Magyar Életképek, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-6. füzet)
I. füzet
2 B. JÓSIKA MIKLÓS, vetni saját tehetségeire; érezte ’s értette egyszersmind, hogy egy sok évig vádtalanul viselt nagy fontosságú hivatal után az emberek többsége a’ hivatalbeliben az egyént el szokta feledni, ’s a’ személyt azonitván a’ hivatallal, minden hanyatlása legyen annak hanyagság, legyen a’ kor természetes gyengülése oka) kellemetlenül hat elméjére , ’s igy azon nagy mesterséggel bírt, jókor, sajnáltatva ’s visszaohajtva lelépni, mielőtt vád érhetné utol. A’ gróf nem tartozott honunk gazdag aristocratái közé; neki minden birtoka egy szép fekvésű helység ’s annak egyik végén őseitől öröklött ’s történeti emlékezetű vára volt, mellynek árkait már atyja betöltette, ő maga pedig egy közeli szikla völgygyel együtt, egygyé a’ legszebb angol kerteknek alakitá. Mig hivatalt viselt ritkán lehetett e’ gyönyörű birtokban, ’s mindannyiszor, mikor azt rövid mulatás után el kelle hagynia, titkos vágyat érzett szivében, végnapjait itt tölteni , ’s a’ hivatali fáradságos évek után, mellyeket másoknak élt, végre élte telét magának élni. Neje jókor elhalt, ’s több gyermekei közül, kiknek veszte éltének éveit keserítette el, két gyermeke maradott. Lívia, ki most lépett tizennyolczadik évébe, ’s Ákos, egy életteljes tizennégy évű fiú, ki atyjának három fiai közül egyedül maradván, általa a’ legnagyobb gyöngédséggel szereltetett. Líviának nevelését anyja kezdette meg. Mindenek ítélete szerint, kik azt ismerték, egy a’ leglelkesebb nők közül, de regényes irányú, kit mindenki szeretett, ’s ki mégis némileg idegen maradott az életben, soha sem tudván annak folyamával kibékülni. Előszeretet ’s tökéletes jártasság a’ füvészetben, ’s a’ városi zaj ’s fáradságos kedvtöltések fájdalmas hatása kissé gyöngédebb szövetű idegeire, vele a’ falusi magányt óhajtaták, ’s mivel ezt férjének mindenkori hivatali elfoglaltatásai miatt nem élvezheté, egész alakján valami titkos aggály tűnt fel, mellynek némileg Líviára is hatni kellett, ki, bár hajlamaiban több rokonságot mutatott atyjához, anyjának közelében nem lehete nem részesülnie azon regényes irányban, mellynek ábrándos elvei, óhajtásai ’s panaszai majdnem folytonos tárgyát tevék a’ társalgásnak. Anyja halála mély benyomást tett a’ tizennégy éves serdülő hölgyre, kinél még minden bimbójában volt, ’s ki idegenségbe érzé magát átültetve, midőn egye-