Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-07-10 / 2. szám

49 DARÁZSOK. EGY CHINAI SZÍNHÁZIGAZGATÓ ÉS KÖZÖNSÉGE. TRAGICÓMICAI JELENET AZ ÉLETBŐL. Történet helye: Peking; idő: egy estvétől két napi kör után a* harmadik est­véig. Első estve.­ ­Szoba egy chinai vendéglőben, nem messze a’ színháztól Az igazgató ’s leg­­meghittebb baráti egy asztal körül ülnek ’s herbalét isznak, mellyitek majdnem ollyan ize van , mint a’ Bleichféle valódi bajor sernek.­­ Igazgató. (A’csészét magasan feltartva.") Pereant a recensensek ! Többiek, (összekocczantják csészéiket): Pereant! (isznak.) Igaz­­. Éljen a’publicum ! Többiek, (mint előbb.) Éljen!­­­ga­zg. Fogadom, hogy fél Ázsiát ’s Európának egy netezetes részét kell beutazni, mig illy birkatürelmű közönségre akadunk. Első barát, úgy segéljen, még a’ recensenst is megpakolja, n­a ez elég vakmerő volna, szemeiről a’ fátyolt lerántani. I g­a­z g.­llahaha ! az igaz, meiner Seel! Éljenek a'pekingi hálósü­vegek! (nagyot iszik.) A’ színház első rendező (egy vékony lábú ’s nagy hajú chineser sietve tör be az ajtón.) Az istenért, uram, oda vagyunk! Igaz­. Nos, mi baj? tán csak nem szökött meg a’ súgó ? Rendező. A' színházba lázadás ütött ki: a’ közönség tombol, üvölt, sivít, fütyöl — 's az igazgató urat akarja látni. Igaz­. Vak­ eszem. . mondja ön, hogy nem vagyok itthon... Rend. Nem használ semmit; a' nép igen fel van készülve. Első bal. De hát mi baja van ? Rend. A’ mai operában egyik sem énekel embereink közül, hanem hol or­dít, hol nyáfog, hol félig, hol épen nem tátja ki száját. Igaz ..­­kaczagval No bizony, mintha ez ma először történnek és nem minden operánál! Mi jutott most egyszerre eszökbe ? Adjatok nekik egy par­mákos ,kiflit. .. Rend. Nem lehet őket lecsillapítani — mindig dühösebbek lesznek­, eddig tán a’ padokat is összetörték. Igaz! Csak rajta — majd kitombolják magokat ,s még szépen megköszö­nik, hogy vérüket kissé mozgásba hoztam. Nur Skandal! Menjen csak, rendező úr, s ugrasson ki a' prosceniumra egy­ pár suszterinast, hadd extemporizáljanak valamit, majd kiröhögik magukat; holnapra ugyan azt az operát hirdettesse... de előbb igya meg ezt a’ csésze herbatét. Rend A­ mint parancsolja ! (iszik és megy).4

Next