Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-08-02 / 5. szám

153 kedvnek indulván, sem a' csak tiszta szók hallására szokott füleket, sem a­ szűz lel­kieteket nem tudja tekintetbe venni ...Goethe szól valahol illyformán­ ,sokat meg kell az embernek, a természet lebilincselt rabjának, tennie, a’ miről nem kell és nem szabad szólania/ Ezt idézzük azokra nézve, kik fel­­világosultsági hevekben minden trágár szó és kicsapongás iránt mentve hiszik magukat e mondattal, hisz az természetes. :A magyar időszaki irodalom­ czimű érteke­zéshez maga a szerk. megtette csillagok alatti észrevételeit , nekünk csak azon egy jegyzetünk van még hozzáadandó, hogy a’hasonló criticai irányú czikkeket örö­­mestebb az ,Irodalmi őre hasábjaira látnánk soroltatni . . . Mi a’ derék szerző vég­szavait illeti, mellyekben az illetőket ,,igen-igen kéri, hogy sorait részrehajló gáncsoskodásul ne tekintsék44 — hiszen bizonyos lehet benne, hogy figyelmezteté­sére hajolni fognak mindazok, kik minden ártatlan szót, melly együgyű mindennapi­­ságaikat nem magasztalja , már csak azért is részrehajló gáncsoskodásnak nem szok­tak tekinteni; . . . ezek száma pedig nem légió! — A’ számi előadásokról szóló bí­rálati jegyzeteket örömmel látjuk szigorú tollakból eredni. Nincs a’szigorúságnak nagyobb barátja nálunknál, olly dolgokban, mellyekben lanyha kezelés csak tespe­­désre ’s visszaélésekre , de a’ folyvást tökélyesbű­lő kifejlés felé csak szigorúság — párosítva, természetesen, hozzáértéssel és igazság-szeretettel —vezethet. A’felett határozni az illetők­eszélyességére bízzuk: ha váljon nem jobb volna-e mind azt, mi e’ rovatban az igazgatóságot, ügyvivőséget ’s különösen a’ színház belviszonyait illetőleg elmondatik, akár önálló külön czikkben, akár más rovatban elmondani, ’s a’ napi előadásokról irt bírálatokban egyedül csak a’ művészeti tekintetre lenni figyelem­mel? . . . így a’ mint most van , a’ dologból, többi közt, az a’ baj is kerekedhetik, hogy ha majd valamellyik színész az ő ,tiszta ügyek védelmére tollat ragad, nem tud­hatja, mint ügyvivő, mint színész vagy épen mint ember tegye-e azt? — A’zom­­bori levél írójának, (ki hogy nagykorúvá nőtt és Gazsi­ból Gáspár lett, ve­gye ezennel szives üdvözletünket), meg kell súgnunk, hogy a’ mi gondolkozásunk szerint ránk nézve semmi „kedvesen meglepő44 nem lett volna az illy felírásban: ,,A’ szabadság ’s a’ magyarság árulói vesszenek.44 . . . Nem, nem, igen tisztelt Gás­pár úr ! kívánjuk inkább, hogy minden tévedezö világosukon fel, a’ vaknak nyíl­janak meg szemei, a’bűnös térjen hona Istenéhez, az álmodozó ébredjen, az elfo­gultnak agya ’s keble tisztuljon tisztává ,— ’s mindezt a’ mi türelmünk, engedékeny­ségünk, higgadt hazaszeretetünk által ! Ne vesszen senki, de térjen jó útra minden tévedezö. HONDERŰ, IV-dik szám. E’ számban befejeztetik G a­z I .,A’ négy tarka 44 czimü beszélye. E’ beszély egy alföldi történetet ad elő, mellyben Zöld Marczi, a’ hires haramja, viszen főszere­pet, ki itt egy fiatal embert , mivel neki ismeretlenül egy ritka szépségű kantárt aján­­dékoza , megkedvelvén, nemes lelkű hálából, haramjai s tolvajcsinok segedelmével, szeretett, de az atyja által egy másiknak szánt, kedvese birtokához juttat. A be­szély nagy részint azon élénk színezettel és hatásteljes előadással regéli el a haram­iai kalandot, melly­el jeles tehetségű írónkat még ott sem igen hagyja el, hol mü­vén különben szembeötlő jelei látszanak a’ pongyola ’s gyors dolgozásnak, melly utolsó okból származik, hogy a’jelen beszély némelly helyei is, bár nem válnak épen unalmassá , de kelleténél hosszabbra vannak kinyújtva, melly hiba leginkább a beszélgetésekben tűnik föl, hol ollykor hosszas szóváltás kihallgatása után jutunk olly tudomáshoz , melly különben néhány szóval is, és pedig drasticusabban , elénk terjesztethetett volna. Egyébiránt legkisebbé sem vagyunk ugyan ellene annak, hogy izó által haramiák vétessenek hősökül, tudván, hogy tehetség és ügyes kéz bár­­melly tárgyat művészileg széppé, sőt — hogy az erkölcstanitónak is kijusson a ma­gáé — erkölcsileg oktatóvá idomíthat; de csak azt szeretnénk e’ tárgyak közűl, hogy az illy hősök úgy állíttassanak aztán az olvasók elé, a’mint vannak, nemcsak

Next