Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-08-16 / 7. szám
215 erkölcsi s polgári életének alapulni kell, hogy hivatását mindkettő betölthesse. A’ németek voltak elsők, kik a nőnem méltóságát meg kezdék ismerni; nálok fejlett ki ama lovagiasság, mellynek kora mostanig olly regényes színben sugárzik át az előidőkből. E czikket nemcsak az igen tisztelt nők, kiknek hízeleg, de gondolkozó férfiak is örömmel olvasandják. — ,A’ kártya a Jókay Mórtól fölvett tárgya körül forgolódó, érdekességéhez mérve kissé hosszúra nyújtott elmefuttatás. — ,A’ kis ázsiai keresztények lakodalma, az ezen ünnepélynél uralkodó szokásokat és szertartásokat adja elő röviden. Illy ismertetések hazánk különböző tájairól kétségtelenül még érdekesbek volnának; s ha lenne, ki azok velős és elmés leírásával kedveskednék, bizonyosan e’ lapok szerkesztője is örömest fogadná? — Vers van e’ szám- ban igen sok , szám szerint hét. Ezek közt legjobb a’ ,Holdvilágos és Petőfitől és legocsmányabb .A’ Honderűhöz ugyancsak Petőfitöl, melly igen aljas elmésséggel kezdődik , ’s minden szakban azon refrainnel végződik, hogy a’Honderű aranyával fizette egykor (Petőfi) költeményeit, mellyben egyebek közt szerző magát hősorozsátnak , a’ Honderűt hitvány majomnak nevezi. A’ harag illynemű kifakadásival szerző önmagának, a’ szerkesztő pedig lapjainak becsét csökkenti; holott valóban ideje volna már egyszer, azon korlátokat, mellyeket nyerseség és durvaság eddig egyre szélesebb tolt összébb vonni, hogy az eféle szégyenletes mocskolódások, mellyek újabb napokban annyira fölemelék fejüket, lassan kint kiszoríttassanak az irodalomból. Ugyan a’ versek közt találunk ,Népdal, és ,A’ két gyermeke felírással mutatványokat egy ifju korában elhunyt növendékpap (Hollósy Antal) költelmi füzéréből, mellyek mindketteje szép tehetségre mutat és sajnálatot gerjeszt a’ korán hunyt ifju iránt. — A’ Tárczában E. aláírással ,Nemzeti színház és olasz opera czím alatt figyelemre méltó értekezést találunk, melly főleg a’,Honderűdhez van ugyan intézve, ’s ennek nemzetellenes és hazafiatlan tanterjesztgetési vágyát erősen, de egyszersmind komolyan és férfiasan ostorozza, ’s a’ nemzeti színpadon a’ magyarságnak — hangban úgy mint szellemben — minél buzgóbb emelését sürgeti . . . Illy a’ dolog körül forgó ’s kitűzött tárgyától személy körüli bibelödésekre el nem sikamló vitatkozásokat mindenkor örömmel és tanulságosan olvashatunk lapjaink hasábjain. — Adatnak továbbá .Ostromló kérdések a’ nemzeti színház ügyében 4 számra nézve husszán, melly szám azonban az ígért folytatásban még növekedni fog. — E’ lapok múlt (17. és 18.) számaira visszatérvén, azokban Szilvágyi József ,Vilmiena czimü beszélyét, az oda irt értesítés szerint— még folytattatni mondottuk, ’s csak később és idegen figyelmeztetés után (magunk a’ folytatott beszélyeket egyszerre szokván elolvasni) esett érzésünkre , hogy már be van fejezve. E beszély az utolsó bús emlékű lengyel lázadás korából ad egy epizódot, melly maga a fölvett tárgy által vonzós érdekes lévén , az avatott toll élénk festésű előadása által még érdekesbbé válik , ’s a’ PhD-ban e’ második félévben megjelent beszélyek közt, mellyek összes száma : kettő, kitünöleg első helyet érdemel. — A’ szerkesztő igen helyesen tenné , ha minden lap mellé függesztené egy pár sorban a’ tartalom-jegyzéket is, mert az olvasó örömest veszi, ha előre futólagosan átnézheti, mi olvasmányok várnak rá egyik vagy másik számban, ’s e’ miatt nem kénytelen azt egészen felvagdalni ’s lapról lapra átvizsgálni ... Az ,Életképek szerkesztője e részben valamicskével többet tesz , azaz , néha ad tartalom-jegyzéket, néha nem , a’ mint tán a hely szűke vagy bősége engedi; — olvasó elölt azonban, ki a' rendet szereti, az illy rendetlenség roszabb a’ semminél: az illy egyszer megállapított tartalom-jegyzéket aztán szintolly kevéssé kellene a’lapról, bármilly bő tárgyhalmaz miatt, kiszorulni engedni, mint nem hagyatik ki a’czím, vagy a’ szerkesztő neve, az évszem, a nyomdai firma.15 *