Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-05-31 / 22. szám

706 czikket kevés változtatással már máshol, alkalmasint az Athenaeumban, olvastuk volna. *) A’költemények közül egyedül csak Tompa Mihály „Sülyedés“ czímű népregéjét (Életk.) tartjuk kiemelendőnek, mind tárgya mind alakjára nézve , de különösen egyszerű, világos és tiszta előadása ’s szép nyelvénél fogva. Petőfi versében „Mit szól a’ bölcs?'S ha a’ benne előforduló eszmék még olly szépek ’s jelesek volnának is (de ezekről sem mondhatni azt), mindent elront ezen minden két sor után, ’s igy 16 sor után 16-szor előforduló, csámcsogó refrain: „Szikrát sem törődve szól a’ bölcs: Itt van a’ pohár, hol a’ bor? tölts.“ Ha már mi magyarokul rész és félrímeket írunk is ’s néha valóban nem írnunk lehelsen ; ha rímek helyett puszta rytmussal tradtáltatunk, mint itt: „barát — kivakarák“ vagy „kalap — alatt,“ ám Isten neki i de „tölts bölcs!“ épen mint a’németnél: „Kling — Klang!“ ’s nyolcz versszakban tizenhatszor „tölts bölcs!“ ez egy kissé mégis sok egy egészséges hallású magyar embernek. —A’ Honderűben álló „Népdalok“ Benöfy Somától nem épen roszak, de a’ mellett hogy egyike sem uj eszmében, előadva sincsenek úgy, a’ hogy úgy Isten igazában a’ nép ajkáról szakad a’ dal. — A’ Divatlap sok rész epigrammát adott már; egyike a’ legjobbaknak a’ mai számban áll: „Horácz“ felírással Alpártól. — A’ Borsszemek közül Greguss és Pajor Istvánéi emelendők ki. BELFÖLDI LEVELEZÉSEK. A’ jászberényi százados ünnepély. Ki csak kissé járatos honunk történetében, tudni fogja, hogy a’jászkun nép legrégibb idők óta legszorosabb kapcsolatban áll a’ magyarral ’s már az árpádházi királyok alatt nevezetes szabadságokat élvezett, mik közt nem utolsó vala az, mit Id. László adott, hogy a’hon nádora legyen a’jászkunok grófja ’s kívüle ne legyen más birája e’ sok érdemű nemzetnek, mellynek belrendezése is megtartá az ősi szabadság bélyegét. A’ két egyesült nemzet háborítatlanul élvezte ezen szabadságot egész a’ mohácsi csatáig , melly után azonban török járom alá jutott ’s ez alatt vala kénytelen szenvedni mindaddig, mig Lipót győztes fegyverei meg nem törték a’ félhold hatalmát. Ámde bár visszaállott a’ békeállapot, nem élvezheté a’Jászkun előbbi szabadságát, mert a’ király, kinek kincstárát olly igen kiűriték a’ hosszas hadak, kénytelen volt a’ német rendnek örök áron eladni a’ három kerületet. — A’ fejedelem ezen tette ellen, melly által koronás birtok idegenítetett el, felszólamlottak később az ország rendei; mire a’német rend elállott az örök bevallástól ’s kijelenté, hogy kész, az adott öszszeg letevése után, kibocsájtani birtokát. Ámde egyelőre nem levén elegendő pénzük *) Ha az ,Athenaeum is adta, akkor ez, úgy, mint Hyaczinth úr, aligha franczia eszme után nem dolgoztak. S ze rk.