Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-04-26 / 17. szám
színháznak ’stb. kezeikben van! — A’ Honderű „Vidéki falárában“ egy kivonatot olvasunk a’ „Gazelle universelle des Beaux-Arts“ czimű párisi lapból, mellyben többek közt ez a’ franczia lap, egy magyar nemesről, tehetségdús, és sok irodalmi érdemű férfiúról: Petrichevich Morvát Lázárról“ igen szép és dicséretes dolgokat mond el, mik ellen legkisebb kifogásunk sincs, sőt örülünk rajta, hogy idegen külföldi lapok, mellyek hazánkról és hazánkfiairól annyi nem dicséretest is mondtak már ’s mondanak folyvást, itt-ott méltányos szókat is emelnek rólunk. De midőn et lapot maga a’ Honderű idézi, sőt kivonatát maga készité, mint magyar viszonyainkban a’ franczia lapnál jártasabbtól, megvártuk volna, hogy benne egyet mást, a mit a’ szegény franczia tán nem jól tudott, tán lovagiságból, vagy csupa bókul mondott el, megigazított, a’ maga határai közé utasított volna. Mert nem fog-e legalább is minden harmadik magyar olvasó önkénytelenül elmosolyodni, midőn nem a’ franczia lapban, hanem már most magában a Honderűben olvassa: „hogy a’Magyarhonban egyik legelterjedtebb hírlap (nem is Divatlap, hanem hírlap!) igazgatója a’ magyar nyelv legkitűnőbb reformátorainak ’s azon megkülönböztetett íróinak egyike, kik nagy befolyást gyakorolnak koruk társadalmi elő haladása ’s szokásaira.“ Már, kérem alázsan, ha megengednék is az utóbbit, hogy t. i. a’ Honderű v. annak igazgatója, nagy befolyást gyakorol korunk (ez jókora szó) társadalmi előhaladására, még mindig azon kérdés marad fenn, milyen az a’ befolyás, jó-e vagy ellenkező-e az? — de midőn P. N. L. ur nyelvünk reformátorai, még pedig legkitűnőbb reformátorai egyikének neveztetik, bizony egy kis csillagocskát csak várhattunk volna ,ismert‘ szerénységétől. Ki az közöttünk, ki magát nyelvünk reformátorának meri nevezni ’s neveztetni ? Mi még csak kettőt ismerünk, a’ nagy Révayt, és a’dicső Kazinczy Ferenczet, ‘s még igen sok viz fog elfolyni a’ Dunán és a’ Honderű hasábjain, mig egyikünk vagy másikunk e' nagy reformátorok „egyikévé“ lehetendünk! — Ugyan e’ lapból értjük, hogy Sáry Fanny, jeles tánczosnőnk, Párisból hazajöni készül, ’s hogy hárman versenyeznek a’ dicsőségért, őt haza hozhatni. Meglássuk, kinek nyújtja közülök a’ kis sylphid — az arany almát. Választása alkalmasint könnyebb lesz, mint egykor Párisé volt a’ három istenasszony ellenében. — A’ Pesti Hírlapban is találtunk böngészni valót. Van itt a’ 452. számban egy „Botanicus kert“ feliratú czikk * *) melly igen érdekes ’s fájdalom, szomorún érdekes adatokat közöl a’ „celeberrima“ ezen intézetének sanyarú, sajnálatos állapotáról, ’s fölelevenit egy régibb, de időközben ismét elaltatott tervet, melly szerint füvészkertül az Orczy-kert útjában eső Festetics- féle kert volna megvásárlandó, ’s mellyet e’ czélra a’ tulajdonos gróf már évek előtt 70,000 pftot átengedni hajlandó volt, de az általa megbízott alkusz 110,000re taksálván azt, az alku abba maradt — miért? mert a’ celeberrima jelen füvészkertje telekéért csak 80,000 pftot ígérnek *is) ’s igy az egyetem 40,000 ft. pótlást sokallott. De tudni kell az olvasónak, hogy a’ jelen botanicus kert csak 3264, holott a’ Festetics kert 30,0000 öl, mellynek azonkívül, mint czikkiró bőven előadja, minden gondolható kellékei megvannak egy jó, országos czéljának mindenkép megfelelő füvészkertre, mig a’ jelenlegi ezeket felette nagyrészben nélkülözi. Czikkiró ez indítványát, még egy másikkal köti össze; t. i. útközben a’ József-árvaházon belül levő üres telket közsétánynyá alakitni tervezi ’s annyi practical hasznot ’s a’ város közönségére háramló kellemet és kényelmet számlál elő , hogy indítványát a’ legmelegebben pártolni kénytelen az ember ’s a’ hírlapi méhe’ kis térecskét is, mellyel bir, örömmel használja fel, részéről is pártolván az indítványt, azt az illetőknek hathatós figyelmébe ’s pártolása *) Lásd alább. **) A’ derék Kunewalder testvérek akarják ezt is megvenni. Szerk.