Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)

Költemények - Petőfi: Végszó *hoz

K­ÖLTEMÉNY­E­K. VÉGSZÓ ««hoz. Menjünk tova, Szivünk ketté szakadt. Vörösmarty. Isten veled, te elpártolt barát , Veszett ebként ki szivem megmarad , Isten veled ! Fogadd a’ vett sebért emlékül, Melly fölszivárog belsejéből, Lelkemnek vérét, könnyemet. Nem a’ legelső rajtam már e’ seb; De egyik sem volt fájóbb, mérgesebb A’ sok között, Mellyet vétkes könnyelműséggel A’ hírtelenség fegyverével Bennem baráti kéz ütött! Dúsgazdag bánya a’ tapasztalás, Mellyböl sok ember életkincset ás Nem én, nem én! Gyönyörszomjas szivem .... remélve . . . Az annyiszor megnyílt örvénybe Hanyatthom­ok rohan, szegény Remény, remény! miért vagy te szép virág? Téged nekünk az ég miért is ád ?

Next