Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-19 / 3. szám
121 hanem csak ők, az ő lovaik és — tartatnak érdemesnek, hogy kedvűkért szekérszámra merő pusztítás vitessék véghez a’ virágkertekben, még nagyobb és érezhetőbb pusztítás az erszényekben.’S bennünket mégis tulsággal vádolnak; . . . na, de hisz az illy vádolok magyarokról, nem pedig Budapest lakosairól beszélnek. »ÉLETKÉPEK«, III—dik szám. Vajda hasonló irányú czikkeit, mint mind az ezen számban előforduló, melly az anyagi ’s szellemi érdekekről, vagy testi é s lelki gazdagságról értekezik, nem lesz olvasó, ki örömmel és élvezettel ne fogadná. Nincs is írónak, ki a’ puszta mulattatáson kívül magasabb czélt tűzött ki munkálkodásában, szebb feladata, mintha e’ magasabb czél elérésére, a’ szép, jós igaz megkedveltetésére ’s az irántoki tiszta fogalmak és melegebb ragaszkodás terjesztésére törekvő dolgozatait egyszersmind olly külsőbe tudja öltöztetni, melly a’ nagy tömeg által különben tán hidegen vagy épen tulokos fitymálással fogadandott igéknek is könnyíti az utat, a’ bejuthatást a’ kedély mélyeibe; a ’se’ szép feladatot Vajda hasonló értekezéseiben szépen oldja meg; a’ költői kebel mélyéről, a’ bölcselő ész szilárd meggyőződéséből felaknázott szellemi kincseket értekezés alakjában is kedveltetőleg tudván az olvasó elé terjeszteni. Mi egyiránt ajánljuk figyelmes olvasmányul Vajda munkálatait e’ nemben mind az olvasónak, ki idejét haszonnal mulatva akarja tölteni, mind az Íróknak, kik szép hivatásu pályájokon magasabb czél elérésére szándékoznak küzdeni. — A’ ,Sorscsapások czimű kaland elbeszélése K e 1 e d töl nem mond ugyan uj dolgokat, azonban az előadást benne igen jónak és mulattatónak találjuk, ’s ennek annál inkább örvendünk, minél ritkább nálunk a’ humor mezején szerencsésen föllépő iró. — E mődynek az életből vett satyrája nagyon töredékes; a’gondolat szintolly csípős, a’ milly keserűn igaz benne, csak szerző ne kímélte volna tárgyától a’ kiviteli gondosságot. — Petőfi folytatja úti jegyzeteit, ’s bennök még nagyobb rakonczátlansággal még üresebb dolgokat mond el, mint miket olvasánk az első számban; valóban sajnáljuk szerzőt, hogy efélék írására vesztegeti idejét, ’s pedig annál inkább, mivel a’ népszerű költés mezején megszökünk tőle többnyire jobbakat olvasni, ’s mivel ő maga is minduntalan visszatér azon öndicsérgetésekre, mellyek aztán, eféle úti jegyzetekhez tartva, igen szánandó színben tűnnek fel. Kerek Magyarországon alig van jelenleg szó , ki a’ criticát ne óhajtaná ’s tőle megváltást nem várna irodalmunkra ; egyedül P. az , ki, hol csak lehet, haragosan kel ki ellene; ezt azonban, mert neki kedves mulatsága, hagynánk abba; — de mint lehet aztán e’ tömérdek gyűlölséggel a’ critica iránt azon kíméletlen és valóban méltánytalan kifakadásokat összeegyeztetni, miket szerző a’ jelen számban is Sujánszky 's Badacsony ellen intéz, ezt fejtse meg, a’ ki szerzővel kezet fog eziránti véleményekben. — A’ nemzeti színházi bírálatoknak egy állítására van némi észrevételünk: nem igen hisszük ugyanis, sőt némelly előkelő színészek saját szavai után tudjuk, hogy ők egyáltalán sem Bajza, sem senki nevétől, mint igazgatóétól, nem rettegnek; ellenkezőleg saját kívánságuk is egyezik minden más dologhoz értők és a nemzeti színház ügyei iránt rokonszenvvel viseltetők azon kívánatával, bár minél előbb áldatnék meg az intézet műértő ’s erélyes igazgatóval. ‘HONDERŰ4 III-dik szám. ,Egy pár komoly szó a’ maga idején, illetőleg a’ magyar szépirodalmat , az igazgató kiadótól, ki e’ félév kezdetével visszalépett az elhagyott tisztségbe , s most már ismét lapjainak egyszersmind szerkesztője is. A czikk komoly férfias hangon van írva , ’s — kivévén a’ kiveendőket — korszerű ’s figyelemre méltó észrevételeket mond el. Leginkább ama bunkós tan ellen van intézve, melly némelly és pedig nem kis számú, irók által köztünk gyakoroltatik , ’s mellyel némelly már állásuknál fogva is tekintéllyel bíró emberek nem hogy irtani iparkodnának, hanem még inkább lei