Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-03-29 / 13. szám
Igen óhajtott, már csak ritkaságánál fogva is, kedves hozomány „Irodalmunk jelen állapotának“ áttekintése Csatáry Ottótól e’ lapokban; de mellyre, noha már maga a’ szerkesztőség is tett kiegészítő ’s igazitó jegyzeteket, lehessen egy pár észrevételt nem tennem. Nem tagadhatni, hogy a czikk jó szándékkal van írva, 's szerző nemcsak jártasságot bizonyít jelen irodalmunkban, de szeretettel is, ’s melegen vesz részt annak mozgalmaiban; azonban a’czikk nincs egyoldalúság nélkül írva, több helyütt sok jeles meg sem emlittetik, midőn a’ középszerűség igen is kiemeltetik; némelly adatok pedig nagy részben vagy épen egészen hibásak. ’S ez sine ira et studio legyen mondva. Több szem többet lát, így a’ többek közt kissé túlzottnak találjuk a’ sanyarú képet, mellyet szerző a’ magyar könyvek keletlenségéröl ’s íróink kínairól fest, ’s bár bevalljuk nagy részét azon akadályoknak, miket szerző előhord ’s különösen aláírjuk a’ könyvárusi huzavonákról mondottakat, — de am a’ magyar írónak bizony csak mégis jobbacskán áll immár napjainkban szénája, ’s ezt a’ kép kiegészítéséül, hogy annak árnyoldala mellett fényoldalát is láthassuk, nem árt, sőt az igazságnak tartozunk vele, felhozni. Kiadóink t. i., legyenek azok akár könyvárusok, akár testületek ’s magányosak, már szebiden ’s meglehetősen honorálnak, sőt mondhatni, ’s itt nemcsak irodalmunk coryphaeusait, minek egy Fáy , Vörösmarty vagy Jósika, Eötvös, kell bizonyságul felhoznunk, de még szép számmal említhetünk több kisebb nagyobb tehetségeket, különösen Kuthy és Nagy Ignáczot, sőt egészen uj neveket is, kik munkáik után nyert honoráriumaikkal és bevételeikkel — ha csak nem szertelen követelésüek , körülményeink ’s viszonyaink között meg lehetnek ’s meg vannak elégedve. Ugyanez áll a’ tudományos munkákról is nagy részben, sőt fordításokról is. Fényes, Császár, Fogarassy, Horváth Mihály, Vajda, úgy Vállas és Bajza fordításai, mennyire tudom, mind aránylag méltó honoráiumokat húztak. Az Academia ’s Kisfaludy-társaság nemcsak honorálnak, de szépen jutalmaznak is , hogy több ’s mindinkább szaporodó magán-jutalomtételeket itt ne említsünk. De dicséretesen díjaznak a’ hírlapok is ’s divatlapjaink egynémellyei , tán magok megerőtetésével is. Prósai ivekért 18—20 pengő forintot; ’s tudunk több költőt, kiknek minden egyes verse egy-egy , sőt két aranyával díjazhatnak. Ezeken kívül vannak féléves jutalmaik: novellára 10, versre 4 arany, mint azt e’ lapok ez idén is (tavai a’ Divatlap is) gyakorolják. Ezekkel azonban nem azt akarjuk mondani, a’ czikk-iróval netán ellenkezőleg , hogy a’ magyar iró Eldorádóban él, hanem csak, mint mondók, a’ képnek másik oldalát is felmutatni kívántuk. — Szerző, továbbá, úgy látszik, inkább jártas a’ tudományos mint szépirodalomban, így névszerint parlagesthelikánkról szólván, egy pár fordításon kívül egyetlen egy ebbeli eredeti szót sem említ, holott csak ez lefolyt két év alatt is többen több becsest adának itt, ott folyóiratokban elszórva , mint Sebedet Hunfalvi, Gondol és Erdélyi (ez eredetit és fordítást is) a’ Kisfaludy-társ n évlapjaiban, Henszlmann, Beély, Erdélyi, Egressy Gábor, folyóiratokban. Lyrai költőinkre nézve hibásan állitatik, hogy Garay és Erdélyi ritkán pengetik lantyokat; az utóbbi több ízben igen jeles dolgozatokat adott Garay „Regélőjében,“ ’s az elől említett tán soha nem adott többet, mint épen e’ két év alatt, sőt félünk, mintha kelleténél többet is ima egyidö óta. '■') Czuczor pedig bizony nemcsak népdalokat irt, de föllépett több igen jeles kisebb ’s nagyobb víg és komoly neműekben is , mind e’ lapokban , mind a’ Divatlapban. Vachot Sándor, egyike legmélyebb’s legmelegebb érzésű költőinknek, azok közé van sorozva, kik „már kevesebb mély és magasztos maradandó hatású költeményt adnak!“ Császár és Herényi ugyanoda soroltatvák. A’régiek közül (kik pedig e’ két év alatt, bár gyérebben, de mégis felléplek) Eötvös, Kuthy (mert hiszen ha elbeszélek is, azért mindkettő a’ lyrának is avatott kezelője) Tóth *) *) Nem féltjük m biz öt, csak írjon minél többet — nekünk is. Szerk.