Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)

Költemények - Kubinsky: Népdal

374 Nagy a’ világ, de van vége, Búmnak se hossza se széle, Nincs szeretőm, lettem árva, Elhagyott a’ hamis pára. Csaplárosné, egy kupa bort, Ha van, a’ legjobb bakatort; Iszom világ bosszújára, Magam vigasztalására Adjon az ég békességet, Hiv leányban több bőséget; ’S a’ szeretőt, ki hívlelen. Verje meg az öreg isten. t's. II. KOSZA PISTA. Kósza Pista csárdában ül, Ihatnék is, nem is, Sem öreg sem apró pénze , Másé az ünge is. Nem gondol ö a’ világgal, Járjon, a’ mint járhat, 0 miatta isten után Bár örökké állhat Csurgóra áll a’ kalapja, Idő ártott neki, Elment a’ subája szőre , A’ hőség ölte ki. Nem szolgál a’ vármegyének , Urdolgára sem jár, Azt gondolja: minden csárda Kaput ő neki tár. Csizma is volna lábain, De saját talpán jár , Sarka híját szár pótolja, Az orra égnek áll. Ha a’ kancsót rá köszöntik, Becsülettel veszi, De mig fenekére nem lát, Addig le sem teszi. Csak teste, lelke, rongy az is, Bokor a’ szállása, Pipa, torka a’ fegyvere, Szomjúság pajtása. Ci. III. TOLDI MIKLÓS DALA. Áldom nagy nevedet, magyarok istene, Mert lenéztél reám szegény vitézedre, Alkottál számomra széles nagy vállakat, Izmos két ép kezet, nyers inu lábakat. Teremtettél vasat kardnak, buzogánynak, Hogy ellentállhassak harczban a’ pogánynak, ’S ha nyugszik a’ pogány holdas sátorában, Jutékbajt víhassak fenn Buda várában.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék