Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-04-05 / 14. szám

IPARVÉDEGYLETI DAL. Ő­ hazádnak védletére, Honfiszív és honfikar! Még eddig meg tudta védni Szép hazáját a’ magyar. A törökkel vagy tatárral Kell-e­ vínunk? kérdezed : — Nem ! a’ honi műiparnak Védelmére fogj kezet! Ősidőkben vad tatárság Harczra hitt és dúlni jött. Most a’ síma fényűzés áll Házad és kapud előtt. Mint barát kér bebocsájtást, De te nézd mint ellenet — És a’ honi műiparnak Védelmére fogj kezet! Ősidőben kardot edzél ’S vértül ázott lobogód; Most a’ kardot és a’ zászlót Mint iparműt magad add, Hogy mit önkezed csinálhat, Pénzért azt mástól ne vedd; Föl tehát, a honiparnak Védelmére fogj kezet! Ősidőkben vérrel szerzéd ’S azzal védéd szép hazád Vér helyett most munka kell csak , Fölkarolni, a’ mit ád. De a’ munka csak úgy áldás , fia remélhet keletet; Föl tehát, a’ honiparnak Védelmére fogj kezet ! És mi az? mivel kecsegtet Ez ellenséges barát ? Kéjes ízt igér az Ínynek, Tesznek ékszert ’s szép ruhát Nézz körül, nem kapható-e Itthon mindez éldelet, •— Ha a’ honi műiparnak Védelmére fogsz kezet? Szent a’ föld, mit őseidnek Vére szentesíte meg, — És ha csak szentek voltának E’ lapályok, e’hegyek ! Im de dús a’ föld növénye, ’S ha kejelgö ínyedet Nem csiklandja még eléggé — Védelmére fogj kezet"

Next