Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-03-29 / 13. szám

NOK V­I­L­Á­G­A­ XI. LEVÉL. Magyar példabeszéd mondja: ,nem messzire esik az alma fájától, ’s ,leá­ -­­­nyáról ismered meg anyját­. Nem vitatom ugyan ezen közmondásoknak csal-­­ hatatlan igazságát, mert bizony a’ közéletbeni tapasztalás sokszor megmu­tatja, hogy az alma messzire elgurul fájától, ’s a’ leány, vegyük akár jó, akár rész oldalról, anyjához jellemben nem mindég hasonlít: csalatkoznék tehát, ki egyiknek jelleméről akarna a’másikéra következtetést vonni. Általánosan ki nem mondható, hogy a’ gyermek mindenben ’s mindenkor szüleinek eré­nyeit vagy bűneit követi, mert sokszor látjuk, hogy például az erényes anya gyermekének erénytelenségét kényezi, de mégis a’ szülők érzései­’s gondolkozásmódjának befolyása a’ gyermekekre tagadhatatlan. Különösen pedig addig, mig a’ felfedező gyerme­k szülői kezekben van ’s csábítók el­len szülői védszárnyak alatt ótalmazottan áll, igen ritkán látható a’ gyer­meknek szülőitől jellem- ’s szellembeni különbsége. Ez igen természetes, mert az értelmi kifejlődésnek hiányával levő gyermek inkább utánzásra, mint öngondolkozás szülte sugallatainak követésére bir hajlammal, még kevés ere­detiség lévén benne, a’ szülői­ vagy közelében levőktől látottakat fogja követ­ni, miben a’szokás annyira meg fogja erősíteni, hogy később is, midőn az értelmi fejlődésben fokonkint halad, sokszor meggyőződésből, sokszor va­lami átihlető kegyelettől szüleinek tetteit követi’s erényessé válik, ha azok erényesek, vétkessé, ha vétkesek; innen eredhetett a’ közmondás: leá­nyáról ismered meg anyját.27

Next