Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-01-18 / 3. szám

viszonyairól—bárha a' tárgy kissé száraznak lássák is olvasóink előtt — néhány inkább oktató, mint mulattató szót hozni fel. Pénz és kereset! Ez korunk jelszava, — fontos jelszó ! — a’ tengely ez , melly korul létünk viszonyai keringenek; a' sarkok, mellyeken sorsunk kapui forognak. Szerencsés, ki e dolgokat mérséklettel és ügyességgel tudja kezelni. Így gondolkozunk mi, igy gondolkoztak — habár nem illy kiterjedt értelemben is — ősatyáink. — E' mindent éltető elem feltalálása a' legrégiebb. Annakelőtte a' termények és készítmé­nyek viszonlagos kicserélésével kelle megelégednie, mi még sokkal későbbi időkben is , a­ vert pénz szűk volta miatt, gyakori szokásban volt; igy még sz. István első királyunk alatt (1000—1038) a‘ főnemesség azon tagjai, kik nejöket megölék, ötven ökörnyi adóval büntettettek, mellyek közül II. Ulászló király alatt (1490 — 1516) egynek egy ezüst gira (Mark) vagy négy arany forint, a‘ mostani pénzfolyam szerint 16 ezüst frt, volt értéke; ha öt gyilkos katona volt, fiz, ha közönséges em­ber, öt ökröt kellett adnia. Készpénz helyett terményi adó példáját látjuk Tótország­ban, hol régi időkben a’ közönséges adót pénz helyett nyestszörmében­­) fizetők be. Már a’ legrégibb népeknél a’ terménycsere helyett kísérletet lőnek ér­ez-ne­hezékekkel; az érezdarabokat egész, fél, negyed ’s a’t. részekre oszták, ’s annyi jellel bélyegzék meg azokat, a’ mennyi részök volt; e’ jeleket utóbb állatok vagy más, az embereknek hasznos tárgyak képmásai, válták fel, mig a’ művészetek lassankénti tökélyesülése után, emberi alakok, épületek és fontosabb történeti események ábrázo­lására tértek által. De mit hisznek kegyetek, szeretetre méltó hölgyek, honnan veszik ere­­detöket gyönyörű karjaik és ujjaik ékszerei: a’ karpereczek és a’ jóslatteljes jegy­gyűrűk ? Úgy hiszem, az élőkor úgynevezett karikapénze­itöl 2), mellyek a' leg­régibb nemzetek sirboltaiban találtattak,’s némelly afrikai népeknél (Betham Vil­mos angol fü­rkészetei szerint) , a­ni 11a­ név alatt még mai nap is léteznek, hogy ezek ékszerekül is viseltettek, ez több, mint valószínű, ’s tanúságul szolgál, hogy már akkor is tudák a' hasznost a’ kellemessel összekötni, következőleg a’ valódi életből— eseségröl gyakorlati fogalmakkal bírtak. E’ karikapénzeket aranyból, ezüstből és réz­ből készítek ’s hasonlóan egész fel, negyed, nyolczad ’s­t­b. részekre oszták, mit a' rájok vert nehezékjegyek bizonyitnak. E’ pénzviszonyok utánzását láthatni Rómában a’ királyok és a' köztársaság ko­rában, midőn az első pénzdarabok rézből voltak kerekítve, ,a­s s i­s‘ nevet viseltek, ’s egész 24 latra osztott fontot nyomtak; készítettek egyszersmind fél, harmad, negyed, hatod, sőt tizenkettedrész assiseket is. Tiz egész assis ment egy ezüst dénárra, (kis-pénzre) melly ismét fél (obolus fillér) és negyed dénárra (sestertius) osztatott. A’ római ezüstpénzek ezen elnevezése a’ magyarok első pénzeire is átment, miután a' Pannónia nevű hajdani római tartománynak urai lettek 3­. Sz. István vereté az első dénárokat (kis pénzeket) ezüstből. Voltak illy kis pénzek egészek, mellyekből 1. Béla *1 A’ német I’elzwaare vagy P e 1 z vv e r k magyarul: szőrme; olly szó, mint kelme. Igaz, hogy a’ mari úri na nevű selavoniai adó kezdetben nyestszörme volt; de Imre 1106—1204 . királyunk alatt már selavoniai pénzek is fordulnak elő, mellyek, mivel rajtok jobbra futó nyest látható, szinte marturina (nyest) néven hivattak.­­ S­z­e r­k.­­A legrégibb karikapénzei­ől Lutzenbacher János értekezett Tudománytár 1840. V. 315­­ , hol réznyo­nalban is láthatók. Szerk. *) A’ r®g‘ pénzsuly és érték olly tárgy, mellyre­ Eckhel is azt mondá, hogy mély ho­mályba van burkolva ’s e’ homályt Letronne és Böckh csak napjainkban bírták némi­leg eloszlatni A’ római as vagy assis, mint pénzsúly volt 12 unciára (obon), felosztva, a' lat pedig ennek fele (seminima). Egyébiránt azon balvélemény, hogy a csekély tartalmú és silány ny­matu pénzveretés hasznos, valamint mindenütt úgy a’ rómaiaknál is megvolt, hol a’ pénzláb szinte változott és majd felényire , majd har­mad-, majd negyedrészre hanyatlott alá. — A’ magyarok, igaz, hogy nem lettek urai

Next