Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-03-29 / 13. szám
rajzonnal néhány betűformákat firkantott, hallhatólag drím mögé ,holnap vagy holnapután, minden bizonnyal, mert most már ő az első ! ‘ Ezután hangosan kérdd a’ hitelezőt, ki, remegését eltitkolandó, egy hajtásra önte le egy itcre .Steinbruchit£, ,ugyan kérem, nem mondaná meg az ur keresztnevét ? én igen pontos ember vagyok, könnyen megeshetnék azonban, hogy mivel hitelezőim közül többet hívok Schwarznak, másnál találnám tartozásomat leróni. Kérem tehát becses keresztnevét. . Schwarz uram erre remegő hangon ’s az ajtóra szegzett pillantatokkal rögtönző: ,,Bizony nem jut hamarjában eszembe keresztnevem ... de ha jól emlékezem, én nem is adósom ... kérem, törölje ki vezetéknevemet is.“ ’S ezzel a’nála levő kötelezvényt az asztalra dobván, nyilsebességgel kirohan az ajtón. A' halálmadár szájtátva nézett utána, azután a’ kötelezvényt zsebébe dugta, a’ drabantnak borát kifizette ’s a’ nyomdába sietett. — A’ nemzeti színháznál múlt héten kívülről is létettek némelly reformok: uj előfüggöny, a’ nézőhely diszesb kifestése, lábtámaszok, kevesebb földszinti padok az ülő közönség kényelmére, külön bejárás a’ földszinti páholyokhoz, ’s több illy újítások lepék meg húsvéthétfőn , a’ midőn majdnem egyhéti szünet után a’ színház Jósika ,Két Barcsay‘ czímű drámájával megnyittatott, a’ magyar közönséget. A’ csinos világos nézőhely jótékonyan hat a’ szemre, az ember magát olly otthonosnak, olly kérelmesen érzi ’s ezért köszönet a’ derék főigazgató úrnak. Ezzel elmondtuk, a’ mi jót és dicséretest mondhattunk, de elmondjuk azt is őszintén, a’mi nem tetszett, nem azért ugyan, mintha azt arrogálnók magunknak, hogy erre az illetők úgy meg fognak ijedni , miszerint azonnal orvoslásról gondoskodandnak, hanem mert szabadvélemény országában élve, jogot tartunk arra: szabadon kimondani, mi nekünk nem tetszik. — Igen furcsának ’s némileg sértőnek véltük tehát ama felszólítást a színlapon, miszerint a’,karzati közönség’ előadás végén ,nem a’csarnokon keresztül, hanem a’ csarnoktornáczok oldalajtain kéretik távozni, hogy a’ kellemetlen tolongás kikerültessék. Szívesen föltesszük a’szabad szellemű intézet rendezőitől, hogy az idézett kifejezés styláris hibából történt ’s a’ categoriai távozzék helyett, mert a’ ,kéretik távozni, habár a’ karzati közönség előtt a’ ,t. ez.4 (teljes czimü) áll is — mézesmadzagul, csekély értelmezésünk szerint csak ezt jelenti) a’ szinlapszerkesztő azt akarta értetni, hogy a’ t. ez. karzati közönség a’tolongás kikerülése miatt a’ csarnoktornáczok oldalajtain is távozhatik , mert csakugyan komolyan nem hihetjük, hogy ezen oldalajtós utasításokkal braminok és pária-féle elkülönözések szándékoltatnának, ez esetben egy fiókpénztárt is kellene az oldalajtóknál felállítani, hogy a’ karzati rézgarasok a’ nemesebb érczczel valahogy össze ne keveredjenek. A’ tolongás egyébiránt a’ csarnokban sem olly gyakori (bár az volna), sem olly kényelmetlen, hogy egypár kényesebb oldalbordáért új rendszabályok igényeltetnének : a’ rendetlenség mindig a’ csarnokon kívül történik ’s ezt épen a’páholyosak fogatai okozzák, mellyek többnyire a’ legsűrűbb tömeg közé robognak ’s a’ gyalogosak életét Isten uralmába bízzák. Erre nézve kellene tehát kis reformról gondoskodni, főkép, midőn a csarnokon kívül a’ szűk udvaron amúgy is amalgamizálódunk, hacsak ezeknek rést nem teretünk a’ Grassalkovich granáriumán keresztül a’ széles országidra. — Az illyféle hirdetések vagy felszólításoknál igen óvatosaknak kell lennünk ’s a’ közönség iránti tiszteletet soha szem elöl nem tévesztenünk, akár fizessen az hat garast, akár tiz forintot, mert csak fizet bsz ő, ’s végtére is nem nagy politicát árul el rendező uraiméktól, hogy olly kevés (vagy inkább lenéző) figyelmet fordítanak nézőhelyen kívül azon közönségre, melly néha olly bőven osztogatja hírnevet szerző tapsait ’s mellyre , mint közvéleményre, szinészurak olly örömest szeretnek hivatkozni. — Őszintén kimondtuk, mi szívünkön feküdt, a’ felvilágosítást köszönettel veendjük.