Élet és Irodalom, 2015. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-09 / 41. szám
Tolnai Ottó verse Esterházy Péternek * Dobrovits Mihály: Menekültekről * Magas István: Szoftverek szárnyán (a Volkswagen-botrány) * Parti Nagy Lajos: MP3 és vidéke * Búcsú Göncz Árpádtól (Dornbach Alajos, Gömöri György) * Interjú Fischer Eszter pszichológussal (Rádai Eszter) ÉS Irodalom: Bartis Attila, Beck Tamás, Dragomán György, Kántor Péter, Molnár Lajos, Szabó T. Anna * IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LIX. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM ÁRA: 495 FT 2015. OKTÓBER 9. [ÉLET ÉS IRODALOM| Azbej Kristóf munkája KOVÁCS ZOLTÁN: Szétlopott ország A hét elején Lázár János a parlament egyik bizottságában kijelentette, Hogy „eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdasági cégeket. Kinek kell ez a világ? Nem hiszem, hogy bármelyikük is ezt akarja, hogy ezen a pár százezer hektárom elkezdjünk gazdálkodni” - ezt mondta a képernyőn is látható szenvedélyességgel, majd még szenvedélyesebben folytatta: „és amikor szocialista kormány van, akkor a szocialista menedzsment lopja szét, amikor fideszes kormány van, akkor a fideszes menedzsment lopja szét”. Mennyire igaz: Kishantost például csakis azért nem tudták a szocialisták széthordani 1998-ban, mert elvesztették a választásokat. De ettől még igaz marad, ami igaz: jelentős lépéseket tettek ez irányban. Mint azonban látjuk, Ács Sándornéék föl sem lélegezhettek, mert hamarosan ott cuppogtak a fideszes csizmák a hantosi sárban, más kérdés, hogy ekkor már a szocialisták keltek a kishantosiak védelmére. Ha nem így lenne, nem volna Magyarország. Nem mintha eddig a közvélemény ne látta volna mindezt, de hát az egyszerű állampolgárban mégiscsak föltolul, hogy ha ezt az ország vezetői ilyen pontosan tudják a másikról is, magukról is - hogy saját kezűleg lopják az állami vagyont, sőt „szétcsalják az agráriumot”, amiképp azt a miniszter megfogalmazta -, akkor miért nincsenek még börtönben? Megjegyzem, az agrárminisztériumi cégeket jogszabályi felhatalmazással mégiscsak felügyelő Lázár mellett helyet foglaló államtitkárnak e fönt idézett kijelentések hallatán a szeme sem rebbent. Márpedig ha ennyire lesújtó a véleményük saját magukról, sőt, tisztában vannak azzal, hogy hivatali környezetükben csalnak és lopják az állami földvagyont - maguk mondják -, akkor vajon mi a teendő? Semmi? Az ilyen bejelentések kifakadnak az őszinteségtől, de mit érnek, ha semmi következményük: a miniszter bejelenti, hogy lopnak, majd a sajtótájékoztató végén hóna alá csapva jegyzeteit, emelt fővel távozik. Kicsit szélesebb értelmezési környezetbe helyezve Lázár kijelentését, a miniszter vélhetően azt akarta érzékeltetni, milyen súlyos veszélyeknek van kitéve a vagyon, ha az állam rendelkezése alatt áll. Egyrészt - vegyük komolyan a miniszter szavait - az állam nem tud gazdálkodni a vagyonnal, de ez csak az első lépés, mert amikor ezt végre-valahára belátja, akkor a kezelésével megbízott fideszes vagy szocialista menedzsment szétlopja - ez a második lépés. De a halálos veszedelemnek itt nincsen vége, ha tudjuk: olyan kormány minisztere mondja ezt, amelyik hivatalba lépésének első pillanata óta energikus intézkedéseket hoz a gazdaság legkülönbözőbb területeinek államosítására, vagyis a lopási és csalási lehetőségek látványos bővítésére. A miniszter fejében az egész agrárkérdés úgy rendeződik, hogy ha az állam nem tud mit kezdeni a földdel - mert azon csak tehetetlenkednek és szétlopják -, akkor tegyünk úgy, mintha a legszélesebb nyilvánosság előtt vételre hirdetnénk. Nyilván ez sem így van, mert eleve kedvező helyzetben van az, aki már most is használja, ezek a jogosultságok pedig a korábbi, igazságtalan földhasználati pályázatokon dőltek el. Ezt a gyalázatos folyamatot azzal igazolni, hogy máskülönben a földet szétlopják a pártokhoz kötődő menedzsmentek, beismerése annak, hogy Magyarországon nincs komoly kormányzás. De ha elfogadjuk a magyar agrárium Lázár szerinti alaptézisét, mely szerint az állami vagyont addig kell értékesíteni, amíg párt- és pártközeli csalók szét nem lopják, jogosan vethető föl a kérdés: miért államosít más területeken a kormányzat, ha nem azért, hogy különböző vagyoni elemeket beemeljünk az állami tulajdon lophatóságilag kedvező környezetébe? Az elmúlt három évben - nem törekedve a teljes taxádóra - államosították a magán-nyugdíjpénztárakat (megcsillogtatva az egyik legszebb polgári erényt, a tulajdon szentségét), voltaképp államosították a béren kívüli juttatásokat. Betiltották, majd szűk körben szétosztották a nyerőgépek üzemeltetési jogosultságait, megpályáztatták a trafikokat. A kormány igen homályos indokokkal megvette az E.ON Csoport magyarországi földgázipari érdekeltségeit - feltehetően az állampolgárok korábban elvett magánmegtakarításaiból, államosította a tankönyvellátást. Legutóbb figyelme a banki szféra irányába fordult. A takarékszövetkezetek már elestek, amennyiben az állam erőszakos jogszabályi rendelkezéssel olyan zsarolási pozíciót garantált magának, hogy az a szövetkezet, amelyik nem csatlakozott az állami irányításhoz, kizárta magát a rendszerből, potenciálisan vállalva a csődveszélyt. (Említeni sem kell, kivétel van: a Fidesz-közeli Duna Takarék mentesült az államosítás alól.) A modell ilyenformán eléggé egyszerű: az állam a legvadabb jogszabályi rendelkezésekkel megszerzi magának azt, amiből közvetlen hasznot remél, aztán ha lefosztotta, vagy mégsem tudja gazdaságosan működtetni, túlad rajta. Vevő mindig lesz, mert a bankokat olyan helyzetbe kényszeríti, hogy az ilyen akciókat kénytelenek lesznek finanszírozni. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Az egész államberendezkedés működési alapja, hogy lesz, ahogy lesz. Bármit lehet mondani, a korábban mondottnak akár szöges ellentétét is, majd valahogy kiforogja magát. Júniusban például Bécsben Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy nyilatkozott, hogy „a magyar kormány felmondta a Dublini Egyezményt, de erről azért nem értesítette szövetségeseit, mert rontott volna az intézkedés hatékonyságán”. Túl a mondat morális tartalmán, két nappal később Szijjártó külügyminiszter azt jelentette be, hogy a Magyar Köztársaság nem mondta föl a Dublini Egyezményt. Most, vasárnap este viszont a külügyminiszter jelentette be, hogy a kormányt nem érdekli a Tesla autógyár idetelepítése, majd két nappal később kiderült, hogy a magyar kormány erősen kampányol, már fél éve azon dolgozik a diplomácia, hogy a gyár Magyarországon bővítse kapacitásait. Már nem is meglepő, hogy a külügyminiszter, aki mellesleg a külgazdaság első számú felelőse, nem tudott erről. Más: a kormányfő ellenzékben bejelenti, hogy Magyarország mindenkit befogad, ma bejelenti, hogy nem jöhet senki, aki pedig már itt van, menjen haza. Még magasabb fellegeket meglovagolva kifejti azt, hogy Magyarországnak semmi keresnivalója Keleten (ezt még ellenzékben), ma lázasan keresi rokonait Kazahsztánban. Üdvözli a vasfüggöny lebontását, ma fölépíti a sajátját. Kedden tárgyalásra hívta a frakcióvezetőket, hogy felhatalmazást kérjen tőlük a brüsszeli uniós vitára, a kvótarendszer erőteljes elutasítására. Összegyűltek, tanácskoztak, a Jobbik kivételével egyik párt sem állt ki teljes mellszélességgel a kvótarendszer ellen, és még azok sem utasították el egyértelműen, akik támogatták Orbánt. A Demokratikus Koalíció el sem ment, a szocialisták vonakodtak, az LMP szerint nem a kvóta a legfontosabb kérdés. Ebből a kormány azt a következtetést vonta le, hogy a pártok frakciói felkérték Orbánt a kvótarendszerrel szembeni fellépésre, amiről parlamenti határozat is születik majd. Magyarországot pillanatnyilag egy csomó hebrencs vezeti. 4 695 461 A NAV tájékoztatása szerint a jogszabály adta lehetőségekkel élve több száz olvasónk utaltatta át jövedelemadójának egy százalékát az ÉS megjelentetését segítő Élet és Irodalom Alapítvány javára; a teljes összeg négymillió-hatszázkilencvenötezer-négyszázhatvanegy forint. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lapunkat támogatásra érdemesítették. 1 9 770424 884005 1 504 1