Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)
Költemények - Petőfi: Népdalok
81 Jaj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündérorczád tejben úszó rózsája: Bujdosója lennék a’ nagy világnak, Vagy od’adnám magamat a’ halálnak. Ragyogj reám boldogságom csillaga, Hogy ne legyen életem hús éjszaka ; Szeress engem, szivem gyöngye, ha lehet, Hogy az isten áldja meg a lelkedet. II. A’ szerelem a' szerelem A’ szerelem sötét verem, Bele estem, benne vagyok, nem láthatok, nem hallhatok Őrizem az apám nyájat, De nem hallom a’ kolompját; Bárá mennek a' vetésre, Hejh, csak későn veszem észre Teli rakta édes anyám Eleséggel a tarisznyám; Elvesztettem szerencsésen, Lesz módom a’ böjtölésben Édes szülém, édesapám, Ne bízzatok semmit reám; Nézzétek el, ha hibázik, Tudom is én, mit csinálok? III. Kis furulyám szomorufűz ága, Temetőben szomorkodik fája, Ott metszettem azt egy sirhalomról, Nem csoda, hogy olly siralmasan szól. Ott hunytál le, kedves szép csillagom, Ragyogásod többé nem láthatom! Hogy ne volna hát sötét világom ? Hogy volna hát élni kívánságom?