Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-06-21 / 25. szám
806 regényes házassága“, mindkettő a’ Divatlapban. — A’ Honderű meleg kebellel ’s lelkesedetten szólítja fel a’két haza hölgyeit a bájos lanta Himfy — Kisfaludy Sándor — emlékére tervezett emlékműnek pártfogására , mellyet a’ halhatlan költőnek némelly lelkesb honleányok terveznek állítani, ’s melly az eddigi tudomás szerint valamelly nagyszerű allegóriás mű leszen nemes érczböl Szentpéteri hazánk jeles ezüstművese által készítendő ’s a’ nemzeti Musaeumban felállítandó. — Egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy az általa nem rég megindított L a p r o s tával felhagy, körülbelül ugyanazon nézetektől vezéreltetve, mellyeket múlt számunkban mi is kimondottunk a’ három divatlap három szemléjéről! A’ Divatlap tehát meglehetősen felsült azon magatetsző sejtésével, hogy a’ Honderű és Életképek, az ő föllépésén ,,meg ütközve valami nagy készületeket tesznek, hogy vele hösileg megütközhessenek!“ ’S igy a’ Honderű ezúttal sokkal jobban fogta fel lapja rendeltetését’s a’ maga állását, mint a’ Divatlap; mert egy józan lapszemlének bizonyára sokkal komolyabb ’s nemesebb a’ czélja , mint hogy itt lap lappal viaskodjék, vagy épen a’ Divatlappali megküzdésében magát producálja ! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Életképek is felhagyjanak a’ lapszemlével, sőt ez most — mióta a’ Pesti Divatlap olly igen igen eredeti modorban kezdi szemléjét irni — tán szükségesb lesz, mint valaha , nem hogy annak eredeti állításait czáfolgassa — ez elvesztett idő ’s fáradság volna —, hanem, hogy legyen lap, amannak ellenében , mellyben az olvasó nyugodt higgadt ,kedélylyel, epe és indulat nélkül irt józan itélteket halljon a’ szépirodalmi napi sajtó termékeiről. Olly férfiút pedig, ki ezt teljesítse, ön nem egyet fog találni barátai ’s munkatársai koszorújában. Én, részemről, elhatároztam magamat, a’tollat letenni. Ön legjobban tudja, hogy már kezdetben is egyelőre csak junius végéig szerződtem önnel e’ rovat vitelére — további folytatását körülményektől függesztvén fel. A’ körülmények másként következtek be: orvosom rendeletére már e’ hó végén egy a’ fővárostól távolabb eső fürdőt kell használnom ’s alkalmasint az egész nyarat a’ fővárostól olly távolban töltendem, mellyböl e’ tisztet teljesítenem nem lehetene; más oldalról ollynemű foglalkozásba bocsájtkoztam, mellyre kedélyem egész nyugalmára szükségem van — 's igy, hiszem, jó barátok maradunk, ha válni fogunk is. Az olvasó pedig, ha volt valami írásomban , mi érdekelt ’s tanuságos lehete, bizonyára kárpótlást nyerend utódomban, bárki lesz az, ön barátai vagy munkatársai közül. Velem úgyis napról napra mindinkább meggyűlt volna önnek baja , mert úgy látszik szemlémbe nem annyira a’ benne mondottakért, mint inkább személyemért kaptak némelly divatlapi jó barátaink, ’s igy meddig azt én mandanám , soha béke nem lenne a’ házban. — Egy kis utóvihart még mindenesetre ki kell állatiunk, — de hagyján! ’s mondja meg nekik ön, e’jó barátinknak, hogy, ha addig, mig odaleszek, eltörnék hátamon bunkójukat — majd elküldöm nekik a’ fürdöbül helyette — mankómat! BELFÖLDI LEVELEZÉSEK, FEJÉRVÁR, junius 14. Öröm rezgi át keblemet, midőn olly egyént mutathatok fel a’ tisztelt közönségnek, ki valamint maga jó és nemes, úgy tettei is csak jót 's nemest tanúsítanak. T. Tarr István itteni kir. postamester ur ez, ki épen ma tett