Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)
Levelezések - Pozsonyi karczolatok I-III.
384 POZSONYI KARCZOLATOK. II. ,,Késő bánat ebgondolat!“ mondja az ősei életelvet követő egyszerű magyar, kit a’ külföld majmolása még ki nem vetkeztetett nyiltszivüségéből, ’s a’ méregmézes udvariság kigyóbőrbe nem bujtatott. Miért ne mondanám tehát én is, kire az olly igen ráillik ? Lássa, kedves szerkesztő úr! elhamarkodtam a' dolgot minapi czikkemmel; vagy tulajdonkép a’ posta hamarkodta el; mert miután belevetettem a' ládikába (hisz tudja kegyed, hogy én nem szoktam bérmentezéssel bajlódni, legalább tapasztalta, midőn közlésemet véve) csakhamar vágtatva, mondom vágtáivá haladott vele Budapest felé; ’s én többé vissza nem kaphatom czikkemet, hogy más nevet adjak neki; mit tennem annyival czélszerűbb lett volna , mert előbbi czikkemben adott definitiója a’ karczolatoknak többek által félremagyaráztatott. Kegyed azt gondolná: a’ név csekélység. Ne higgje; országos fontossággal bir az; eléggé bizonyítja a’ tapasztalás; mert ha valamelly indítvány ma A.vagy B. nevét viseli, senki sem pártolja; ’s ha holnap Cs. magáénak vallja, már közfigyelmet ébreszt ’s legtüzesebb védelmezőkre talál. A’ név tehát korúnkban nagy szerepet játszik; mit, hogy bővebben megértsen kegyed, egy kis commentárt kellene hozzá írnom; de annyira elfogott a’ fájdalom minapi hamarkodásom miatt, — mert mint igen bölcsen emlegetni szokás, mindnyájan gyarló emberek vagyunk, — mondom, annyira elfogott a’ fájdalom minapi hamarkodásom miatt, hogy jóformán gondolkozni sem tudok. Mert lássa, kedves szerkesztő úr, mi nagyon érzékeny emberek vagyunk, ’s bár nem tagadhatja is a’ világ, mert elégszer hirdettük, hogy tudunk uralkodni érzéseinken, — azért mégsem követelheti tőlünk senki, hogy a szunyogcsipéseket föl— jajdulás nélkül tűrjük , vagy baklövéseink miatt ne keseregjünk, ’s be ne töltsük a’ házat *) jajveszékléssel.— így vagyok én jelenleg ; betöltőm, ime, kegyed lapjainak jókora hézagát a’ fölötti sopánkodással, hogy czikkemnek ,,karczolatok“ nevet adtam; mert azt gondolhatná valaki, hogy a’ karczolatok alatt sértegetések lappanganak ; pedig, bocsánatot kell kérnem az illy félremagyarázóktól: én nem szoktam zsákban macskát árulni vagy köpönyeg alatt ligét mutatni. Ha épen sértegető kedvem vagy természetem volna, tudnám én a’ jó példákat követni, ‘s nem karczolgatnék, hanem derekasan vagdalkoznám, mint nálunk bajnoknépnél divatos, kik a’ görbe vasat nem czifraságul hordják oldalunkon. ’S ki vehetné ezt nekem rész néven , hisz a’ literaturában nincs ,municipium, nincs ,salvus conductus; itt ugyancsak kiugratjuk a’ nyulat bokrából, ’s ráduplázunk csak úgy ropog vagy megragadjuk azt a’ hatalmas fegyvert, mellynek neve toll, ’s úgy megszabdaljuk ellenfelünket, hogy három hónapig sem ül a’ zöld asztalhoz,— ha csakugyan be van vonva íróasztala zöld posztóval vagy viaszos vászonnal. Minthogy azonban én sem életben sem literaturában nem vagyok barátja a’ párviadaloknak, szükségesnek láttam iszonyú fájdalmamat föltárni a’ közvélemény előtt, a’miatt , hogy czikkeimnek olly nevet találtam megfontolás (ez az igazi sz Szerk úr maga szokta-e a’ revistot csinálni? mint egy veterán-szerkesztő, kinek egyedüli foglalatossága csak nyomtatási hibák böngészdében áll Ha igen, vigyázzon kegyed, hogy ,,házat“ helyett ,hazát“ ne nyomjanak. ..