Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-10-25 / 17. szám
534 NYÍLT LEVÉL VAHOT IMRE BAJTÁRSAMHOZ. Ön a ,pesti divatlap4-et szerkeszti, én az ,életképek4-et: ez az egyik bajunk. A’ másik az, hogy még eddig ki nem adhattuk — arczképünket. Pedig, úgy hiszem, a’ ,Szerelmi tár4 s az ,Estikék1 hallhatatlan írói ezen kitüntetést annyival inkább megérdemlenék, mert a hires férfiaknak. —Szigligeti és Rózsavölgyi arczképezései után — már jóformán fogytán vagyunk. ,Dem Manne kann geholfen werden‘ mond Moor Károlya’,haramiákéban ; a’mi reánk alkalmazva annyit tesz : adjuk ki egymás arczképét — én az önét, ön az enyémet! Mit is titkoljuk ezen régen táplált kívánságunkat ? Önnek szerénysége nem engedé e’ vágyat nyilvánítani, tehát szükség volt, hogy azt én tegyem. A’ szerénytelenség vádja ez által ugyan engemet fog érni , azonban ez még sem ollyan nagy baj, mintha arczképünket ki nem adhatnék. Életírásunkat, az az: dicsőítésünket én valamellyik komáromi, én egy debreczeni levelezőre bízhatnék — itt Pesten. Remélem, hogy jól fog kiütni mind a kettő , miután ez tisztelt munkatársunknak tán nem első próbájuk leend. Legroszabb esetben mi is megdicsérhetnék egymást ,s ezt sem tettük volna először , ámbár már többször le is gyaláztuk egymást, de azért senki sem fog bennünket következetlenségről vádolni, mert épen abban voltunk legconsequensebbek, hogy egyszer dicsértük, egyszer meggyaláztuk egymást. Bizony furcsa volt Nagy Ignácztól önnek szemére lobbantani, hogy ön egykor a’ magasztalás minden csillagait ra ragasztás munkáit legválogatottabb dicséretekkel halmozá el, midőn ő még a’ ,divatlapi kizárólagos dolgozótársa volt: hát én nem ócsároltam-e ezelőtt mindig P re 11 Nellit ’s majdnem megtagadók tőle minden színi tehetséget, most pedig alig győzöm őt eléggé dicsértetni ‘s ajánlgatni? — Pedig ő sem ezelőtt, sem azután nem volt — dolgozótársunk. Hiszen Császár verseit is ezelőtt egy hónappal ön ,jeles‘-eknek, gondosan összeállitottak‘-nak, ,verdesett csinos nyelvüek‘-nek , ,nemes tartásuk ’s az eszme által , melly bennök fekszik , különösen ajánlhatók‘-nak nevezé; egy hónap múlva pedig azokat silányoknak ’s üreseknek mondá : de azért mi jobbak voltunk-e a’ deákné vásznánál, midőn Gorove Istvánt ,fiatal íróink egyik legkitünőbbikének i 's , Nyűgöt4 czimű munkáját , minden tekintetben jelesnek s literaturánk egyik gyöngyének4 mondottuk, később pedig annyira ,lerántottuk4, hogy azt magunk és a Heckenast kiadó ur is megbánta!? Hát midőn ön előbb Fáncsyt kiadta ’s azután ostromló harczot indított ellene, én meg Döbrenteyt, mint Berzsenyi kiadóját, támadtatám meg előbb ’s azután adtam ki arczképét? meg mikor én Garayt előbb koszorús költőnek, azután silány versirónak; én pedig Petőfit, saját lapomba irt ,utijegyzeteiért előbb elmésség nélküli, vizenyős írónak, azután genialis ’s gazdagerü fiatal poétának mondatául? — Jósikát pedig mindketten ugyancsak derekasan megránczigattuk azért, mert az ,életképek, már kaptak, a’ ,divatlap, pedig még várt tőle — valamit! ? Ön csudálkozék, hogy gr. Eszterházy Károly arczképét nagy formátumban adtam ki, én is csudálkoztam, hogy ön Schedel Ferencz arczképét septemberben adá ki, holott az academiai nagygyűlés novemberben tartatik ; ön nem szólt semmit, midőn a’.Honderűs Pécsnek ferde kőrajzát adá , mert ugyanazt ön