Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-12-11 / 24. szám
sett divatárusnő német és franczia hirdetéseket küld a’ házakba 's azért igen igen érdemes arra, hogy a' magyar hölgyek pártolják. * Múlt csütörtökön Telepi György, első comicusunk, ködfátyolképeket mutatott a’ nemzetiben. Nem szeretünk első látásra mindjárt ítéletet hozni, csak azt gondoljuk, hogy Telepi úr ezen Döbler-utánzással aligha úgy nem jár, mint Bartók ur (ki különben igen haszonvehető színész) járna, ha Telepi urnak szerepeit akarná játszani. * Ugyan a’ nemzetiben Ghys ur is hegedült — bérletszünet és üres ház előtt! Hej, más vonzó kell már e’ népnek, mint a’ hegedű vonó! * Petőfi ismét egy uj költeményt készített ,,János vitéz“ czim alatt. Vörösmarty 's a’ Vachott-testvérek, kik előtt tehetségdús költőnk azt felolvasá, egyhangúlag igen jelesnek mondják. * Degré Alajosnak, ki csinos novelláiról nem ismeretlen már az olvasó közönség előtt, egy három felvonásos vigjátéka ,eljegyzés álarcz alatt, a’ játékszini választmány által egyhangúlag elfogadtatott ’s mint halljuk, még e’ hónapban fog színpadra kerülni. Szerencsés sikert fiatal barátunknak. '"'Ender kisasszony, a’ nemzeti színháznak búcsút mondván, most a’ mandzsurban énekel. Mondják, hogy a’ nemzeti opera azért csak most is olly jó, mint előbb volt. * Említettük már e’ lapokban, miszerint koszorús lantosunk Vörösmarty Mihály minden munkáinak kiadását Kilián György pesti könyvárus ur, a’ legszebb csínnal, ’s a’ lehető legjutányosb áron megkezdette; ’s ezennel sietünk tudatni t. olvasóinkkal, hogy e’szép hazai kincs második kötete (a’ kézi kiadásban), illetőleg második füzete az egy kötetben megjelenő ’s a’nemzeti könyvtárhoz sorozandó kiadásnak, megjelent. Amabban Vörösmartyak minden eddigi lyrai ’s egyéb kisebb versei; ebben pedig azok befejezésén túl, a’ mindig kedves emlékű „Zalán futása“ czimű höskölteménynek megkezdése is foglaltatik.— Ha Vörösmarty lyrája honszerte ismeretes nem volna, elmondhatnék itt, mikép e’ második kötet ’s illetőleg füzetben, költőnk második időszakából ’s a’ harmadikból — melly 1832—1844ig terjed — foglaltatnak a’véleményünk szerint legszebb, legdicsőbb teremtményei a’ magyar lyrának. Ki nem ismeri, ki nem tudja a’ „Szózatot, melly nyolcz év óta zeng vissza minden magyar szívben hatalmas emelkedésű ihletettségével ? Azon sokoldalúság, mellyet költő tanúsít, valóban meglepő. A’ komoly és szeszélyes lyra emelkedései és játékai, majd a’ busongó dalnok kedves phantasiái, mellyek egyik lapról a’ másikra egymást felváltva a’ legdúsabb lelki és szivbeli élvezetet nyújtják , alig találtatnak fel nemcsak eddigi, bármelly magyar költőben, de — mennyire ismerjük — a’ külföld sem igen tüntet fel ollyat, kinek lantja ennyi gazdagság- és erővel ennyi változékonyságot párositna. ’S a’ mi Vörösmarty lyrájának általánosan elismert és méltányolt főérdemét teszi, az, hogy minden húrja tiszta magyar érzést, tiszta nemzeti jellemet rezg. Hosszas volna a’ mondottak után egyenként venni bírálat alá e’gazdag és megbecsülhetlen gyűjtemény egyes verseit; elég, úgy hisszük, tudatni a’ magyar közönséggel, hogy e’ Ildik kötet (’s illetőleg, fűzet is) megjelent; mert szerző honszerte ismert jelessége eléggé ajánlja a’ könyvet, melly legbensőbb meggyőződésünk szerint, egy kölelkű magyar könyvtárából sem fog hiányozhatni; kivált miután a’ kiadó — ’s ezért hála és köszönet neki — olly jutányos árt szabott a’jeles műnek. N — y.