Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-11-06 / 19. szám

rendi valamire. Ilka pedig a' főtt rák színével ömleszté el arczát, orra hegyétől számítván egész füle végéig a’ jobb és bal oldalon, és szavaknak hiányában látszott szenvedni. „,Sulc ur, — kezdé valahára — tetszik látni, hogy ezek a' himzési mustrák szakadozottak,... nem lenne ön olly szives.“ — „Azokat lemásolni ’s helyettök újakat csinálni ? — egészité ki az akadozó gyermeket Sulc ur — oh, ezer örömmel! hisz e’ csekélység!44 E’ szavak hallatára Ilka szivéről egy kavics pottyant le ; ’s a’ midőn Sulc ur a’ rongyos mintákat átvevé ’s a’ szobából kifelé tartott és drámájára gondolt, ak­kor Sulc ur szivére egy malomkő zuhant. ,De, édes Sulc ur, — toldá meg a’mama leánya beszédét — Ilkám, a’ mint ön tudni fogja, három órakor megy varróiskolába, szeretném, ha —4 „Értem, tensasszony. — Három órakor ? — Meglesz!“ Szükség-e mondanunk, hogy Sulc ur szobájába érve, azonnal nekiült a’ rajzolásnak, és hogy délutáni három óráig , a’mit kezdett, azt be is végzé ? Sulc ur pontos ember vala, Sulc ur szolgálatra legkészebb ember vala hét várme­gyében. — A’ mint megvivé a’ kész himzési mustrákat, munkája köztetszést ara­tott, ’s szerzőjének közköszönet szavaztatott, — különösen Ilka olly elragadólag szépen betanulva köszönte meg neki, hogy Suk­­ur szinte beleszeretett volna, ha ráért volna, meg ha még kilenczvenkilencz volna nem volna. ÖTÖDIK FEJEZET. Az instructor az előbbi fejezetekben­ em­litett szándékánál továbbá is állhatatosan megmarad. — Sulc ur türelme kiállja a’ tűzpróbát Igen! ő rá nem ért, — mert épen, midőn ismét szobájába lépett, akkor csö­römpölt be utána három tanítványa a’ délutáni leczkére. Sulc ur nevelési systemáit nem akarván kutatni (minthogy azokat talán ő maga is hiában kereste volna ma­gában), ezen délutáni leczkéröl is csak annyit említünk, hogy az idősb fiú históriát mekegett, a’ kisebbik szépírást mázolt, a’ kis leány meg ismét a’ veszteg­ülést ta­nulta szünetnélküli mozgások közt, ’s mindezeken kívül az instructor a­ béketűrés­­tannak feküdt neki. Sult urnák időszakonként előtörő mérgelődéseit szintén hallga­tással mellőzzük, minthogy azok már mindennapiakká váltak nála, a’ mindennapi­nak elősorolása pedig csak unalmas. Tartott pedig ezen délutáni tanítás három órától kezdve ötig. Ezen öt óra azonban még nem múlt el egészen, ’s a’ nevelő és növendékek még együtt ülének kellemetes orgonasíp-csoportozatban, midőn Suh­­ur szobájának ajtaja egyszerre megnyílik. Az instructur történetesen épen akkor talált akkorát ásítani, hogy a’ belépő tensasszony a­ testestől lelkeszőli elnyeletés világos veszedelmének vala kité­ve. És talán baj is történhetett volna, ha Suk­­ur hamar észre nem veszi magát, ’s tátongó állkapctáit rögtön természetes állásukba vissza nem helyezi. ,Hogy ülsz, Idácska? — egyenesen! — melledet ne szorítsd az asztalhoz! — Gusztikám! hogyan fogod a’ tollat! — ne nyomd ollyan nagyon!­ ’s a’ többi i­lyen dictiókra fakadt a’ találékony eszű instructor.

Next