Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-12-11 / 24. szám

sett divatárusnő német és franczia hirdetéseket küld a’ házakba 's azért igen igen érdemes arra, hogy a' magyar hölgyek pártolják. * Múlt csütörtökön Telepi György, első comicusunk, ködfátyolké­­peket mutatott a’ nemzetiben. Nem szeretünk első látásra mindjárt ítéletet hozni, csak azt gondoljuk, hogy Telepi úr ezen Döbler-utánzással aligha úgy nem jár, mint Bartók ur (ki különben igen haszonvehető színész) járna, ha Telepi urnak szerepeit akarná játszani. * Ugyan a’ nemzetiben Ghys ur is hegedült — bérletszünet és üres ház előtt! Hej, más vonzó kell már e’ népnek, mint a’ hegedű vonó! * Pet­ő­fi ismét egy uj költeményt készített ,,János vitéz“ czim alatt. Vörös­marty 's a’ Vachott-testvérek, kik előtt tehetségdús költőnk azt felolvasá, egyhan­gúlag igen jelesnek mondják. * Degré Alajosnak, ki csinos novelláiról nem ismeretlen már az olvasó kö­zönség előtt, egy három felvonásos vigjátéka­ ,eljegyzés álarcz alatt,­ a’ játék­­szini választmány által egyhangúlag elfogadtatott ’s mint halljuk, még e’ hónapban fog színpadra kerülni. Szerencsés sikert fiatal barátunknak. '"'End­er kisasszony, a’ nemzeti színháznak búcsút mondván, most a’ mand­­zsurban énekel. Mondják, hogy a’ nemzeti opera azért csak most is olly jó, mint előbb volt. * Említettük már e’ lapokban, miszerint koszorús lantosunk Vö­r­ö­s­m­a­r­ty Mihály minden munkáinak kiadását Kilián György pesti könyvárus ur, a’ legszebb csínnal, ’s a’ lehető legjutányosb áron megkezdette; ’s ezennel sietünk tudatni t. olvasóinkkal, hogy e’szép hazai kincs második kötete (a’ kézi kia­dásban),­ illetőleg második füzete az egy kötetben megjelenő ’s a’nemzeti könyv­tárhoz sorozandó kiadásnak, megjelent. Amabban V­örösmartyak minden ed­digi lyrai ’s egyéb kisebb versei; ebben pedig azok befejezésén túl, a’ mindig ked­ves emlékű „Zalán futása“ czimű­ höskölteménynek megkezdése is foglaltatik.— Ha Vörösmarty lyrája honszerte ismeretes nem volna, elmondhatnék itt, mikép e’ második kötet­ ’s illetőleg füzetben, költőnk második időszakából ’s a’ harmadikból — melly 1832—1844ig terjed — foglaltatnak a’véleményünk szerint legszebb, legdicsőbb teremtményei a’ magyar lyrának. Ki nem ismeri, ki nem tudja a’ „Szó­zatot, melly nyolcz év óta zeng vissza minden magyar szívben hatalmas emelke­désű ihletettségével ? Azon sokoldalúság, mellyet költő tanúsít, valóban meglepő. A’ komoly és szeszélyes lyra emelkedései és játékai, majd a’ busongó dalnok ked­ves phantasiái, mellyek egyik lapról a’ másikra egymást felváltva a’ legdúsabb lelki és szivbeli élvezetet nyújtják , alig találtatnak fel nemcsak eddigi, bármelly magyar költőben, de — mennyire ismerjük — a’ külföld sem igen tüntet fel ollyat, kinek lantja ennyi gazdagság- és erővel ennyi változékonyságot párositna. ’S a’ mi Vö­­rösmarty lyrájának általánosan elismert és méltányolt főérdemét teszi, az, hogy minden húrja tiszta magyar érzést, tiszta nemzeti jellemet rezg. Hosszas volna a’ mondot­tak után egyenként venni bírálat alá e’gazdag és megbecsülhetlen gyűjtemény egyes verseit; elég, úgy hisszük, tudatni a’ magyar közönséggel, hogy e’ Ildik kötet (’s illetőleg, fűzet is) megjelent; mert szerző honszerte ismert jelessége eléggé ajánlja a’ könyvet, melly legbensőbb meggyőződésünk szerint, egy kölelkű magyar könyv­tárából sem fog hiányozhatni; kivált miután a’ kiadó — ’s ezért hála és köszönet neki — olly jutányos árt szabott a’jeles műnek. N — y.

Next