Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-05 / 1. szám

- -28 De lássúk hírlapjainkat egyenként. A’ Pesti Hírlap most is legjobb, velősb és tudom­ányosb lapunk, a­ szabadelmüség ’s gyökeres javítás önálló következetes és rendszerezett orgánuma ; azonban az a­ roppant hiány van szerkesztésében, hogy tanaiban nincs szoros össze­függő egység. — A’ mennyiben én távolból a’ P. H. szerkesztőségét ismerhetem, úgy tudom, hogy ez öt tagból áll: u. m. Szalay,, Eötvös b„ Trefort, Irinyi és Csen­­gery urakból, úgy hogy e’ szerint nem egy ember, hanem mintegy valami c­o­n­­s­e i 1-forma kezeli a’ szerkesztőséget; innen ered aztán, hogy a’ vezérczikkek ta­nai és a’lap föirányelvei fejtegetése­ és kimutatásában nincs egység. Ez állítást kétsé­gen kívülinek találja olvasóm, ha Eötvösnek és Irinyinek a­ centralisatiót tárgyaló czikkeiket összeveti; mivel úgy látandja, hogy e’ két vezérkedő iró tanai egész más t­é­r­e­n mozognak. Szabad legyen a’ P.H. szerkesztőségéről átalánosan megjegyeznem, hogy ennek tagjai tilnyomólagosabban az elmélet, mint a’ gyakorlat emberei , a’ mi főkép kö­rülményeik kifolyása. A’ magyar alkotmányos élet igen elhányt, szétoszlott és nem egyformán mű­ködő törvényhatóságok helyviszonylagos életéből áll össze, úgy hogy nálunk hosz­­szas gyakorlati küzdelmek és kitartó tűrés után lehet beleokulni átalános állodalmi és egyenkénti helyhatósági és vidéki életünk­’s mozgalmaink­ és bajainkba’sat., mihez még az is járul, hogy a’ magyar birodalom csak a' törvény lapjain önálló állodalom. — Ennélfogva még egyfelől ez utóbbi emlékeztetést soha nem szabad elfeledni, más­felől igen nagy merészségnek tartom, midőn tudományos fejeink, a’ nélkül, hogy a’ gyakorlat mély útján alkotmányos életünk titkos gépezete működésébe közelebbi rész­vevői, vagy épen benne vagy vele való küzdés által ismerősök, a’ legbelsökép jár­tasok lennének ’s igy ennek bajait közvetlenüli értapintás után ismernék , igen bölcs képpel mindenféle orvosló javításokat ajánlgatnak. Kénytelen vagyok kimondani, hogy jelen megjegyzésem a’ P. H. szerkesztősége tagjaira is nézetem szerint sok tekintetben áll. Szalay tudtomra sem a’ megyei, sen a’ városi életben 's ennek küzdelmei, ügyei is terhei kezelésében soha cselekvőleges részt nem vett. — Eötvös b. már részt vett és részén ugyan folytonosan a’ megyei ’s országgyűlési életben , de a’ megyei gépezet számtalan irányzatú működéseit ő sem ismerheti mélyen magasb rangú állapotánál fogva. Trefort­, Irinyi- ’s Csengeryröl szorosan áll az, a’ mit Szalayról mondtam; csakhogy Trefort annyiban vigyázó, hogy az ő értekezései olly mezőn forognak, melly előtte ’s körűlé van helyezve; még ellenben Irinyi és Csengery olly tárgyak és institutiok felett értekeznek, mellyeknek beltitkait 's rendszerezetlen működéseit ők csak távolról ismerik. ’S ezért nem cso­dálhatni aztán, ha Csengery a’ királyi városokról és Irinyi az átalakulásról szóló czikkekben olly jámbor vagy gyakorlatilag lehetetlen , sőt épen veszedelmes elméleti javaslatokat hirdetnek, mellyeket a’P. N­. leghűbb pártolói is csak megmosolyognak. *) És tapasztalás után állíthatom, hogy Irinyinek említett czikke többet ártott a’ P.* H. hi­telének , mint a’ mennyit ellenei ártani képesek volnának. C­s­a­t­á­r­y Otto. (Vége köv.) ■*) Irinyinek az „Átalakulás“ czímü czikke különben gyönyörű elmélet és tán a' Szalay-Pestihirlap­nak legszebb és átgondoltabb czikke , — de hiában, mi messze­­állunk Francziaországtól. Cs. D.

Next