Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-10-11 / 15. szám
479 nem volt most étvágya, de bármint igyekezett is szabadulni, azt nem teheté a’ nélkül, hogy el ne árulja magát, s ez által rövid idő múlva az irnoksereg gúnymartalékává ne váljék. Gépileg a’ sütemények elébe állott tehát ’s el kezde enni és folytatá az evést, olly mohón, olly szenvedélylyel, mintha épen szerelme gyűlölt tárgyát tépné jogaival. Pusztult előtte minden , ’s ha Gábor angyalnak eszébe nem hozza épen e’ körülmény a’ fizetést, tán diós és mákos és lekváros kiflik tömege okozta volna siralmas kimúltát a’ jobb sorsra érdemes Hektornak. És a ki őt ismét háborgatta és zavarta, az ismét Gábor vala. A’ gyűlölet hannibali boszuindulattá vált lelkében , midőn Gábor e’ szavakat íntézé hozzá : ,No, menjünk már be a’ színházba, Hektikám! — Abropó! *) ismered-e a’ Barkányi grófkisasszonyt? — nekem a’ második emeletből mutatták, — ez a’leggyönyörűbb leány a’ színházban. A’ szegény, ártatlan Gábor e’ szavakkal tökéletesen befűtött magának. Soha még egy pulyka sem fútta fel magát olly méregre, mint jelenleg Hektor. A’ fájdalom tetőpontját érte. ..’S te még keserű gúnynyal merészled kínozni szenvedéseimet? — Vakmerő Gábriel! (metsző pillanatok, fogcsikorgások és néma pauza). — Gábriel! — — te, te merészled azt? — Jól van. Úgy áldjon meg a’ szent Isten , a’ mint--------(az Írnok nem talált alkalmatos szavakat) szemeim téged örökké kerülni fognak------—14 ‘S ezzel a’ színház ajtajának rohant, de hiábavaló igyekezet vala ez, mert Hektor első boldog kirohanásában visszjegyet nem vett, ’s most a’ boldogtalan, metszett fülű gyászvitézre reá nem ismertének. ,Oh, Istenem ! még ez is!" — kiáltott, megfordult, kirohant a’ csarnokból, az utczákon néhány lába ügyébe eső vargainast elsodrott, — csakhamar szállására ért, a’ harmadik emeletbe fellihegett, — szobája ajtaját szenvedélyesen becsapá — gyertyát nem gyújtott — ruhástul az ágy párnája közé temetkezett — ’s egyszerre minden csendes jön. — Néhány perez múlva lágyan panaszló hang szólalt meg az ágyon: ,Idá-ám ! örökre-e kedd!‘ — De rögtön utána egy ijesztően dörgő hang ordita ki az ágyból: ,Oh undok asszonyi hűtlenség!" Másnap 9 órakor Hektor Gáborral a legszebb barátságban copizált együtt a’ városházán. Azt mondá , hogy a’ múlt éjjel nagyon megterhelé gyomrát ’s roszul aludt. — ’S most ismét egy hasonló uj szerelemnek néz elébe. Egy könyet a’ szegény Hector számára , szép olvasónéim! Kaján Ábel, hírlapi őr. ,PESTI DIVATLAP 1, XXVII-dik szám. E’ lapok a’ beállt uj évnegyedben hetenkint félévvel többet nyújtanak olvasóiknak ’s ez alkalommal egyszersmind egy uj rovat, vagy legalább czikksor , nyittatik meg ,Irodalmi levelek Constantához. czím alatt. Igen örömest látjuk, hogy a’criticai czikkek szükségét átlátni ’s érezni kezdik más szerkesztők is, kívánván egyszersmind, hogy az ilynemü czikkek írására sikerüljön a’ szerkesztőknek minél értőbb, tudományosabb írókat nyerni meg. Mint a’ jelen első levélből látszik , a szerk. ismét vissza akar térni — más alakban — a’ lapszemléhez, mert itt vegyest közöltetnek az ,Irodalmi őret gáncsoló észrevételek önálló munkák felőli jegyzetekkel és egyebekkel. A’ levél legnagyobb részét azonban Petőfi dicséretei töltik el, Isten tudja , milly gonosz indulatokról vádoltatván azon „fanyar tehetséggel biró irkát *) Olvasd : a propos !