbálják meg foly­tatni 2010-et követően is. A harmadik nagy válságot, a 2008- cal indult nemzetközi válságot is rész­letesen bemutatja a kötet, akárcsak azt, hogy Surányi egyes különvéle­ményeit miként kezdi elfogadni az EU nemzetközi közgazdász közege. Nem mellesleg Surányi főtárgyaló­ja, illetve fontos nemzetközi magyar tárgyalója volt mindhárom válság­nak, amelyek közül a legutóbbiból szerinte 2012 derekától, vagyis a könyv anyagának lezárásától számít­va Magyarország még 1-2-3-4 év múl­va lábal csak ki legkorábban. Végül az is kiderül e könyvből, amelynek dús anyagából még leg­alább tucatnyi szakcikket is megír­hatnának a szerzők, hogy Lengyel László és Surányi György szerint a jelenlegi Orbán-kormány hibás adó­politikája, tekintélyelvű társadalom­­politikája, konfrontatív belföldi és nemzetközi politikára épülő straté­giája nyomán folyamatos, költséges rögtönzésekre kényszerül. A végkicsengés így Lengyel Lász­ló harcos szatírája mellett Surányi György interpretálásában is keserű­en ironikus. Szűcs Attila munkája 2013. JÚLIUS 12.

Next