Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-02-01 / 5. szám
UTAZÁS DEBRECZ IN BEN (Vége.) A Bekházat az uj városháztól egy utcza választja el, mellyen a‘ zsibvásár szokott tartatni. Az utcza nevét nem tudjuk, minthogy D-ben egy utcza neve sincs sehol felírva. — A városház térés is, szép helyen is áll, elég sokáig is készült, hogy jól sülhessen el, ’s hogy mellette — a’ példabeszéd szerint — sok embernek jusson is, lemaradjon is, — de azért minden egyéb, csak nem szép. A' pesti városházzal csak ^ nem egy idős, és mégis mi rendkívül nagy a’ különbség a' kettő között kívülről belkiről , — pedig alighanem többe került ennél, pedig a' pesti sem igen ütötte meg a’ mértéket. Alsó része a’ városháznak csupa kalmárboltokból áll, mellyeknek majd mindenike előtt kis domb emelkedik, az illető gazdáktól a’ végett feltöltve, hogy a’ vevők sáros időben ezen elcsúszván , a' boltokba mintegy belebukjanak. Ez azután az , a’ mit kereskedői életrevalóságnak neveznek. A’ városház előtt pedig kényelmes otthonossággal hevernek az eszmék világában létező d-i dolgozóház növendékei, azon, nagyobb magyar városainkban olly nagy számmal lézengő, dologtalan csavargók, vulgo betyárok, kikre csak undorral és szánakozással tekinthet a’ jobb érzésű ember. Ott egy nyers tekintetű férfi hasal , kinek kezében a’ mindig nála levő fütykösnél egyéb dolgozó szerszám talán soha sem volt,s kit, ha szabadban találkoznánk vele egyedül, csupa jószívűségből bizonyosan megkínálnánk egy pipa dohánynyal. Itt egy szálas siheder düledez botjára, kiből, ha hulladozó rongyait divatos köntössel cserélnék fel, ’s bozontos fejét valami pesti fodrász művészetére biznók, már halvány és lelketlen arczánál fogva is, derék arszlánt teremthetnénk. Ama zugban néhány nöszemély guggol, kiknek élettelen arczaik talán soha sem érezték a’vizet, ‘s kiknek testét alig födi néhány foszlány , h egynek fonnyadt emlőin csecsemő csügg ’s e’ szerencsétlen anya boldogtalan gyermekét életnélküli viaszbábnak tekintenek, ha egy elhaló, gyenge sikoltás nem adná ollykor tudtunkra, hogy él. ’S e’ nyomor gyermekei egész nap itt undorítják az átmenőket, kik olly hidegen haladnak el mellettök, mintha ennek igy kellene lenni. Hiszen a’ városház alatt látják többnyire e’siralmas csoportozatokat! Elhagyván a’ városház mellett a‘ piacz-utczát, bekanyarulunk a’ czegléd-utczába.) Veszik-e önök észre, milly széles és egyenes utcza ez is, ’s milly jól van itt megvetve alapja egy majdan leendő szép városnak? A’ czeglédutcza egy darabján átmegyünk, a’nélkül, hogy valami figyelemre méltót találnánk , hacsak egyes, részint épülő, részint düledező házak jellemrajzát nem akarjuk adni. Csakhamar befordulunk tehát innen is a’ harminczados utczába. Itt is jó darabig koptatjuk a’pallót a’nélkül, hogy a’„két pisztolyhoz“ czimzett csapszéken kívül máson akadna meg szemünk, hol az ember a’külsőről ítélve, mindenkor fris ételt és italt kaphat. Ezen háznak, mellyben a’ „két pisztoly“ van, másik végén egy , D-ben nem mondják czeglédi-utcza, hanem egyszerűen czegléd-utcza, hatvanutcza, várad-utcza ’stb Pesten is lehetne vácz utcza, kecskemétutcza , bécsuteza stb. mert a’ váczi ucza Váczon van, a' vácz-utcza pedig Pesten vagy akárhol lehet.