Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)

Költemények - Kubinsky: Népdal

/■373 Azért-e csak , Hogy hervadandó kelyhed légyen Hová csalódás éjjelében Szemünk harmatjai hulljanak ? De nem panaszlok , bár keblem teli , ’S az elfojtás még inkább neveli Búm tengerét ; úgy is, ki tudja? hogyha hallnád Lelkem kiáradó fájdalmát: Talán már meg sem értenéd Nem is kívánom megtérésedet, Akár óhajtód, akár megveted Uj frigyemet; Az istenség is tehetetlen Egygyé bűvölni e’ kebelben A’ szertezuzott lánczszemet .... Nem lánczszem az, nem­ egy világ vala, Mellynek napjául a’ hit lángola, A’ drága hit! n­ájött a’ végítélet napja, ’S már semmi föl nem támaszthatja Ledúlt világom romjait Isten veled, te elpártolt barát, Ki ábrándim ködét elzavarád, Isten veled ! Fogadd a’ múltakért emlékül Megcsalt barátság gyötrelmét­! Utószor omlo­tt könnyemet. Petőfi Sándor. NÉPDALOK. *) 1. CSÁRDÁBAN. Zöld levelű gyöngyvirágszál Süvegemen olly vigan áll; Hej, de más van a’ szivemben, Bánatvirág nyílik ebben. Patyolatáng lobogása , Czifra suba suhogása, Mit ér a’ pengő sarkantyú, Ha nótája keserű bú. *) Elsőrendű költőink egyikétől , ki ,népdal' költeményeiben majdnem utolérhetlen S­z­er­k.

Next