Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-09-04 / 10. szám

DARÁZSOK. JELENETEK EGY DIVATLAPSZERKESZTŐ MŰHELYÉBEN. NEM ANNYIRA TORZ­, MINT ÉLETKÉP FR­ANKEN­BURGT­ÓL. (Vége.) És belépett az ajtón egy alak, melly— a’ mi külsejét illeti — épen nem képes szerkesztő urnak rész kedvét eloszlatni. Testét ócska köntös fedé, melly több helyen a’világi múlandóság nyilvános jeleit hordozza. Arczkifejezése vad, tekintete tévelygő ’s egész viseletén bizonyos neme a’ tunya gondatlanságnak észrevehető, melly a’ kóbor gen­e­ket, alias naplopókat bélyegezni szokta. Kalapját, melly a’ ma­gyar iparműkiállitás előtt tiz évvel készülhetett Hajós vagy Lovas urnák gyárában, csak akkor vévé le, midőn majdnem a’ szoba középéig haladott. ,Jó reggelt, szerkesztő uram! — kiálta olly nyikorgó hangon, minőt szeles időben a’ köröshegyi templom érczkakasa hallatni szokott — az úrhoz küldöttek megkérdezni, nem akar-e engemet szín- és csapházi bírálónak fogadni?” Borzasi úr fanyar pillanatot vetvén az alkalmatlan vendégre, boszúsan düm­­mögé: „Nem kell!44 .Pedig a’ közönség máskép gondolkozik” — mond gúnyosan az idegen. „Hogyan?44 kérdi Borzasi a’ nélkül, hogy helyéből mozdulna. ,Hát csak azt mondja, hogy kell, volt a’ hidegvérű válasz — mert szer­kesztő urnak bírálatai minden bírálat alól vannak.4 „Mit? heh, uram! ön tulajdon szobámban mer velem gorombáskodni?44 pat­tan fel a’ Jerikói trombita­ szerkesztője. ,Hisz megszokta ezt ön már régen? — replikára ismét a’ rongyos egyén. „De nem öntől, — fulladozék Borzasi úr — nem öntől, ki semmit sem mutat­, semmit sem hoz. .hát kik vagyunk? kinek ínnak bennünket?44 .Gallyasi Eustach József, ezelőtt házas, most házaló genie tetőtől talpig.4 „Gallyasi, Gallyasi — mormogá a’ szerkesztő — e’ név egészen ismeretlen előttem . .“ .Magam is szeretem, mióta Bécsböl némelly kellemetlen összeütközések miatt el kellett távoznom, honnan ezen áldott városba jöttem, melly a’ kóborló gém­eknek biztos menhelyet ad.4 „Irt-e ön már valami journálba ?44 .Én tulajdonképen még semmit sem írtam,de majd bele tanulok,­­az legkisebb gondom , hiszen hányan vannak, kik a’ lapokba írnak’s még azt sem tudják, ,ka­­n a lat4 kell-e írni, vagy ,kal a nat4?4 „De az ismeretlen név?44 .És mit, majd legyalázok mindent,aztán megpaholnak egy­ párszor’s igy hírbe jövök, magam sem tudom hogyan ? hiszen szerkesztő úr is csak ennek köszönheti

Next