Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-09-06 / 10. szám
313 HÍRLAPI DR. ,PESTI DIVATLAP 4, XXII-dik szám. ,Az auctoritás Pajor Isvántol élénken festő sükerült geure-kép , mely a táblabiró nevetséges oldalait terjeszti elő, ’s beillik mellékletéül az ,Életképek‘ben Irinyi Józseftöl megjelent ,Táblabiró‘hoz. Párhuzamot a’ kettő közt vonni nem akarunk. Egyébiránt szegény táblabiróinkat az írók nagyon is mosogatják; nem volna érdemetlen , ha találkoznék pártfogó , ki e’ két rokontárgyu ’s irányú czikk ellenképeül a’ táblabirók jeles és kitűnő oldalait terjesztené elő; ez, persze, komoly tárgy volna, ’s ennélfogva kevésbbé mulatságos a' gúnyos szelleműnél, de köszönet-' szavazásra érdemes. A’ i genre-kép-‘et,nem-kép, összetett szóval visszaadni kissé nagyon szóhoz ragadt fordításnak találjuk. Igen ügyes elmésség szerzőtől , midőn előszámlálván több állásbelieket, kik egy vagy más dologhozi nem értésről nevezendők, szolgabírtónak átcsinálás és jury; pénztárnoknak financzia ; várnagynak javító rendszerek; csendbiztosnak politia körüli járatlanságát lobbantja csípősen szemére ; — az elmésség annál tetszhetőbb, mert bizony nagyon sokszor igaz. — Firkász ,A’ megalázott anyai gőg4 czimű eredeti beszélye folytattatik.— Versek vannak Petöfitől három ,Népdal4, Kerényitói ,Az élet zúg4 czím alatt, ,Dal4 Robog S. aláírással, ,Pécsett, nyárutó 15-dikén, Barna Ignácztól. — A’ ,Tárczá4- ban Vakot Imre bevégzi .A’ magyar orvosok és természetvizsgálók Pécsett tartott 6-dik nagygyűléséről 1845.4 szóló tudósítását... Meglepetve olvastuk e’ tudósításban, hogy a’ nagygyűlés alkalmával tartott jeles értekezések közt többekkel együtt szinte kitűnő helyet foglal Wimmer káptalani hangászé ,az echoról. Oh, ha a’nagyváradi káptalani hangászok, kik annyira borzasztó zenével szokták az ottani szép székesegyházban fojtogatni az ájtatosságot, hogy egyik harang már meg is repedt bele, — ha ők meghallják, hogy máshol nemcsak jelesen zenélő, de még jelesen és tudományosan értekezni tudó hangászok is vannak, jaj akkor a’ többi harangoknak és az egyház ingadozó homlokfalának is! — .Utazási vázlatok dr. Szemán Páltól Baden és Strassburg felöl szólanak, de nagyon is szárazon csak a’ tények felhordásához ragaszkodva; melegebb szavakra iró csak végsoraiba kevül. HONDERŰ, lX-dik szám. Jósika Miklós ,Most és egykor czimű beszélye befejeztetik , mellynek igen érdekes tárgyát részint hajdankori, ezelőtt 300 évvel lefolyt eseményekből, részint mai világi és egymással kapcsolatban levő történetből véve; amazokban egy nagyon gazdag és terjedelmes jószágokkal biró nemzetség egyes tagjait látjuk, örökösülni vágyó mellékrokon ármányai által, elpusztulni az utolsó ivadékig , ki magát eszélyessége által rejtekben megmenté; emebben elpusztult nemzetség mai világi végivadéka jut vissza az elorzott jószágok birtokába, ’s ezen leány-ivadéknak a fontos ügyet sükeresen kivitt derék ügyvéd megszeretett és viszonszerető férje lesz. A beszélyen a’ közkedvességü regényíró könnyű kedves előadásmódja félreismerhetlen, benne egyes jelenések festései is a’gyakorlott szellemdűs íróra mutatnak; igy például rövid szavakban teljes élénkséggel állítja képzeletünk elé a’ bonfordi ujonczot kedves nejével, vagy a’ hajdankori haramiafészek főnökét, gyermekét, rabnőjét. Bővebb jellemfestésre a’ beszély szűk köre elég tért nem engedett. . . Azonban a’ szépségek mellett, miket a’ gyakorlottságban szerzett nagy ügyesség s a kitűnő jeles tehetség