Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-05-17 / 20. szám

647 Késő már. Nyugodjál édesen, Rózám. Ha álmodban ellebeg előtted a lakom, szol­gáljon ez sejtésül, hogy e’ késő órában veled társalgók szellemileg. Az elburkolt lelki élet csak álomban fejlődhetik világosságra. Isten veled és Saroltáddal. MI HÍR BUDÁN?*) — Ki gondol már közülünk a’ komor téli napokra, midőn halotti lepel takará be a’virányokat’s öröm és élvezet hűtlen barátkint elszakadának keblünkről? Im f­eljött a’ t­a­vasz könnyű, illatos ruhában és elvoná a’ halotti leplet ’s mint kibékelt kedvesünk borul a’ tiszta kék ég örömsugárzó szemeivel a’ boldog szerető fölibe. — Azért kezdjük e’ czikket olly költöileg, mert a’ mi következni fog, nagyon is prósai leend ; de kinek is lehet csak egy csepp lelkesedése, midőn kün a’ legszebb pünkösdi napok, mellyeket gondolhatni ’s nekünk honn kell ülni ’s — lapot gyártani má­sok mulatságára, magunknak pedig átkozott kevés épűletességére . Bizony szépek voltak ezek a’ pünkösdi ünnepek; olly napok, mellyekben még mi szerkesztők is ki­békültünk volna egymással, ha kűn valahol a’ szabad természetben összetalálkozunk. — A’fővárosi közönség — kivált pünkösdhétfőn — minden mulatóhelyet rajkint ellepett’s letelepedett a’ puha fűre ’s — e v e 11, és sétált három négy ölnyi távolságra—’s evett, és tánczolt polkát és deutschot’s — e v e 11, és játszott különféle játékokat's--eve­tt,. aztán pedig változatosság okáért — ivott is, mitől aztán illuminálva lettek még a’ budaiak is, mi aligha az évnek legritkább tüneményei közé nem fog so­roltatni. — Mondjunk el egy szép tényecskét minden commentár nélkül, melly május 10-dikén Patagoniában történt ’s mellyet mi csak azért tudtunk meg olly gyorsan, mert Patagoniában is vannak ingyenpéldányos levelezőink, kik valami tényt sokszor előbb tudatnak velünk, mielőtt az megtörtént volna, ’s ezen épen nem kell csudálkozni, miután mi is megéltük már, hogy a’ fecskendőket a’ tűz e­lőtt három nappal próbálták, a’ mi mindenesetre ,ildomos­­abb volt, mint mi­­­Tior múlt héten megvizsgálták a’ ,Széchenyi‘­gözöst ’s katlanát csak akkor találták rosznak ’s czélszerűtlennek , midőn már — elpattant! — A’ tény ez: a’ patagoniai tanácsnak egyszerre eszébe jutott csatornát csináltatni ’s ámbár már az is szép lett volna , hogy illyesmi eszébe jutott, még szebb volt az, hogy ezen eszmét azonnal lé­tesíteni akarván, egy gazdasági biztosságot ü­­­te­t­e­tt össze, melly a’ házbirtokosok­ra bizonyos összeget vetett ki csatornakészités fejében, mit ezek, különben sem baráti az adónak, nem találtak egészen ,rendiben,­ úgy okoskodván, hogy ezen teher a’ közpénztárt illeti ’s egyes házbirtokosok felszólítathatnak ugyan a’ költségek önkénytes járulásához, de azok viselésére nem kényszerítethetnek. Volt ezek közt, ki ebbéli okoskodását a’,Wirthschafts-Commission 4 előtt nyilvánítani is merészlette ’s ezen hallatlan tette miatt (mivel Patagoniában a’ szólásszabadság úgy tartozik azon czikkek közé, mellyek divatban szoktak lenni) azonnal becsukatással is fenyítetett ’s csak azon erélyes kinyilatkoztatása­ ’s ünnepélyesen tett óvására, miszerint ő, kiváltságos személy létére, a’ commissio, forum‘-a ebbe nem tartozik, bocsájtaték szabadon é s engedelmet kérő bókocskák közt bizonyossá tétetett, hogy ha őt el nem ismerték ’s kalmárnak nem tartották volna, kinek természetesen jogát védeni nem szabad ’s kit minden cerimonia nélkül becsukatni lehet, — illy bánásmódra a’ ,Wirthschafts- Commission4 bizonyosan nem vetemedik. — Commentárt csak azért nem írunk, mert félebb megmondtuk már, hogy e' tényecskét commentár nélkül adandjuk. "') A’ * jegy alatti czikkek ezentúl nem a' szerkesztőjétől erednek. Szer­k.

Next