Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-11-22 / 21. szám
670 hetsége mellett is , csak ritkábban ajándékozza meg az olvasó közönséget. A házasság a’ divatvilágból Bökfy Zachariástól satyrai beszély, mellynek személyeit ,Bőség4 falujában élő ,Ipar gazda4, ennek ,Erkölcs4 és ,Takarékosság4 nevű leányai, gróf ,Fényűzés4, báró ,Divat4, ,Kaczérság‘, ,Pipere4, Csüllegény4 kisasszonyok ’stb. teszik. Az olvasmány mulattató, benne különösen élénk a’ ,falusi estély leírása, ’s az egész dolgozat korunk ’s főleg magyar életűnk hibáit és balságait ostorzó czélzatai által különösen érdekessé lesz. — Yahot Imre folytatja ,Uti emlények4 czímű mulattató útleírását. — Szeverin ,Irodalmi levelében 4 Jósika ,Sziv rejtelmei4, Samarjai ,Versei4, Vahodmre ’s Obernyik ,Nemzeti szinműtára4, Tóth Lőrin ez ,Uti tárczája4, Petőfi ,szerelem gyöngyeit4 rövid szavakban ismerteti meg. A’ ,Szív rejtelmeidre nézve kárhoztatja ie a’ kiadó azon fogását, melly szerint regényírónknak itt már világot látott apróbb beszélyeit regény czím alat hirdeté; ez annál nagyobb hiba, mert nem hiszszük, a’ magyar olvasó közönségben, a’ Jósika művei iránti rokonszenvet és lelkesedést mindeddig annyira kialudtnak, hogy művei tekintetében hasonló fogásokhoz kellene folyamodni. Említi többi közt sz., miszerint ,Vörösmarty minden munkái kétszer olly áron adatnak, mint mennyin például Shakspeare vagy Schiller összes művei megszerezhetők, é s ennek tulajdonítja, hogy nagy költőnk művei kevesebb kelendőséggel bírnak, mint minőre érdemesek; ’s hiszi egyszersmind, hogy ha mind Vörösmartynk, mind egyéb jeles íróink munkái olcsóbban lettek volna megszerezhetők, most több ezer példányban forognának a’ közönség kezei közt . . . Bár igy volna, mi is óhajtjuk; de hitünk és reményünk csak annyira terjed , hogy az olcsóbb ár növelné ugyan némi részben a’ magyar könyvek kelendőségét; de hogy e’ kelendőség több ezer példányig emelkednék , ennyire már — fájdalom — nem bízhatunk a’ magyar olvasó , vagy inkább nem-olvasó közönség apathiájában. — A’ loyalitásnak szép és dicséretes jelensége majd valamennyi lapoknál, ’s igy a’ ,P. D.-nál is, hogy olly melegen részvevő szavakkal ajánlják nemzeti színházunk igazgatóságának figyelmébe elhunyt lángeszű Katona Józsefünk élő szülejét. Kétségünk sincs benne, hogy az igazgatóság, fölszólitások nélkül is, teljesítendő kötelességét, ’s e’ részben a’ részvevő közönséget nem sokára érdekes tényről reméljük értesíthetni. — Még egy dologról kell szótanunk, melly a’jelen szám borítékán találtatik, ’s ez Vizer István Nyilatkozata. . . . Ismétlések elkerülése végett bátorkodunk a’ nyájas olvasót, kit e’dolog érdekel, az ,Életk.4 12, 14. és 16. számára visszautalni, mert az ott mondottak miatt van Vizer István úr nagy haraggal eltelve ellenünk, ’s e’ nagy haragjában az említett kék borítékon „elferdítésről, illetlen és méltatlan dologról, bárdolatlan, durva modorról, aljasságokról, pletykákról, alaptalan, gyakran cselszőtte, i I 1 i t e r a 1 i s kifejezésekről , nem értésről, kellő felsőbb tudományos ismeretek hiányáról 44 ’stb. beszél. . . . Szép, édes V. ur , valóban nagyon szép, és egészen ön dagasztási modorában ; mert hogy ha ön a’ Duna vizárját, 8 hüvek helyett, majd annyi lábra dagasztotta, nem csudáljuk, ha a’mi rövid megemlítéseinkből illy dolgokat iparkodott kidagasztani, ésennyire illik jelen rovatunk hangjára nagy haragú Vizer J. ur szép szózápora, ezt a’ nyájas olvasó ítéletére bízzuk. Azon vigasztalásától azonban, melly szerint V. ur olly édes megnyugvással hány nem értést, kellő tudományos ismeretek hiányát szemünkre, kénytelen vagyunk a’tisztelt urat megfosztani, megmondván neki , hogy mi is, e’ rovat kezelője, szintazon joggal , mint ő, írhatjuk nevünk mellé: „Magyarország és a’hozzá kapcsolt tartományok hites mérnöke,' s e’ mellett nagyrabecsült collegánk oklevele aligha fog mérkőzhetni a’ miénkkel! . . . Ebből ugyan, tisztelt collega úr, ha nem akarja is ön következtetni, hogy e’ dologhoz valóban értünk , de legalább bajosan fogná az ellenkezőt, a’mit állít, bebizonyíthatni . . . Nem tudjuk egyébiránt, tisztelt collega úr, miért fordul ön Nyilatkozatában e’ lapok kiadójához, holott velünk, e’rovat kezelőjével, volna — ha volna