Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-02-15 / 7. szám
226 NEMO SOBRIUS SALTAT. Józan nem tánczol soha, monda Socralesa egykor. — Úgy de ki a’ tánczot megveti, józan-e mind? VERBA VOLANT, SCRIPTA MANENT. ,Röppen a’ szó, az irás marad/ — Osat száz lak urának Mondják ’s száz váltó vallja, hogy egy sem övé. — Vilma tizennyolcz éves nmk, ezt hirli a’ háznép. — ’S tízzel idősbe, ha megnézzük a’ matriculát. JIHIR BUDÁN? — Tánczvigalmi leírásokkal nem igen szeretünk bibelődni, főkép magasabb ranguakéval annál kevésbbé, mert salonképesek nem leven, ritkán van szerencsénk, azokba meghivatni, némelly collegáink szép példáját pedig követni nem akarjuk, kik úgy le tudnak írni valamit, mintha csak ott lettek volna. — Kivételt azonban mindenütt lehet tenni, kivált olly igen dicséreteset, mint gróf Keglevich Gábor főtárnokmester ur , excja farsangkedden adott, ,barátságos" (igy állott a’ meghívó jegyeken) tánczvigalmánál. Nem szólunk mi a’ fényes termek, vakító csitárok ’s más lelketlen tanúiról e’ bátran páratlannak mondható díszes vigalomnak, hanem tiszteljük ’s elragadott bennünket a’ szellem, melly azt érdekessé tévé. A’ háziúr, fényes őseitől öröklött nyájas, őszinte szívességgel fogadá számos (mintegy harmadfél százra menő) vendégeit ’s bizonyos, megelőző figyelemmel párosult finom tapintattal ébreszté fesztelen vigságra a’ kedélyeket ’s némelly a’ sima padozat- ’s illy termekhez nem szokott fiatalok nagyurak ellenébeni elfogultságát felbátorítván , jóltevő irányt adott az egész vigalomnak, melly azt mindvégig a’ legszebb színben elötünteté. — Gróf Keglevich Gábor ez alkalommal is megmutató , mikép a’ hon és király súlyos ügyeivel foglalkozó magos tisztviselő, hivatala csarnokából kilépve, tiszta keblének tükrét sem komor tekintet, sem gondteli elszórtság nem homályosítja el, hanem lélekderitő örömet és vidorságot varázsolhat magányélete bájos körébe. — A’ háziaszszony szerepét m. Semsey asszonyság, született Keglevich grófnő, veleszületett ügyes ’s általános tiszteletet 's elismerést nyert tapintattal vivé , midőn a’ házi ur kisaszszonyai, ezen a’ természettől pazar kezekkel megáldott szeretetreméltó bájos lények, szelíd és nyájas magaviseletük ’s elragadó szépségöket emelő egyszerű ’s mégis a' legválasztékosabb ízlést tanúsító és kielégítő öltözetük által minden vendégek szivét bámulat-,és tiszteletvegyes mondhatlan édes érzéssel ellepék. — A’ hangászkar Morelly mestervezérlete alatt a’ legválogatottabb ’s legkedveltebb taneznótákat zengedezteté: a kedvelt csárdás , franczia négyes és keringő egymást váltogató ’s csak késő reggel oszlottak el a’ vendégek, maradandó emlékét őrizvén szivökben a’ legfesztelenebb ’s egyszersmind legfényesebb vigalomnak, mellyé’ farsang folytában a’ fővárosi nagyok palotáiban tartatott. — Bizony aligha igaza nem lesz azon jósnőnek , ki magneticus álmában februárban igen nagy hideget jövendölt. Az idő egyszerre megváltozott: hideg és fagy, szél és hó ; a’ Duna zajlik vagy zajlott legalább, mert lehet, hogy míg e’ soraink nyomtatás alól kikerülnek, az idő ismét más alakot fog ölteni: igazi asszonytermészete van. A pestiekre azonban ezen változás legkisebb befolyással sem látszik lenni; mulatnak ők böjtben is , szintúgy mint farsangban: egyik házivigalom a’má S z e n v e y.