Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-03-29 / 13. szám
NOK VILÁGA XI. LEVÉL. Magyar példabeszéd mondja: ,nem messzire esik az alma fájától, ’s ,leá -nyáról ismered meg anyját. Nem vitatom ugyan ezen közmondásoknak csal- hatatlan igazságát, mert bizony a’ közéletbeni tapasztalás sokszor megmutatja, hogy az alma messzire elgurul fájától, ’s a’ leány, vegyük akár jó, akár rész oldalról, anyjához jellemben nem mindég hasonlít: csalatkoznék tehát, ki egyiknek jelleméről akarna a’másikéra következtetést vonni. Általánosan ki nem mondható, hogy a’ gyermek mindenben ’s mindenkor szüleinek erényeit vagy bűneit követi, mert sokszor látjuk, hogy például az erényes anya gyermekének erénytelenségét kényezi, de mégis a’ szülők érzései’s gondolkozásmódjának befolyása a’ gyermekekre tagadhatatlan. Különösen pedig addig, mig a’ felfedező gyermek szülői kezekben van ’s csábítók ellen szülői védszárnyak alatt ótalmazottan áll, igen ritkán látható a’ gyermeknek szülőitől jellem- ’s szellembeni különbsége. Ez igen természetes, mert az értelmi kifejlődésnek hiányával levő gyermek inkább utánzásra, mint öngondolkozás szülte sugallatainak követésére bir hajlammal, még kevés eredetiség lévén benne, a’ szülői vagy közelében levőktől látottakat fogja követni, miben a’szokás annyira meg fogja erősíteni, hogy később is, midőn az értelmi fejlődésben fokonkint halad, sokszor meggyőződésből, sokszor valami átihlető kegyelettől szüleinek tetteit követi’s erényessé válik, ha azok erényesek, vétkessé, ha vétkesek; innen eredhetett a’ közmondás: leányáról ismered meg anyját.27