Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-03-29 / 13. szám

ér a' czéltalan nyargalózásnál, ’s hogy illyképen magának és a’ köznek töb­bet árt, mint használ, könnyen nyugasztalja magát és környezőit, mert most ő indult mozgásnak , ’s igy már a’ mozgás . .. semmi baj ! — Némelly ember nagyhetykén hirdeti magát felvilágosultnak, szabad­­eknünek ’s mindent egyenlősítni akar; ispánya vagy házmestere igaz pénz gyanánt veszi a’ szabadelmü gazdag ur szavait, 's hogy azok értelme szerint cselekedjék , bátran szemébe mer tekinteni, sőt hirdetett szép elvére figyel­mezteti őt, midőn botot emel a’szegény emberre, ki kedvenez ebéhez talált véletlenül érni ... Oh jaj! Ugyanazon szabadelmü ur felfelé pillant 's agyarkodva tekint végig azok során, kiket a’ sors véletlenül fölébe helyezett, ökle összeszorul, ’s ki előtt imént a’ szegény embernek fillérnyi becsülete sem volt, most hatalmas szónoklatot hallat szabadság és egyenlőség felöl. . . Semmi baj! — Nőnk van, szép és kedves , ki sziveket hódit maga körül,­­s ha né­melly szomszédunk hódolatát nagyon is mély bókkal találja kijelenteni . . . Oh jaj! Magunknak pedig eszünkbe jut ’s elmegyünk szép szomszédnénkhoz; elmondjuk neki, milly bájos , ’s milly igéző a’ nap minden óráiban, ’s meny­nyire örvendünk, hogy férjét, a’ mi kedves barátunkat, távaiban tartják fog­lalatosságai . . . Semmi baj! —■ Hogy a’ bérkocsis tiz garassal többet érdemeljen, sebesen vágtat végig az utczákon , halálos beteghez mentő orvost vivén, ’s gyors nyara­lásában sarat föcskend fénymázas saruinkra ... Oh jaj! Mi befogatjuk szilaj lovainkat, husz-harmincz utczát végig robogtatunk velök széles jó kedvünkben , két-három gyámoltalan gyermeket vagy aggot kerék alá gázolunk. . . Semmi baj! — Nyilvános helyen hazánk legjobb érzékű­ fija barátjához, ki messze országról jött, hogy fejlődésünkben és elöhaladásunkban örömét lelje, ide­gen nyelven szól ... Oh jaj! Mi magunk elszónokolván mondókánkat, házi körünkbe térünk, ’s hogy saját nyelvünk van, sőt még egy kis virágzásnak indult irodalommal is bírunk? egy uj,nyilvános gyűlésig eszünkbe sem jut . . . Semmi baj! — Az ügyvéd elveszti perét, mellynek igaztalan keresetéről előre meg volt győződve, de azért hangos kikelésekre fakad a’ biró részrehajlása el­len ... Oh jaj! Máskor egy uj pert bír a’ gazdag pártfogó szegény ember ellen, ’s ő kellő készületekkel jár el a’ birákhoz informatiora , a’ pert megnyeri ’s a’ szegény ember földön-futóvá lesz . . . Semmi baj! — Némelly iró fennen hirdeti tántoríthatlan igazság-szeretetét, a’ bírá­lat szükségét, ’s nyilván felszólal: bár adna a’ jó Isten criticát irodalmunkba, örömest volna első, ki munkáit annak bonczkése alatt látná. ’S az iró mun­kája bonczkés alá kerül, ’s elmondatik felőle, hogy az nem mennyei, nem lángeszű, nem utánozhatlan és remek ... Oh jaj!

Next