Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-05-03 / 18. szám
említők, egészen elveszett, mert a’javított strophában, mint láthatni , a’vers majd trocheus, majd jambus ütésü, majd egyik sem ; másodszor milly lényeges szócskát ugrasztott kijavító ur az eredeti szövegből csupán a’kapta kedvéért, midőn a’„csepp“ szócskát kiugrasztá az „öröm“ előtt, holott épen ez a’ csepp adja meg jelentését , ellentéte által a’ tenger búnak : Hol tenger bú emészti Az élet csepp örömét!“ "S igy megy ez végig a’ többi strophákon is, mellyek egyikéből azonfelül egy érthetetlen torzkép vált. Öledben megfogamzott Minden mi életet Az ifjúság díszében Egészen ültetett, a melly az eredetiben igy áll : Öledben megfogamzott Minden, mi egy életet Az ifjúság díszében Egészen elölhetett! Legyen ennyi elég itt óvásul ’s figyelmeztetésül a’ hívatlan javítási viszketegnek; másfelől igazolásul és mentségül a’ tehetséget ’s műgondosságot tanúsító fiatal költőnek, ki szegény még jókor figyelmeztete bennünket; mert ugyancsak megmostuk volna érthetlen ’s szabálytalan költeményéért ártatlan fejét—ez által magunk is igazságtalanná válván iránta. A’ P. Divi tárczájában azon beszéd közöltetik, melly Deák Ferenczhez az e’ lapokban is említett fáklyás zene alkalmával neki az ifjúság nevében mondatott. A’ beszéd eszmedüs és tartalmas, tulságoskodások nélkül, lelkesült és meleg kebel ömledezése. Szerzője: Ebődy Dániel. — Ugyanitt olvasható Bartay Endre nyilatkozata, illetőleg védelme , mellyet a’ szerkesztő ugyancsak megcsillagoz. — A’ Honderű, noha már egyszer mondtuk róla, de csalatkozánk, most csakugyan bevégezte Emíliához, XXII-re szaporodott, leveleit, ’s vándorbotját újra a’ szerkesztői tollal cserélendi fel, ’s igen okosan elhagyva lapjának jelen czélszerűtlen feldarabolásával, jövő félévben, ő is heti lapot adand megint , mellyben egyúttal harczra, polémiára türközik — ’s mellyre neki Vahot Imre a’ ,Pesti Divatlapéban azt mondja: állok éli be! Kedves Hazám! Gondolatim a' szelíd tavaszi szellők szárnyain olly könnyeden lebegnek át a’ nagy téren, melly elválaszt bennünket egymástól; ’s csak a’ test késedelmessége emlékeztet a’ földgöröngyre, mellyhez bilincselve vagyunk. Oh, mért nincs elég erejök és szabadságuk szellemeinknek, hogy e’ nyügzö porhüvely nélkül közeledhetnének egymáshoz. Melly becses nyereség volna e’ szabadság! Nem ismer- DIVAT.